Komolyzenei ajánló

[fülelek]

A második ajánlott verzió nekem sokkal jobban tetszik!
 
Chord fültársat nagyon élvezetes olvasni, sok nagyszerű művet leltem az ajánlásai alapján!

[chord]

Pergolesi – ismét Nápolyban járunk.
A nápolyi Konzervatórium szopránja, majd elsőhegedűse 1729 –től; pár évre rá megjelentek első oratóriumai és operái; a ’Salustia’ 1731 – kezdetét vette az ’opera Seria’.
Karrierje szépen ívelt fölfelé; hercegi karmester lett, sok operáját mutatták be.
Az a vicces dolog is megtörtént, hogy a hosszú, sokfelvonásos operák szüneteibe beiktatott ’intermezzo musicale’ –k sikeresek lettek, sőt, elkezdtek jobban tetszeni a közönségnek…
Uralkodóváltás (Bourbon Károly 1735), pártfogók helyzete változott, ezért egy rövid kitérő Rómába, ahol szintén nagy sikerei voltak.
Beteg lett – tuberkolózis – visszatért Nápolyba, majd Pozzuoli –ban egy kapucinus kolostorban folytatta életét, itt kezdte el írni a Stabat Mater –t, amelyet halála napján fejezett be, 1736 –ban. Nagyon fiatal volt, alig 26 éves.
 
Ez a Stabat Mater nagyon híres lett; minket is most ez érdekel.
Lemezek terén jó a helyzet; most kettőt mutatnék,  az elsőért köszönet Speedy kollégának, a másodikért meg valamelyikőtöknek, nem emlékszem, aki megtalált egy eladó eredetit számomra. (Kínából...!!!)
 
Ennek komoly rajongótábora van:
 

 
Abbado remek zenekarral és pazar énekesekkel vette fel; az egyik közülük kedvencem, itt is kitárgyaltuk, Sara Mingardo.
Finom, nagyívű sodrás, gyönyörű continuo orgona kitámasztás, szépen hallatszik a lant is. Lassú hömpölygés, kissé olyan gyászmisés; a belinkelt rész egy szép Bach kantáta részlete is lehetne. A vonósok, a zenekar finoman, gyönyörűen játszik.
A két énekes külön-külön és együtt is gyönyörű, Sara Mingardo hangja itt is igazi borzongás.
Ünnepélyesség, finomság, hihetetlen beleérzés.
 
Stabat Mater Dolorosa - Abbado
 
A felvétel nagyon jó, kissé sötét színezet, pont, mint a zene, jó láncon megtekeri az ember lelkét.
Feltétlen ajánlott.
 
De.
 
Valami nem stimmel mégsem.
 
Szép-szép, de a lényeg kivételesen valahol máshol van.
A kulcs: Nápoly. Megint. Ahol Pergolesi élt, ahol kinyitotta az ablakot a szobájában. Mert milyen is igazából? Nem lassú, nem hömpölygős és nem finom.
Itt jön be a másik lemez.
 

 
A Dantone –féle részletet meghallgatva szerintem teljesen világos lesz, mire gondolok.
 
Stabat Mater Dolorosa - Dantone
 
Napsütés, ragyogás, tenger. Nincs finomkodás. Az ünnep másmilyen.Az utcák koszosak, de a lelkek világosabbak. Sokkal-sokkal, még akár halál előtt is, 26 évesen.
Dráma van, a zenekar nem pattog, de úgy játszik, mint az Vezúv kitörés előtt.
Nyers. A vonósok húzása néhol gyakorlatilag barbár. Ösztönből. A tempó állandóan forrong, változik. Nem az, hogy nincs nyál, de olyan feszültség van, hogy az ember akaratlanul valami menedék után néz, hogy mentse az irháját.
Sonja Prina és Roberta Invernizzi (a milánói szoprán, emlékszünk?) úgy énekel, mint ahogyan ritkán hallani lemezről; szinte kivetkőznek magukból, kicsúsznak a szép katolikus ünnepi máz alól…amilyen igazából Dél.
Ahogy Don Corleone mondta a Keresztapában, amikor felszedett egy nedves kavicsot, kettétörte, és mutatta, hogy csak kívül vizes, vékonyan, de belül marad olyan, amilyen volt, soha nem fog megváltozni; a katolicizmus, a vallás, háborúk, akármi jöhet…
Ezt az ízt erősen érezni a lemezen; mezítlábas koszos gyerekek hófehér ruhában Mária zászlóval, és igazi nagy hittel, lelkükben pompával.
Néhány rész – ez az első szám is - nagyobb hangerőn teljesen szíven üt.
A hangminőség parádés.
Feltétlen ajánlott.
 
Hogy akkor most melyik? Mindkettő. Úgy, belül meg, mindenki megérzi, melyik kell neki igazán.

[alfaati]

Daniel Hope - Spheres
 
A Német Barokk darab a kedvencem errol a lemezrol Johann Paul von Westhofftól!
 
D. Hope játszik  Westhoffot!
 

[chord]

Nagyon érdekes és jónak tűnő project; Agostino Steffani zenéjének megismertetése/népszerűsítése.
Átadnám másnak az ismertetést; nem ismerem a lemezt...

[janesz]

Tegnap este Pista bácsinál a hagyományos zenehallgatáson, ez volt a sláger.
Mit mondjak?! Igazi élmény volt. Még nem láttam hallottam ilyet. Kirándulás Versailles-ban, reneszánsz és barokk.Csodálatos alkotás.
(Chord mester! Szabad kérni egy szakszerű ajánlást? Köszönjük!)!

[chord]

 



 
Alexander Agricola – francia-flamand szerző; élete nagy részét Itáliában,  Franciaországban, és a ’Low Countries’ –ben (kb.a Benelux államok)  töltötte; jelentős tisztségekkel, kalandos élettel, pestis-halállal 1506 –ban.
 
Sforza hercege / Milánó – Mediciek / Firenze – French King’s Chapel vezetője – Burgundia / udvari kinevezés Szép Fülöp alatt. 1490 körül már annyira híres volt, hogy gyakorlatilag főurak/hercegek versenyeztek érte, Nápolyból is megkeresték.
 
A Burgundi iskola hagyományaira támaszkodott, éppúgy, mint Josquin. Mármint Josquin Despres, akit meg kell említeni, mint nagy kortársat; nagy pezsgés volt akkoriban, komoly zeneszerző/muzsikusgenerációkkal, óriási nevekkel, de ő volt a ’legnagyobb’, mindenki szeme lehomályosodik, ha róla van szó.
 
Fontos tudni, hogy a központ a Német-Alföld volt, innen áramlott a jó zene pl. Itália felé. (én  fordítva gondoltam)
 
Zenéje – sokat alkotott; misék, motetták, chansonok, stb…minden, ami volt akkoriban; olykor kicsit furcsállták, mert kicsi ritmus-motívumokból építette íveit; sokszor alkalmazta a ’wrong beat’ szándékoltan-téves leütést, a ’perverzitás határán’ vagy a módusok variálása, meg még sok dolog,  – szóval, volt eszköztár.
 
A lemez.
Ez a kor azért jó messze esik visszafelé, nem szabad fejest ugrani annak, aki nem ismeri. Az egyik legjobb módszer az ’átvezetés’, amikor valamivel horogra akadunk; ez lehet a szimpla szépség, egy harmónia, egy furcsaság, vagy akár egy ritmus; aztán, ha megtetszett, lehet nyomulni beljebb. Ez a CD remek alkalom erre.
A Huelgas együttes régi motoros, tapasztalattal, lelkesedéssel, rengeteg jó lemezzel.
A belinkelt szám rögtön az első.
Jó láncon hallgatva – egyszerűen leesünk a székről. Ártatlan gregorián-féle kezdés, aztán valami egészen más; az egyik szólam marad továbbra is a kezdés szerint, de egy másikban a nők ’kitörnek’, valahová felfelé; olyan ritmus és díszítés, hogy arra kell gondolni, hogy ezt hogy a ..jegyezték le? Aztán még bonyolultabb lesz; vajon mikor lélegeznek közben…?
Kristálytiszta hangok; finom ’hhhhh’ fátyol a hölgyek hangján, a föl-le lépkedésük akrobatikus, atompontos, de mégis természetes, és egyszerűen szép maga a dallam.
 
Olyan ötször nem is árt meghallgatni így kezdésből…
 
Aztán, aki meri, tovább mélyedni ebbe a gyönyörűséges, de tényleg komoly zenébe.
Tényleg titkos labirintus.
Csak bátran, nyitottan. Megéri.

[alfaati]

17. századi tradícionális Angol zene az Ensemble Le Tendre Amour eloadásában, csodálatos vokállal.
 
Greensleeves (Brilliant Classics record 2012 - Four seasons of English music)
 

 



 

[kovibali]

Kedves chord és Capitanio!
 
Köszönöm az ajánlásokat, megnézem őket. Van mit pótolnom, szó se róla.
 
Üdv 

[suprnova]

Azért hétfő éjjel belehallgattam A McCreesh félével tudom összehasonlítani, az bensőségesebb, ez picit jobb felvétel.

[Capitanio]

Kedves Kovibali!
 
Itt a fórumon jobbára a reneszánsz és a barokk zene dívik, de ha
az illető úr tanult zongorázni és hegedülni, akkor Beethovent esetleg jobban szereti.
 
Leginkább a hegedű-zongora szonátákat, vagy a zongorás triókat tudnám ajánlani:
 
http://youtu.be/7kL2kplmHC8
http://www.allmusic.com/album/beethoven ... 0001375212
http://www.allmusic.com/album/beethoven ... 0001823902
http://www.emiclassics.com/shop/1100116 ... lo-sonatas
http://www.allmusic.com/album/beethoven ... 0002047134
 
Én magam a csellószonátákat jobban szeretem, úgyhogy inkább valami ilyesmit választanék:
 
 

http://www.allmusic.com/album/beethoven ... 0001825624
http://www.naxos.com/catalogue/item.asp ... e=8.550478
http://www.amazon.com/Beethoven-Cello-S ... B000024TE5
 
Üdv!
 

Látom van megfelelőbb topic. Beteszem ide is, hátha...
 
 
Sziasztok!
 
Tudnátok ajánlani olyan komolyzenét, ami egy zeneszerető, anno hegedülő, zongorázó 60-as úrnak kedvére való lehet.
Én nem igen vagyok képben a komolyzenében. Szégyen, nem szégyen 1-2 alapművet ismerek de hogy kiknek a műveiben van jelen leginkább a hegedű és a zongora azzal nem vagyok tisztában.
Előre is köszi.
 
Üdv

[chord]

Itt bármelyiket ajánlhatod...az enyémekért kiállok, ha kell.
 
Konkrétabban, így ismeretlenül, gyakorlatilag lehetetlen feladat. A spektrum túl nagy.

[kovibali]

Látom van megfelelőbb topic. Beteszem ide is, hátha...
 
 
Sziasztok!
 
Tudnátok ajánlani olyan komolyzenét, ami egy zeneszerető, anno hegedülő, zongorázó 60-as úrnak kedvére való lehet.
Én nem igen vagyok képben a komolyzenében. Szégyen, nem szégyen 1-2 alapművet ismerek de hogy kiknek a műveiben van jelen leginkább a hegedű és a zongora azzal nem vagyok tisztában.
Előre is köszi.
 
Üdv

[chord]

 
Egy 2002 –es Alpha, telis-tele finom dallamokkal.
 
A dallamok többsége 1550-1630 közötti lejegyzés, szerző nincs is feltüntetve, úgymond ’Amonymous’. A közös, hogy Velencéhez kötődnek, leginkább a kiadók miatt.
Az első szám a lemezen, aki benne van a témában, kiszúrhatja, hogy Holborne (1545-1602) pl. ugyanerre az oszcinátóra lantműveket és komplett consort-darabot írt. Megtalálhatjuk, amit mi ’Ungarescha’ néven ismerünk, mint magyar reneszánsz dallamot.
Akkora keveredés/vándolás volt zeneileg, hogy bármilyen fájdalmas is, ez inkább olasz vonal, mint magyar…
 
Az előadás egészen különleges. Van egy fúvós szekció, mindenféle korabeli trombitákkal/furulyákkal/kürtökkel, olyan kirohanásokat rendeznek olykor, hogy észvesztő.
Van egyfajta filozófiája ennek az egész lemeznek, ennek kiötlője egyértelműen Skip Sempé; pont szembemegy a manapság még mindig divatos ’monotóniával’, ami az ismert reneszánsz dallamoknál azt eredményezi, hogy olyan zeneiskolás feeling lesz úrrá rajtunk, ketyeg a metronóm, és két perc után megunjuk.
Itt pont az ellenkezője van. A ritmus szigorú, sőt az egész zenei szerkezet is az, merthogy régizenében vagyunk, de belül mindenféle hullámzások, kitörni-készülések; a díszítésektől eláll a lélegzet, komolyan. Nincs egy track, ahol szépen nyugalom lenne, ahogyan jóval később pl. egy szonátában; mindig ’történik valami’. Egy furcsa vonós-húzás, egy billentyűs fejreállítós-díszítés, vagy egy hirtelen dob-belépés. Nem hagy békén.
 
Aztán, mikor már leizzadt az ember, lassan kezd száradni a vége felé, az utolsó track – hirtelen belép egy zseniális női hang. Guillemette Laurens, ismerős a Godard lemezről - visszahuppanunk a székbe...
Pedig csak egy ártatlan olasz madrigál, a 'So be mi cha bon tempo', amit ismerünk, kb



ami igazából nem rossz, és sokaknak ilyen a ’reneszánsz zene’.
Nekem inkább


..Remélem, nektek is.
 
A hangminőség? Mint amikor az ember bekerül egy HighEnd kiállításra, ahol tetszik nagyon a hang, és éppen a győztes hangszerkiállítók bemutatóznak élőben…

[chord]

 
Ez tényleg egészen pazar.
Figyeljétek ezt az áriát. Meg a nőt.
A milánói szoprán. Megint szembejött...
 

[chord]

Viszont van egy szenzációs Virgin felvételem Emmanuelle Haïm és a Le Concert d'Astrée előadásában.
Az énekesek: Natalie Dessay, Ann Hallenberg, Sonia Prina, Pavol Breslik. A neten van egy-két video a stúdiófelvételekről,
ami ízelítőt ad a lemez hangulatából:



 
Ezt már rongyosra hallgattam.

 
Ugye értitek, miért szeretem nagyon a stúdiófelvételeket?
Pazarul kivetkőzhetnek kicsit magukból...nem kell félni, nem megy ki a közönség...és ez a lemezen erősen átjön.
Nagyon nagyon jó CD.

[Capitanio]

Kedves Chord!
 
Én tényleg sajnálom, hogy nem voltam ott a pénteki koncerten. Sajnos csak aznap tudtam meg, és már késő volt jegyet szerezni.
Pedig a zeneszerző is, a darab is, és persze Roberta Invernizzi és Sara Mingardo is a kedvenceim.
Kérlek, máskor, ha ilyen koncertre van jegyed, dicsekedj el vele hamarabb, hogy a bambák is felébredhessenek.
 
Én a 2008-as előadáson voltam a MÜPÁ-ban, az Elisabeth Scholl (Piacere) és Nathalie Stutzmann (Disinganno) féle előadáson.
Nem mondom, hogy rossz volt, de nem is az a felejthetetlen élmény, amilyen a mostani lehetett.
http://mupa.hu/program/combattimento-co ... valszinhaz
 
Viszont van egy szenzációs Virgin felvételem Emmanuelle Haïm és a Le Concert d'Astrée előadásában.
Az énekesek: Natalie Dessay, Ann Hallenberg, Sonia Prina, Pavol Breslik. A neten van egy-két video a stúdiófelvételekről,
ami ízelítőt ad a lemez hangulatából:



 
Ezt már rongyosra hallgattam.
 
Van egy Hyperion felvételem is, amin Roberta Invernizzi és Martin Oro énekel, de azt nem szeretem annyira.
 
Köszönöm a tudósítást a koncertről!
 

Tegnapi koncert.
Hát, sajnálhatjátok, akik nem voltak ott.
 
A MÜPA.
Személy szerint nem szeretem; totál pláza hangulat. Nagy méretek, galériák, nagyon jó anyagok beépítve, mégis műanyag-érzet. Totál kint Kenyában, autó nélkül halott az ember; koncert után nagy kedv lenne beülni/mászkálni kicsit, de itt hova…?
Viszont a hang nagyon jó. Hajszálnyit fedett hangszerhangok, de miden hallatszik, egészen furcsán tényleg minden, szép balansszal, akár a húrok lecsengése is, zengések pont jók. És hihetetlen csend, egyszerűen nincs alapzaj, nincs klímaventillátor/szellőztető/búgás/egyéb.
 
A zenekar. Már az első taktusnál érezni, hogy mi az a világklasszis a régizenében. Pontosak és hihetetenül együtt vannak. És nincs nyál; néhány áriát itt sokan érzelgősre vesznek; itt nem; egyenesek, kemények, majdnem szigorúak, de ugyanakkor finom hullámzások, ívek, és akkora dinamika, hogy ritkaság; élőek, gördülősek, frissek; ha kell lassúak, olykor gyakorlatilag leállnak, de a ritmus ott a levegőben.
 
A darab. Nagyon  jó zene. Handel –nek remek vénája volt a dallamhoz, úgymond a slágerekhez. A szöveg mai szemel nézve erősen egyszerű. A Szépségnek hiába magyarázza az Idő meg a Józanság, hogy később balhé lesz, ő a Gyönyörre hallgat, aztán persze rájön, de már későn. Midezt meghallgatni bő két órán keresztül összejött 1500 ember. Tegnap is, meg 300 éve Rómában is – itt a lényeg.
 
A szólisták.
A basszus: remek. Terembetöltő hang.
 
Van egy orosz csaj, Julia Lezsnyeva,
 

 
szoprán, 23 éves, alacsony, érdekesen kicsi szája van, de akkora hang jön ki, hogy csak lestünk. Félelmetesen pontos, igazi ’nagy hang’.
Roberta Invernizzi,
 

 
a milánói szoprán – tökéletes, amit csinál. A végén, majdhogynem egy hisztériát lenyom, olyan díszítésekkel és hangterjedelemmel, hogy húha.
És Sara Mingardo. A velencei.
 

 
Na, itt egy külön bekezdés kell.
A fentiek, ők a ’nagyon jó’ hang a régizenében; az orosz az ’új felfedezés’.
Itt egészen másról van szó.
Áll a színpadon; finom fekete ruha; vékony, szemüveges, nem fiatal, de erősen csinos. A többiek már mind megmutatták magukat, a hangjuktól már odavagyunk. Ha most hazamegyünk, már OK. Egy ária-féle, még az elején tartunk.
Elkezdi. A teremben megáll a levegő. Finom zsibbadás. Valami különleges történik. Az orffújósok, a köhögőgenerátorok, szipákolósok hirtelen kiesnek a szerepből, leállnak. Az alvók felriadnak. A csellós lány is úgy nézi, mint aki nem dolgozott együtt vele kilencmilliószor.
Lassan kezdi, finoman. Nem hangos, nem halk, pont ahogyan kell. Megtelik a terem a hangjával. Sötét hang, fekete ragyogás. A lant is pazarul hallatszik; hagyja. Mindenki figyel, akkora csend van, mint egy süketkamrában.
Aztán kicsit kiereszti; szinte hullámzik. A fejünk fölött a 25 tonnás beton beremeg, komolyan.
Hihetetlen felhangok; a díszítésnél oktáv-emelés, mintha csak dó –ról mi –re lépne, annyira könnyedén. Az ember hirtelen megtelik szépséggel. Mellettem egy hölgy, szeméből diszkréten csurog a könny.
Aztán megy tovább, zenekar, belépnek a többiek. Közben azon kell gondolkozni, hogy utána kell menni, minden koncertre, inni a hangját, szolgálni, a küszöbén aludni…
 
Vigasztalásul: lemezről valami átszivárog . A jelleg, az alaptónus megvan. Varázslat működik. A zenekar más. És persze dinamika kb. 1/10, de otthon ez is hihetetlenül jó.
Szóval.
Feltétlen ajánlott.
A koncert, Handel, az ’Il Trionfo’, az ’Il Giardino Armonico’, a szólisták.
Meg a hifi, ezerrel.

 

[ajkamici]

nagyon köszönjük Chord !!
Komolyan nagy tehetség vagy.
Szerintem egy szuper mentor vagy igen jó kritikus -is -lehetnél.
 
Más..
véletlenül akadt a kezembe egy brand new 2013 kiadású Christina Pluhar lemez MEDITERRANEO .
Most tettem be a lejátszóba, .. nagyon jó hangulatú lemez, tetszik.
 



 
 

[Koriori]

Hát komám komolyan mondom, olyan tökéletes a leírásod, hogy olvasva is majdnem koncert élményt adott! Bár most más zenét hallgatok, de amolyan "még-még-még" érzést váltott ki belőlem!
 
Szóval le a kalappal, várjuk a további lemez illetve koncert bemutatóidat!

[chord]

Tegnapi koncert.
Hát, sajnálhatjátok, akik nem voltak ott.
 
A MÜPA.
Személy szerint nem szeretem; totál pláza hangulat. Nagy méretek, galériák, nagyon jó anyagok beépítve, mégis műanyag-érzet. Totál kint Kenyában, autó nélkül halott az ember; koncert után nagy kedv lenne beülni/mászkálni kicsit, de itt hova…?
Viszont a hang nagyon jó. Hajszálnyit fedett hangszerhangok, de miden hallatszik, egészen furcsán tényleg minden, szép balansszal, akár a húrok lecsengése is, zengések pont jók. És hihetetlen csend, egyszerűen nincs alapzaj, nincs klímaventillátor/szellőztető/búgás/egyéb.
 
A zenekar. Már az első taktusnál érezni, hogy mi az a világklasszis a régizenében. Pontosak és hihetetenül együtt vannak. És nincs nyál; néhány áriát itt sokan érzelgősre vesznek; itt nem; egyenesek, kemények, majdnem szigorúak, de ugyanakkor finom hullámzások, ívek, és akkora dinamika, hogy ritkaság; élőek, gördülősek, frissek; ha kell lassúak, olykor gyakorlatilag leállnak, de a ritmus ott a levegőben.
 
A darab. Nagyon  jó zene. Handel –nek remek vénája volt a dallamhoz, úgymond a slágerekhez. A szöveg mai szemel nézve erősen egyszerű. A Szépségnek hiába magyarázza az Idő meg a Józanság, hogy később balhé lesz, ő a Gyönyörre hallgat, aztán persze rájön, de már későn. Midezt meghallgatni bő két órán keresztül összejött 1500 ember. Tegnap is, meg 300 éve Rómában is – itt a lényeg.
 
A szólisták.
A basszus: remek. Terembetöltő hang.
 
Van egy orosz csaj, Julia Lezsnyeva,
 

 
szoprán, 23 éves, alacsony, érdekesen kicsi szája van, de akkora hang jön ki, hogy csak lestünk. Félelmetesen pontos, igazi ’nagy hang’.
Roberta Invernizzi,
 

 
a milánói szoprán – tökéletes, amit csinál. A végén, majdhogynem egy hisztériát lenyom, olyan díszítésekkel és hangterjedelemmel, hogy húha.
És Sara Mingardo. A velencei.
 

 
Na, itt egy külön bekezdés kell.
A fentiek, ők a ’nagyon jó’ hang a régizenében; az orosz az ’új felfedezés’.
Itt egészen másról van szó.
Áll a színpadon; finom fekete ruha; vékony, szemüveges, nem fiatal, de erősen csinos. A többiek már mind megmutatták magukat, a hangjuktól már odavagyunk. Ha most hazamegyünk, már OK. Egy ária-féle, még az elején tartunk.
Elkezdi. A teremben megáll a levegő. Finom zsibbadás. Valami különleges történik. Az orffújósok, a köhögőgenerátorok, szipákolósok hirtelen kiesnek a szerepből, leállnak. Az alvók felriadnak. A csellós lány is úgy nézi, mint aki nem dolgozott együtt vele kilencmilliószor.
Lassan kezdi, finoman. Nem hangos, nem halk, pont ahogyan kell. Megtelik a terem a hangjával. Sötét hang, fekete ragyogás. A lant is pazarul hallatszik; hagyja. Mindenki figyel, akkora csend van, mint egy süketkamrában.
Aztán kicsit kiereszti; szinte hullámzik. A fejünk fölött a 25 tonnás beton beremeg, komolyan.
Hihetetlen felhangok; a díszítésnél oktáv-emelés, mintha csak dó –ról mi –re lépne, annyira könnyedén. Az ember hirtelen megtelik szépséggel. Mellettem egy hölgy, szeméből diszkréten csurog a könny.
Aztán megy tovább, zenekar, belépnek a többiek. Közben azon kell gondolkozni, hogy utána kell menni, minden koncertre, inni a hangját, szolgálni, a küszöbén aludni…
 
Vigasztalásul: lemezről valami átszivárog . A jelleg, az alaptónus megvan. Varázslat működik. A zenekar más. És persze dinamika kb. 1/10, de otthon ez is hihetetlenül jó.
Szóval.
Feltétlen ajánlott.
A koncert, Handel, az ’Il Trionfo’, az ’Il Giardino Armonico’, a szólisták.
Meg a hifi, ezerrel.
 

[chord]

Pénteken a MÜPA -ban lesz egy koncert, amely nagyon jónak ígérkezik.
Lemezen:
 

 



 
Handel - a német szerző, aki Angliában olasz zenéket írt...
Fordulatos, hosszú élet adatott részére; a sikert korán megízlelte; aztán persze utazások, szökések, ácsingózás a zsíros állásra, összeveszések, torzsalkodások, stb., ahogyan lenni szokott, de végig elismerés, egyre terjedő 'világhír', számos, tényleg sok igazi remekmű, amelyek ma is népszerűek
London abban az időszakban (1724 -től) az európai operajátszás központja lett; az akkori világ-legjobb énekesekkel dolgozhatott együtt.
Ez az oratórium 1708 -ban, még Itáliában, óriási siker volt; a római közönség tombolt.
A kornak megfelelően, mai szemszögből furcsán kissé, az egyes tulajdonságok és fogalmak is megszemélyesítettek, mint a 'Szépség', a 'Józanság' és az 'Idő'.
A zene gyönyörű.
Néhány ária, mint pl. a belinkelt, lélegzetelállító.
 
Sara Mingardo - teljesen külön kategória. Kontraalt. Már ez furcsa. Aránylag 'keskeny' hang, furcsa-gyönyörű orgánummal. Picit orrhangú, picit zárt, nagyon különleges felharmonikusok a hangján. És olyan titokzatos-féle. Mikor kinyílik, ritkán, az érzett 25% kapacitás hirtelen felszökik 175% -ra....szőreink felállnak...
 

 
 
A hifis rendszerek jó része itt ledobja a szíjat; egészen nagy és drága szetteket is hallottam felkeményedni, pattogósodni, komolyan lebutulni. Viszont kicsik egy részénél szintén jól szól. Miért? Nem tudom, ez olyan hifis misztika.
A szerencsések, nagy hangerőn, olyan élmény kapnak, ami miatt érdemes ez az egész sz@rakodás a drótokkal/berendezésekkel/ebay-szerencsétlenkedéssel/konyhapénz-lopással/tápokkal/stb..
 
Jegyet érdemes drágát venni, nem a harmadik emeletről sasolni.
1 db. WBT csati ára...

[stx]

chord, nagyon jo albumokat, zeneket irogatsz, koszi. 

[chord]

 



 
Francesco Spinacino, 1400 -as évek vége. Szinte semmot sem tudunk róla.
Az első lantosgenerációhoz tartozik, akiknek egyáltalán fennmaradt lejegyzett műve. A Petrucci-féle kiadás Intabolatura de lauto libro primo, 1507 -ben jelent meg.
A lant akkoriban igen népszerű és elterjedt volt; Spinacino mesterei/elődei gyakorlatilag eltűntek, lejegyzés híján feledésbe merültek, még a nevük is...Furcsa.
 
A lemezen recercar ok, igen régi chanson -ok, ill. ezek intabulációi szerepelnek.
A belinkelt darab az utolsó track. Gyönyörű és különleges szoprán; enyhe 'Ars Nova' ízzel, nagyon-nagyon finom kísérettel. Az egész valahogy 'kerek'; csupa jó érzés; nem az a nehéz/befogadhatatlan, mint sok lemez ebből az időszakból.
 
A lemez egy közös fizetős-letöltős project volt pár taggal, köszönet a közreműködésért.
A hangminőség nagyon jó. Vélhetően nem CD rip, hanem valamilyen master anyagról közvetlenül küldték a fájlt.
Nálam azért nincs az az érzés, hogy, na, ez új utat nyit hangminőségben; szimplán nagyon jó, semmi elképesztő. Talán ez a szoprán itt a végén, erre felkaptam a fejem; azért ez erősen jól szól.

[chord]

 



 
A lant-csembaló, a 'lautenwerk' tényleg hihetetlenül szép hangú.
Itt egy másik lemez, ismert dallamokkal.
Gyönyörű 'hangbőség', elsőre nem is tudjuk hova tenni; alaptónus szerint tényleg lant-hang-szerű, csak attól sokkal bonyolultabb.
Jó lemez, nagyon.
 
Egyszer hallottam egy Sárközy-féle lant-csembalót élőben. Élmény volt.
A 'test' elkészítése több, mint bonyolult...
Állítólag sorban állnak érte, hogy kölcsönkérjék koncertre, de ő igen megválogatja, kinek adja/mit játszanának rajta.
Igaza van.
 
 

[Vendég]

.
 
Tegnap a momuson ajánlotta zalbarna az ottani Régizene topikban ezt a lemezt:
 

 
Élőben még soha nem hallottam lant-csembalót, de a hangja még így lemezről is lenyűgöző számomra. A csembalónak a fémességét, a kopógósságát szokták felróni azok, akik nem szeretik. Ennél a lant-csembalónál ennek nyoma sincs.
 
http://www.youtube.com/watch?v=V4ZRn6Hk8N0
 
 
 
.

[Vendég]

Korábban én ajánlottam egy felvételt ebből, de ha valaki Pécsett jár locsolkodni, akkor élőben is meghallgathatja, igen illusztris előadók tolmácsolásában Händel Feltámadás c. oratóriumát.
Itt lehet megismerkedni a darabbal:
 
http://www.youtube.com/watch?v=uYshH5w4 ... 1CECCAE1BC