A jelenkor befutott slágerei

Félre értés ne essék, én is nagyon szeretem hallgatni D.K.-t, csak az utóbbi időben sokszor találkoztam olyannal, hogy jaj, csak őt ne, már megint. Na most ha én nem szerettem volna eddig se, akkor megutálni se tudom, ha meg szeretem, akkor attól még ugyanúgy fogom szeretni, ha minden második topic róla szólna.

System of a Down-t én is szeretem, vagyis inkább azt mondom pár számát.

Meg igazából szerintem definiálni kéne a sláger szót. Más a sláger egy tizenévesnek, más a negyvenesnek. Édesapámnak pl. nem tudnám megmagyarázni, hogy Lady Gaga számai miért sláger, mert nek Smokie, Creedence, Deep Purple, Status Quo a sláger, valószínű az is marad
És itt jön, hogy az aktuális sláger csak a fiataloké, vagy nem. Nyilván nem, befoilyásolja ki mennyire nyitott. 40-es emancipált anyuszok egy-két buliban széttombolják magukat a mai zenékre

rock zenében a System of a Down alkotásai rengeteg új dolgot hoztak

Pl.? Tényleg érdekel.

Számomra alapvetően az énekes éneklési stílusa és a ritmusváltásokból fakadó falat lebontó energia volt az, ami megragadott a zenéjükben, ami minden mástól számomra mássá teszi a zenekar produkcióját.

Mostanában divat lett fikázni D. K.-át, vagy mi?
Én inkább úgy mondanám, divat lett hallgatni. Ezt még érteném, mivel sokak számára ő az első hallgatható jazz előadó, de azt már nem fogom fel, miért az ő számaival tesztelnek.

Megmondom én neked. Mert nem merik vinni a szeretett zenéiket, mert azt hiszik kinézik őket. DK-t még meg bírják hallgatni és ez olyan, amivel azt gondolják nem nézik ki a nagyok őket.

Kik és honnan?

Akikhez megy tesztelni legyen az bolt, vagy kiállítás, vagy nyíltnap, stb. Persze ez csak egy elmélet, de mintha láttam volna ilyet.

Mostanában divat lett fikázni D. K.-át, vagy mi?
Én inkább úgy mondanám, divat lett hallgatni. Ezt még érteném, mivel sokak számára ő az első hallgatható jazz előadó, de azt már nem fogom fel, miért az ő számaival tesztelnek.

Megmondom én neked. Mert nem merik vinni a szeretett zenéiket, mert azt hiszik kinézik őket. DK-t még meg bírják hallgatni és ez olyan, amivel azt gondolják nem nézik ki a nagyok őket.

Kik és honnan?

Mostanában divat lett fikázni D. K.-át, vagy mi?
Én inkább úgy mondanám, divat lett hallgatni. Ezt még érteném, mivel sokak számára ő az első hallgatható jazz előadó, de azt már nem fogom fel, miért az ő számaival tesztelnek.

Megmondom én neked. Mert nem merik vinni a szeretett zenéiket, mert azt hiszik kinézik őket. DK-t még meg bírják hallgatni és ez olyan, amivel azt gondolják nem nézik ki a nagyok őket.

Mostanában divat lett fikázni D. K.-át, vagy mi?
Én inkább úgy mondanám, divat lett hallgatni. Ezt még érteném, mivel sokak számára ő az első hallgatható jazz előadó, de azt már nem fogom fel, miért az ő számaival tesztelnek.

Mostanában divat lett fikázni D. K.-át, vagy mi? Azért, mert egy jópáran vele tesztelnek, meg nekik ő az Istennő, és ettől viszont megint jópáran besokkaltak, azért még őt nem kell ...ni szerintem. Lehet hogy sablonos, valószínű ő az egyetlen sablonos énekes nő.

rock zenében a System of a Down alkotásai rengeteg új dolgot hoztak

Pl.? Tényleg érdekel.

Talan nem is valtozott az arany, amenyivel tobb a froccsontott, annyival tobb a jo is, csak gyozze kivalogatni/megtalalni maganak az ember.. ez azert tetemes ido. Ha szeretjuk, ha nem, ez a domping van. De szivesen belepillantanek a jovobe, 100-150 evvel elore, vajon akkor mi lesz, mondjuk szamok tekinteteben. Lehet nem is lesznek trackek mar, ma is mennyi live act van. Ami tovabbi kreativkodasra ad okot.

Regebben hosszabbak voltak a slagerek, nem sokkal.

Szerintem van új a nap alatt. Diana Krall néni sem őskövület
D.K. mi újat hozott? Nekem csak annyit, hogy nézhet ki jól is egy jazz muzsikus, de még ez sem egyedülálló. (Lásd Louis Armstrong! )
bár az is igaz, hogy vannak ilyen önjelölt emberkék akik azt mondják, hogy tudnak zenélni és valami ilyen monoton izét csinálnak.
A monotonitás miért ellentéte a zenének? Az afrikai népzenék nagy részében hosszú perceken át "nem történik semmi". Akkor az nem zene?

Fogekonysagot a mulatos trancnel tobbre.

OFFTOPIC:

Ez az elnevezés nagyon tetszik Ez kb. olyan, mint az egyik rockbandára, a Fintroll-ra szokás volt mondani felénk, hogy lakodalmas black-metál

Szerintem van új a nap alatt. Diana Krall néni sem őskövület, rock zenében a System of a Down alkotásai rengeteg új dolgot hoztak, az R&B műfaj alkotásai között is egyre kifinomultabb dolgokat hallani... bár az is igaz, hogy vannak ilyen önjelölt emberkék akik azt mondják, hogy tudnak zenélni és valami ilyen monoton izét csinálnak.
Nem a műfajt szidom, mert látok benne abszolút fantáziát (KMT-nek mondtam is), de elég sok az igénytelenség ezekben a gépmuzsikákban (progressive house, minimal techno, ambient), pedig ugye különböző hangeffektekből ha jól el van találva nagyon jó zenét lehetne összehozni, csak ehhez vagy zseninek kell lenni, vagy iszonyatosan ismerni kell a zenét. Má-má-má mindenki dj, meg mindenki "tud" zenélni.

Fogekonysagot a mulatos trancnel tobbre. Nagyvonalakban. Nem felsobbrendu emberek de valami szikra volt a dologban, a lelek, a psziche olyan aranya, osszetetele ami naggya tette oket. Leginkabb az szokott kisulni, hogy nem szabad epelmejunek lenni + nehez gyerekkor, akkor van esely halhatatlanna tenni a nevunket:) Lehet a mai eloadoknak tul jo soruk van, gyerekszobajuk is volt, ezert feledjuk oket konnyen:)

Az is lehet, hogy az emberiseg kollektiv tudatanak van egy hatara, anno megirtak az elhiresult muveiket, lefektettek a lefektetendoket, manapsag meg mar csak a vergodes megy, meg a masolas, mert nincs uj a nap alatt. Hamarosan bekoszont a teljes nihill:)

De saját korszakában Mozartot is sokan fikázták a hol könnyed, máskor meg rendhagyó muzsikája miatt.
Én nem tudok róla, hogy könnyedséggel vádolták volna, de rendhagyó megoldásokkal valóban eléggé sokszor.

Hogyan méred le az érzelmi kifinomultságot, vagy akár a felsőbbrendűséget?

Én ezzel venomer azon gondolatmenetére reagáltam, ami szerint vannak egyszerűbb, kevésbé kifinomult érzelemvilágú emberek. És néhány példával próbáltam megmutatni, hogy a zeneszerzők sem valami felsőbbrendű emberek. Hogy pontosan mit is jelentene az érzelmi kifinomultság, azt én sem tudom.

Robici;
Pahh, ideiglenesen feladom:) Nem tudom maskent fogalmazni. Csak annyi, hogy:

"És miért lenne az a magasabb rendű, amihez külön zenei tanulmányok kellenek, mint az, ami mindezt önmagától megadja?" - en ilyenrol nem beszeltem, legalabbis nem ezt akartam kifejezni. Tapasztalatom hogy magasabb EQ es IQ-ju emberekre hat tanulmany nelkul is a slagernel magasabbrendu zene, MAGATOL. Termeszetesen nem ilyen egyszeru ez, hogy barhova is egyenes aranyossag alkalmazhato legyen, hiszen minden ember egyedi. Ne tessen belelatni ebbe semmi messzemenot, ez csak egy szubjektiv konzekvencia az eletbol.

Mindenesetre a regi nagy 'slagergyarosok' komolyzenei eloadokra gondolok itt titkai
erdekelnenek. Az akkori kor vajon latott nagyobb fantaziat bennuk mint mi a mostaniakban?

Fapaci;
"Veszélyes és labilis vizek ezek. Ki mondja meg, hogyan kell zenét hallgatni, avagy játszani?" - dehogy akarok en megmondani barmit is, kerdesek feszegetese, ujrafogalmazasa tortent csupan. Valasz nincs.

Létezik ám népzene is és itt most ne a magyarnótákra tessék gondolni!
Már csak azért se, mert a "magyarnóta" nem nép- hanem műzene.

A lakodalmas zene egy része népzene (számomra a nótázás ezt jelenti pl.), viszont ez a hegedűs felvezetésű egy bácsi/néni énekel nagyon lassan és fáj neki, meg a bodri kutya vegye a sátorfáját, az valóban szinte kizárólag műzene.

Mashonnan kozelitem meg: fajoan sokszor hallom a "kerdes, hogy kinek mi az igenyes" butasagot mint az igenyesseg totalis felreertelmezeset. A slager nem a kifinomultsagarol, egekbe szoko igenyes krealmanyairol hires, igaz?
Attól függ, mit tekintesz slágernek. Én jónak tartom Lacy definícióját és abba bármilyen zene belefér. De mégis mit tartasz igényes zenének? Mik az igényes zene ismertetőjegyei?

Nekem pl a ludburhoz messze nem eleg egy langymeleg kommersz popszam, sot pont azoktol az effektol megyek falnak, amikre masok 'izgulnak'. A slager elvezetehez kevesebb is eleg.

És miért lenne az a magasabb rendű, amihez külön zenei tanulmányok kellenek, mint az, ami mindezt önmagától megadja?

Azt keressuk, ha valakinek, akinek a slager tolti ki a sajat kis univerzumat az fajlagosan ugyan az az elvezeti szint-e, mint annal, akinel ehhez, tobb melyebb, igenyesebb zenek kellenek.

Én ezzel az élvezeti szint kifejezéssel nem tudok mit kezdeni.

Szoval sajat korlatai miatt eli meg valaki a slagert a letezo maximalis maximumnak, vagy mert nincs tobbre igenye? A korlatok szabjak az igenyeket vagy az igenyek a korlatokat?

Mihez képest maximum?

Nem a zene ugy, meg nagyon szereteserol van szo.

Ezt a mondatot nem értem.

Vendég

Létezik ám népzene is és itt most ne a magyarnótákra tessék gondolni!
Már csak azért se, mert a "magyarnóta" nem nép- hanem műzene.

Az "örökkévalóságnak" írott zene csak a romantikus kor terméke, azelőtt teljesen természetes volt, hogy a régebbi zenék elfelejtődtek és mindig az újat kellett bemutatni.
Létezik ám népzene is és itt most ne a magyarnótákra tessék gondolni! Velünk ellentétben nem mindenhol utáltatták meg (politikai okokból) az emberekkel saját zenei gyökereiket.
A nagy zeneszerzők ritkán voltak érzelmileg is kifinomultak. Egy korabeli beszámoló szerint Mozart és Haydn emberileg egyáltalán nem voltak "felsőbbrendűek", a beszámoló írója csodálkozott is rajta, hogy ha csak beszélgetett velük, teljesen átlagosnak tűntek, egyáltalán nem rítt le róluk, hogy zeneileg mekkora zsenik.
Hogyan méred le az érzelmi kifinomultságot, vagy akár a felsőbbrendűséget?

A jazz egy olyan mufaj amit mind jatszani, mind hallgatni eltorzult arccal, fintorgasra hajazo eldeformalodott szaj altal kivillano fogakkal, becsukott szemmel, felfele "nezve" jobbra balra rangatozo fejjel kell hallgatni, neha bedolessel (gitar eseten) es szuletni kell ra:-) Akar muveles akar hallgatozas eseten. Bar az elobbi jobb, az magaban foglalja mindkettot. Szoval en a fentiek miatt elkulonitenem a jazzt, talan blues ilyen meg, vagy Ray Charles aki ki tudta noni slagereloadova magat, igy sokan megismerhettek.
Louis Armstrong? Azt hiszem kijelenthető, hogy ő igen sok slágert adott a világnak, márpedig jazz muzsikus volt. Ugyanakkor jelezném, a jazz egy jóval szélesebb műfaj, mint amire Te itt most céloztál.
Alapvetoen a tini korszakra jellemzo felfogas, miszerint ami regi az sz@r, ami uj az jo. Nem tudom, elozo generacioknal ez hogy volt?
Szerintem ez mindig így volt, mivel a fiatalság egyik jellemző tulajdonsága a lázadás, a hagyományokkal való dacolás. A 60-as években a Beatlesről nagyjából úgy vélekedtek az idősebbek, mint néhány évvel ezelőtt a technoról. De saját korszakában Mozartot is sokan fikázták a hol könnyed, máskor meg rendhagyó muzsikája miatt.
Tehat kijelenthetjuk, hogy a zene egy igen massziv retegnek nem is a zenerol szol (figyelem, a slagerzabalok tulnyomo reszenek ismeretklenek/erdektelenek egyeb stilusok). Meg azt is megkockaztatom, ha az IQ-val nem is, de az erzelmi intelligancia szintjevel, kifinomultsagaval mindenkeppen osszefuggesbe hozhato, hogy valaki onmagaert hallgatozik-e, es hogy mennyire melyen.
Veszélyes és labilis vizek ezek. Ki mondja meg, hogyan kell zenét hallgatni, avagy játszani?

Vendég

Én speciel mindenféle zenét hallgatok.Úgynevezett slágereket is.Nelly Furtadot már írtátok.Mostani és régebbi zenéi is elég igényesek.Persze vannak nagy régi kedvencek is.

Ezek mindig nosztalgikus állapotba hoznak. Nem tudom eldönteni, hogy most csak ezért tetszenek-e... Azt sem tudom elképzelni, hogy 10 év múlva egy mai pop szám hasonlót váltana ki belőlem.

Outkast
http://www.youtube.com/watch?v=g0v5nd1bJXM

Stardust
http://www.youtube.com/watch?v=2Os5ihedyH8

Rui Da Silva

(vicc, hogy ezt roxy rádiónak köszönhetően ismertem meg)

Nem a zene ugy, meg nagyon szereteserol van szo. A ruhainkba, berendezesi targyainkba sem vagyunk szerelmesek, meg is van aki nem a 100Ft-os boltbol vasarol, meg szereti tudni a dolgok eredetet. S egy-egy hon ahitott targy vagy eszme magunkeva tetele nem orom-e avval szemben, mintha ezekkel szemben igenytelenek vagyunk, magyarul minden mindegy, nincs sajat izles, csak leemelunk valamit a polcrol mert occo vagy mert eza trendi - van kulonbseg? Az igenyesseg atok.
En nem tartom magam senkinel tobbnek.

Mashonnan kozelitem meg: fajoan sokszor hallom a "kerdes, hogy kinek mi az igenyes" butasagot mint az igenyesseg totalis felreertelmezeset. A slager nem a kifinomultsagarol, egekbe szoko igenyes krealmanyairol hires, igaz? Nekem pl a ludburhoz messze nem eleg egy langymeleg kommersz popszam, sot pont azoktol az effektol megyek falnak, amikre masok 'izgulnak'. A slager elvezetehez kevesebb is eleg. Azt keressuk, ha valakinek, akinek a slager tolti ki a sajat kis univerzumat az fajlagosan ugyan az az elvezeti szint-e, mint annal, akinel ehhez, tobb melyebb, igenyesebb zenek kellenek. Termeszetesen meroszam nincs, pont a szubjektivitas, eltero zeneismeret, zeneertes, emocionalis keszseg miatt. Szoval sajat korlatai miatt eli meg valaki a slagert a letezo maximalis maximumnak, vagy mert nincs tobbre igenye? A korlatok szabjak az igenyeket vagy az igenyek a korlatokat?

Az idotallosagrol mar szoltam. Alapvetoen a tini korszakra jellemzo felfogas, miszerint ami regi az sz@r, ami uj az jo. Nem tudom, elozo generacioknal ez hogy volt?
Az "örökkévalóságnak" írott zene csak a romantikus kor terméke, azelőtt teljesen természetes volt, hogy a régebbi zenék elfelejtődtek és mindig az újat kellett bemutatni. Ebben semmi nem változott. Amikor Bachot Lipcsébe felvették, szépen eltette láb alól a korábbi kántor műveit és pontosan tudta, hogy az ő műveivel ugyanezt fogja tenni az utódja. Neki a saját műveit kellett bemutatni, nem a másokét. Mozart vagy Bach leveleiben elő sem fordul a "művész" szó, mesterembereknek tekintik magukat, akik kielégítik az igényeket (ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy mennyire kiemelkednek az átlagból). A barokk és klasszikus kor fordulóján például nagyon hamar megváltozott a közízlés és a szakmabelieket vagy néhány vájtfülűt kivéve egyáltalán nem érdekelt senkit a régebbi zene, elavultnak tartották.

Tehat kijelenthetjuk, hogy a zene egy igen massziv retegnek nem is a zenerol szol (figyelem, a slagerzabalok tulnyomo reszenek ismeretklenek/erdektelenek egyeb stilusok).

Pontosan. Őket nem érdekli ennyire, mint mondjuk téged. Nekik egy szubkultúrához való tartozást jelenti. Ilyeneket mindenhol lehet találni, még a hangversenytermekben is. De ettől én még nem mondanám gyengébb IQ-júnak ezeket az embereket. A nagy zeneszerzők ritkán voltak érzelmileg is kifinomultak. Egy korabeli beszámoló szerint Mozart és Haydn emberileg egyáltalán nem voltak "felsőbbrendűek", a beszámoló írója csodálkozott is rajta, hogy ha csak beszélgetett velük, teljesen átlagosnak tűntek, egyáltalán nem rítt le róluk, hogy zeneileg mekkora zsenik.

TEHAT, az egyszerubb teremtesek/erzelemvilaguak szamara fajlagosan ugyanolyan katarzist okoz egy slager, mint egy mely, igenyes zenehallgatonak az igenyes muvek?

Egyáltalán nem mondanám egyszerűbb érzelemvilágúnak azt, aki nem úgy szereti a zenét, mint én, erről szerintem tegyél le. Mi az, hogy fajlagosan ugyanolyan katarzis? Annak van mérőszáma? Hogy mérik?

Ugyan nem a mostani slágerekhez példa, de tudnék olyat is mondani, hogy igen sokan - és ebben a mi fórumos közösségünk tagjai is fellelhetők - csak azért hallgatnak- vagy tartanak? - bizonyos CD-ket lemezeket, mert hogy milyen jó hangja van - a LEMEZNEK!! nem az előadónak- és jól lehet vele demózni, meg a készülékeket tesztelni.
Mert ők hifisták. Nincs ebben semmi gond.

Csak a forma változott, a tartalom nem.
Valóban?

Szerintem igen.

A popzene (és jórészt a jazz) lényegét jól megragadtad. Komolyzenében azért nem ilyen egyszerű a helyzet, sőt.

Hanem? Világosíts fel, fogalmam sincs, mire gondolsz.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.