",,,megfontolt és mégis feltartóztathatatlanul nyomuló tempókkal, a magabiztos basszus szólamra támaszkodva, tökéletes egyensúlyokkal..."juliush írta: ↑2023.08.14., hétf. 22:35A csipkerózsika-álmából újjáélesztett LP-zésem újabb antikváriumi kurkászásokba torkollott, aminek egyik felfedezése egy nagyon a kedvemnek való Brahms 2. lett. A 90-es éveit taposó öreg maestro egy (vagy több) emberöltő tapasztalatait magába sűrítő előadása, megfontolt és mégis feltartóztathatatlanul nyomuló tempókkal, a magabiztos basszus szólamra támaszkodva, tökéletes egyensúlyokkal, remek. Ott van a kedvenceim között. (Ja és 465 Ft volt a Kodály Antikváriumban )
Mitől tud megfontolt lenni egy tempó? Mit fontol meg ilyenkor a karmester? Milyen változókkal kalkulál? És hogyan képes velük feltartóztathatatlanul nyomulni? Valami vagy valakik megpróbálták akadályozni őt fontos munkájában? Ez engem nagyon érdekelne. És mitől olyan magabiztos a basszus szólam? Kigyakorolták a szólamaikat míg a többiek inkább fagyiztak? És egyáltalán, mit kellett a karmesternek kiegyensúlyoznia a 4 tétel alatt? Megtisztelő válaszod előre is köszönöm!