Komolyzenei ajánló

[Vendég]

Amikor a szorongás melankóliává szelídül. Erről szól a mai este, legalábbis nekem, meg ez a csodálatos album. Nem csak a zene, de - Shakespeare mellett az egyik legjobb lírai költőként számon tartott szerzőről lévén szó - a szövegek is figyelemreméltóak.
 

 
Belehallgatni, többek között, itt lehet.

[chord]

Egy kis angol reneszánsz, német előadókkal; így együtt egészen ritka tünemény, hogy valami igazán jó zenélés kerekedik ki; itt sikerült.
 

 



 
Hangminőségben simán elmegy hifis referencialemeznek.

[chord]

 
Marche pour la cérémonie des Turcs
 
A lemez egy 1999 -es AliaVox; újra kiadták SACD -n.
Nagyon jó betekintést enged a lent említett zenékbe.
 
A hangminőség nagyon jó; a hangerővel csak bátran.

[chord]

Óriási!
Kár, hogy ez a pompa kiment divatból...
Nagy rongyrázás nyilván, de akkor is jó, a zenén sem hagy rossz nyomot, annak ellenére, hogy volt úgy, hogy Lully 11 csembalót alkalmazott...

[Vendég]

Ha már franciák és pompa, akkor talán ezt sem érdemes kihagyni.
 
http://www.youtube.com/watch?v=BMvpvDjFvHA
 
Van belőle lemezen is, jófajta dupla SACD-n.
 
 

 
 
 
 
 
 
Leho! A megoldást itt leled.

[chord]

 



 
Paolo Pandolfo tagja a Savall/Pandolfo/Hille Perl triumvirátusnak, akik szabályosan leuralják a palettát, ami egyébként örvendetesen széles és magas színvonalú.
Hogy miért? Csak bele kell hallgatni...
 
Marin Marais a francia barokk nagy alakja, a Napkirály (XIV. Lajos) zenei körének meghatározója.
Hihetetlen luxus ment, szerencsére zeneileg is.
A labirintus: a Versaille -i kastély parkjában épült; pazar kert, szökőkutak, festmények, komplett görög templom utánzatok, színes fények, stb...
Megérkezett az illusztris látogató, elindult, eltévedt, de a végére megtalálta a helyes utat. Közben 'állomások', ahol étel-ital-nők, és zene (külön-külön zenekarral!), hogy kellemes legyen a bolyongás. A 'Chaconne' természetesen a szabaduláshoz komponált; a lemezen is az utolsó szám.
Aztán a forradalom ezeket totál lerombolta, soha nem épült újjá.
 
A lemez egy 1999 -es Glossa, 'kötelező darab'.
Mindenen jól szól.

[chord]

 
Froberger német szerző, orgonista, életében igen sokat utazott; Stuttgard-Bécs-Róma, aztán Dezda-Antwerpen-London-Párizs, kicsit talán kémkedett is, Kircher és Frescobaldi ( ) tanítványa volt, sok dolog beszűrődik zenéjébe.
 
A lemezen Blandine. Verlet egy kétmanuálos Hans-Rückers -en játszik; a zene magávalragadó, nagyon érzelemgazdag; ugyanakkor kellően szikár és száraz játék, egy billentyűnyi csöpögés sincs benne.
Feltétlen ajánlott.
 
Jó rendszeren a háttérben finom zajok, olykor leheletfinom madárcsicsergés - elképesztő, komolyan.

[lehoako]

Egyszer talán leho is választ kap a kérdésére, de szerintem egyszerűen csak meg kell hallgatni az összes rendelkezésedre álló változatot, és onnan már te is el tudod dönteni, hogy melyik tetszik a legjobban. Valahogy minden egyes interpretációból kapsz valamit, és előbb-utóbb összeáll a fejedben, hogy hogyan is kell(ene) szólnia annak a darabnak, onnan meg már csak rá kell találni arra, amelyik a legközelebb áll a benned élőhöz. Ennél egzaktabban csak zenetudós válaszolhat. (Rabo Karabekian a Kékszakáll c. Vonnegut-regényben elmagyarázza, hogy meg kell nézni úgy kismillió képet, mire az ember el tudja dönteni egy ismeretlenről, hogy az jó-e. A történeti értés kicsit más, erről mintha beszéltünk volna itt a témában; esetleg olvass vissza.)


 
Köszönöm, igen talán a válasz is meglesz, de ahogy írtam, ez az interpretáció annyira MÁS, mint a többi eddig általam hallott, mintha pl. Cseh Tamás rendezné a Katonában a Marica Grófnőt. Szóval, a példa abszurditásán át mindent összelehet hasonlítani mindennel, ami pl. az öreg Kurtnál illetve Körtnél nekem is nagyon tetszik. Hihihi. :-))))))))))))))))))))))))))))
 
OFF:
 
Télleg, Drága Szakkolléga, kérem, adjon egy tippet az illető alkotó nevének kiejtésére. Tőlem a "vonegat"-kiejtés távolabb áll, meg azt se tudom, ő hogyan ejtette. Ha lehet hinni az 5ös számúban leírtaknak, 3. generációs amerikai.
 
ON:
 
Az, hogy mindentől teljesen izoláltan el tudjuk-e dönteni valamiről, hogy jó-e, ahhoz újra elő kéne venni Arisztotelészt, de a mai délutánon inkább Arisztophanész lenne jobb. Aztán meg egy Gyros, Delhusa Gion: Nikásze Perimeno-c. nótájával. (elnézést, a gyros utáni rész még Arisztophanész vaskos humoránál is vaskosabb. :-))))))))))))))))))) )

[chord]

Egy kis Alfabeto-emlékeztető.
 

 
Passacalles
 
Bizonyos lemezeknek nem árt, ha időről időre felbukkannak. Pl. ez.
Már beszéltünk róla; 'kötelező darab'
 
Annak idején ment a vita, hogy autentikus-e vagy sem, komolyzene-é vagy sem, stb..., merthogy bizonyos számokat simán el lehet sütni kortárs jazz-improvizációnak, ráadásul amin itt játszanak theorbo, erősen emlékeztet az elektromos gitárra.
Véleményem szerint színtiszta Early Music, a legjobb fajtából.
Hallgassátok meg.
 
A hifi szerepe itt szinte példátlan. A lemezen énekel, ill. dúdolgat Arianna Savall sok számban; évekkel ezelőtt azt mondtam, jaj, mit keres itt ez a libuska a kis átlagos hangjával, ráadásul nem is szól jól, amúgy a zene óriási lenne...
Tévedtem.
Most, más rendszerrel, kiderült, hogy gyönyörű hang, egy különleges szisztéma szerint kísér, és káprázatosan szól...
 
Egy barátom kérte, elküldtem, egy hétig él a feltöltés, gondoltam, felteszem ide, ha valakinek kell.

[chord]

 



 
Cristofaro Caresana, velencei születésű, Nápolyban élt; a dátum 1600 -as évek második fele.
A részlet a 'La Veglia' kantátából való.
Figyelmesen hallgatva több dolog is feltűnik. Gyönyörű és melodikus, de kissé nyers, ill. olyan szókimondó-féle, opera-buffás,; a zenekar nagyon jó, a hegedűk régiesen, furcsán hajlítva kísérnek, mintha Nápolyban megállt volna az idő, de legalábbis 100 év késés lenne a barokk kifinomult hegedűszólamaihoz.
Az énekesek szintén különlegesek; a hölgyek duettje - elképesztő; nincs finomkodás, bonyolult díszítésekkel ívelnek fölfelé, halálpontosan követve a szólamot. Éppúgy különbözik a későbbi zenéktől, mint az északiabbaktól.
 
A felvétel egy Glossa, nagyon jól szól.

[chord]

Kértétek páran ezt a lemezt.
Itt van.
Meg a borító.

[chord]

Lemez, az szerencsére van, elegendő.
 

 



 
Silvestro Ganassi dal Fontego, zeneszerző Velencében, 1500 -as évek első fele.
Híres lett sok szép darabja, meg a 'Regola Rubertina' című traktátusa a viola játékosok számára.
 

 
A lemez egy remekmű; az előadók közt ott van a magyar származású Müller Mariann, és a fuvolás Pierre Boragno, aki szerintem szimplán zseni.
Különleges dallamok, 'amikor még szabad volt a zene'.
A fuvola hangja a kisebb rendszereket kicsit legyötri, a nagyokon igazi, jó értelembe vett audiofil minőség.

[chord]

Hogy hova tovább régizene?
Nehéz megjósolni.
Egyik oldalon, megszoktuk, hogy mindent ingyen lelopunk, a kiadók tényleg dőlnek össze; másik oldalon, a koncertek mennek ezerrel, a fizetős letöltés felfutóban, lemez van sok, az új piacok nyílnak, pl. Ázsia, meg az AliaVox -okban a kínai booklet, stb...
Tény, hogy erős megtorpanás van a lemezkiadásokkal; az meg a másik tény, hogy nem lehet mindig 'aranykor', olyan nincs, hogy mindig minden növekszik. A gyűjtemények kb. felálltak, olyan soha nem lesz még egyszer, mint az LP-CD váltáskor, meg mint a régizene mozgalom indulásakor.
 
Hifisként, az szomorú, hogy az mp3 letöltések gőzhengere mindent lenyom, úgy tűnik, a dolgok sajna helyrekerülnek, vagyis egy audiofil módon felvett CD hangminősége egyszerűen fölösleges a tömegeknek, nem használják ki, akkor meg minek...

[Vendég]

Volt korábban itt egy rövid "eszmecsere" arról, hogy miért is tengenek túl a régizenei ajánlatok ebben a témában, és akkor chord azt találta mondani, hogy ez egyrészt a véletlen műve (így jöttünk itt össze), másrészt magából a terjedelmes kínálatból következik: a régizenei mozgalom igazi kibontakozása egybeesett a CD mint hordozó felfutásával, a kisebb-nagyobb komolyzenei kiadók felvirágzásával. S ebben minden bizonnyal van is valami, ám ha kissé belegondolunk a formátum haldoklásába, akkor felmerülhet a kérdés: hova (és hogyan) tovább régizene?
Talán erre ad egy lehetséges választ az a poszt, amit nem is olyan régen - néhány napja - találtam itt. A jobbnál jobb reneszánsz és középkori muzsikát 2008 óta ajánlgató, spanyol nyelvű blogra bejelentkezett egy lengyel együttes, és "creatice commons" licenccel elérhetővé tette Dowland-lemezét, mely letölthető .mp3, illetve .alac és .flac formátumban is. Tették mindezt azért, mert korongjuk nem került nemzetközi forgalomba. Én ennek látom értelmét, sőt, ha egyszer valami értelmes és megfizethető árú szolgáltatás keretében maguk az előadók tudnák forgalmazni a felvételeiket, akkor azt nagyon támogatnám. Nem tudom, erre van-e komolyzenei példa korábbról, de a popzenében angol kifejezés lett abból, amikor a Radiohead 2007-ben így dobta piacra az "In Rainbows"-t: a "to do a Radiohead" kifejezés a mai napig ezt a módszert jelöli.
Nem akarok sokat fecsegni, inkább hallgassatok bele az egyáltalán nem érdektelen felvételbe, vagy - ami még jobb - próbálkozzatok meg Andreas Scholl "kristálykönnyes" lemezével (chord ajánlotta Dowlandtól korábban a darabot):
 

 
Egy kis részlet a lemezen a kortársak kontextusába helyezett gyönyörű Dowland-szerzeményből:
 
http://www.youtube.com/watch?v=0HMqHNhKJR0

[chord]

 



 
 
 
Ritkán szerepel itt tisztán fúvós lemez. Lehet, hogy mert ritkán szól jól...
Ez itt kivétel; az Amsterdam Loeki régi motoros, sok mindent játszanak, és nagyon jól.
 
A 'La Spagna' egy régi reneszánsz dallam, eredete homályba vész; a lenyomatát viszont hihetetlen sok későbbi dolgon otthagyta.
A lemez egy L'Oiseau-Lyre kiadás, feltétlen ajánlott.

[chord]

A consort-fantáziákról most Cabanilles ugrott be, és Savallék lemeze.
 

 
Tiento IX.
 
 
Cabanilles a spanyol 'Bach'; 20 évesen 1665 -ben már orgonistaként nyomja Valenciában; ekkortájt ott a fantáziák neve 'tientos', a consort-felállás hasonló hangszerekkel, mint Angliában, itt a lemezen még kicsit több.
Ez a 9.tiento a lemez végén van, nem véletlenül. Előtte 'batalle', olasz 'corrente', dobok, indulók, stb..csupa jó zene, de érzésem szerint a lemez erre az egy fantáziára épül, az összes többi szám előtte ennek az előkészítése.
Óriási, nagyon finom ív; a dallam kiteljesedése csak az utolsó három percben bukkan fel; jó tíz perc előkészítés, ez szinte meghökkentő, régen sem volt általános.
Tömény gyönyörűség, a végére még a lábujjunk is átmelegszik.
Mindenen jól szól, a hifi itt csak ráadás.
 
Az első AliaVox lemez volt, az év 1998.

[Vendég]

Egyszer talán leho is választ kap a kérdésére, de szerintem egyszerűen csak meg kell hallgatni az összes rendelkezésedre álló változatot, és onnan már te is el tudod dönteni, hogy melyik tetszik a legjobban. Valahogy minden egyes interpretációból kapsz valamit, és előbb-utóbb összeáll a fejedben, hogy hogyan is kell(ene) szólnia annak a darabnak, onnan meg már csak rá kell találni arra, amelyik a legközelebb áll a benned élőhöz. Ennél egzaktabban csak zenetudós válaszolhat. (Rabo Karabekian a Kékszakáll c. Vonnegut-regényben elmagyarázza, hogy meg kell nézni úgy kismillió képet, mire az ember el tudja dönteni egy ismeretlenről, hogy az jó-e. A történeti értés kicsit más, erről mintha beszéltünk volna itt a témában; esetleg olvass vissza.)
Más: mostanában - éppen a fórum miatt - néha én is hátrébb merészkedem az időben, és olyanokat is hallgatok, amit eddig nem nagyon. Így bukkantam John Jenkinsre is, akiről bevezetőenk elég legyen annyi, hogy amikor Purcell feltűnt a zenei életben, akkor úgy emlegették, mint a "következő Jenkinst". Ajánlásnak szerintem ez önmagában is elég. Főleg a konzort-fantáziái ismertek, játssza például őket a Fretwork, Savallék, stb. Nekem ez az interpretáció van meg:
 

Megosztva azonban ebből nem találok részletet, így legyen most belőle egy kis részlet a Fretworktől:
 
http://www.youtube.com/watch?v=RwC_pihGg-I

[lehoako]

Én ezt a kettőt:
 

 

 
Az első simán pazar; a

konvencionális, régi, a még nem a húrtépő korszakból.

 
Jujj, mindenkinek BUÉK, és természetesen én is köszönöm a múltévi aktivitást és a rengeteg értékes zenét, véleményt, ajánlást, tanácsot.
 
4 évszakból a Rinaldo Alessandrini-s verzió (Concerto Italiano) egyértelműen giccsnek számít itt? Néha kicsit le kell jegelnem plebejus lelkesedésemet a zene iránt, hogy később kisebbet koppanjak a szakértők le- vagy nem lesújtó véleménye után. :-)))
 
Nekem a(z esetleges) legiccsezéstől függetlenül tetszik, újszerű (nekem), mást láttat a darabból, mint a többi előadás, amiket hallottam. Pont a "kábelezzünkben" írtam róla, pedig ide akartam, dehát sokminden jön itten össze, hogy klasszikust idézzek .

[chord]

 



 



 
Egy együttes, akik erre a lemezre alakultak - folytatás nem lett; egy lemez, ami talán a legjobb reneszánsz CD, amely járt nálam.
Az első egy 'folia' dallam, amit Cabezón, a híres vak szerző dolgozott fel, és Henestrosa gyűjteményében adtak ki; a második, egy Juan del Enzina dallam, akkortájt rendkívül népszerű volt. Az évszámok igen régiek, az 1500 -as évek elején járunk.
Guillemette Laurens hangja gyönyörű, pont ide való, szerintem a legjobb.
 
Az Alpha hangmérnökei szokás szerint nagyot alkottak, itt különösen. A dob hangja - bár nem túl nagy - annyira mély oktávokban is jelen van, hogy jó rendszereken az alját csak érezzük, szinte fújja a hajunkat...
Lant/gitár/hárfa/portatív-orgona/ütősök; nagy tér, hihetetlenül valós hangszerhangok.
Valóban, a cím szerinti 'aranykor' zenében is és hangminőségben is.
 
Kis rendszereken az instrumentális számok hallgattatják magukat, nagy rendszereken az énekhang varázsa a legnagyobb.

[chord]

 



 
Egy nagyon jól sikerült átirat-gyűjtemény; ritkaság, hogy majdhogynem jobb, mint az eredetiek.
Viola de gamba terén Hille Perl ott van a legnagyobb cápák közt, mint Savall és Pandolfo; finom, de szigorú női játék, regeteg érzelemmel, nem szétfolyva, elképesztően de nem üresen-akrobatikusan.
A fenti Chaconne kapott három hárfaszólót - simán pazar.
 
Hangminőség nagyon jó, kicsit alulvezérelt, ami a zenéhez pont illik is.

[ajkamici]

Uraim, nagyszerű volt Önökkel ezen a fórumon az elmúlt esztendő és ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, de különösen Chord kollágának a ragyogó zenei ajánlásokat .
Boldog Új Évet kívánok !!

[chord]

A régi billentyűsök között a virginál különleges helyet foglal el.
Kicsi, régi hangszerféle, de mindig utánépítés, pont, mint a csembalónál, ugyanúgy pengetős, rövidebb klaviatúra és jóval halkabb. Cserében a hangja finomabb, pengősebb, bensőségesebb - erősen más.
Angliában is nagy divat volt, aztán a későbbi hangszerek kiszorították - a kései francia duplamanuálos-pedálos fémhúros csembalók hangja már egy más történet.
 

 



 
A fenti darab egy régi Tallis átirat, valószínűleg valamelyik régi polifon kórusművének saját billentyűs verziója.
Figyelmesen hallgatva két dolog tűnik fel hirtelen. Egyik a hangszer gyönyörűséges hangja. A másik a dallamban lévő félhangok 'kilógása'; Pollock zseniálisan kicsit ki is hangsúlyozza, rajta felejti a kezét a fekete billentyűn, csak hogy érezzük, hogy ez nem elütés, hanem direkt kedélyborzolás...
Így összességében nagyon különleges-furcsa, hihetetlenül szép harmónia kerekedik ki.
 
A hifi szerepe itt óriási. Furcsamód a krumpli rendszereken - minitrony, MP3 játszó, autó, laptop - aránylag jól szól. Aztán ahogy kezd komolyodni a dolog, a hang egyre sz@rabb lesz. Aztán a milliós nagy rendszereknél kettéoszlik a csapat, egyik részen, ahogy nő az ár meg a név meg a minőség, a hang aránylag nem-rossz, de híján mindennek, ami miatt egy percnél több kibírható egy csembalóval; a másik, szerencsésebb rész, az komoly varázslatokat tud nyújtani ezen a lemezen.
 
Feltétlen ajánlott.

[suprnova]

Egy gyűjteménnyel kezdem az új évet! Nagyon jó felvétel (bár én elfogult vagyok a Philips cd-kkel...) közel mikrofonozott kamara zene, pazar! Handel-lel barátkozóknak és vérprofiknak is kellemes, kikapcsolódásnak pedig tökéletes. Nagy rendszereken néhol felbosszantja az embert a felvétel, hogy ez most a cd játszó/lemez hibája, vagy már megint valamelyik hangszer mechanikáját hallani bele a zenébe, bár szerintem ez minden berendezésen hallható, mivel nincsenek nagyzenekari tömegek.
Handel The Complete Chamber Music 9CD

[Vendég]

Köszönöm a méltatást, a többiek nevében is, de én nem vagyok méltó rá igazán. Csak egyszerűen adózok a szenvedélyemnek, meg tanulni járok ide. Ha ez másnak is tetszik, annak külön örülök. Köszönetem érte a hozzászólóknak meg a fórumgazdának!
BUÉK!

[suprnova]

Megtisztelő, köszönöm, de én csak "zongoracipelő" vagyok az ide látogatók között!
B.Ú.É.K.!