A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.
Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük! viewtopic.php?f=100&t=199327
A hangzás nagyon jó; erősen közelmikrofonozott, ez azt eredményezi, hogy a piánó mély leütések, amiből itt van jó sok, kicsit furcsák, merthogy csak akkor hallani ilyesmit, ha kb. leülünk játszani. Amolyan valóság-után-nyomuló, tényleg nem rossz.
A zene, az Chopin, aki szereti, ajánlom.
Jómagam inkább a keringőit szívesebben hallgatnám.
Látom, te sem tudsz igazán választani, de te helybeliként könnyen tudsz egyet gondolva kiruccanni...
A Capella savariát nem is említetted, ennyire kívül esik az érdeklődéseden a Kalló Zsolt féle társulat?
Mondjuk én is ezt hagyom ki, mert itthon ingyen koncerteznek a Ferences templomban.
Itt a program.
Nehéz választani nyilván.
Nagy Csaba Kapsbergert fog játszani, az engem nagyon-nagyon érdekel.
A Basses Reunies a Fúga Művészeté-vel jön, elmegyek azért..:)
Bruno korai csellódarabokkal jön, ez is nagyon érdekel,
Nóri meg a Rostetter, gamba & orgona, ez kimondottan érdekel,
A Recercare a még-régebbi zenékkel jön, ez főleg érdekel.
A Tasto Solo, arra én nem rezonáltam, de meg szeretném nézni őket.
Remélem, hogy nem off, Chord-tól kérdezem, hogy az idei Veszprémi Régizenei Napok programjából mit tud legjobban ajánlani? Most először időben eszméltem, szeretnék néhány koncertre elmenni, de az összesre nincsen időm...
Mindenesetre, nekem azért tanulságos, hogy felbukkant számomra valami furcsaság, ami kihozta nekem ezt a kockazenét a labirintusból, ki, a napfényre, legalább pár pillanatra.
Bach kockazene??
Hát akkor mondok én is egy ilyen erőset, nekem Beethoven a kockazene, vagy talán inkább azt mondanám, hogy egy műanyag Mozart.
Igazából azért kérdeztem, mert nekem nagyon-nagyon tetszik. Ez különös, mert Bach esetén soha senkinek sem sikerült még olyan részletet mutatnia, hogy mondjuk háromszor meghallgassam egymás után. Mint ezt.
Kicsit nézelődtem a lemez után, de feladtam, mert hifis vagyok, és őskövület felvételek vannak erről csak.
Nem érzem romantikusnak, sőt, pont az ellenkezőjét gondolom.
Kicsit lehet gondolkodni azért; arra gondolok, hogy ez a fajta nem lett iskolateremtő, Scherchen elsüllyedt teljesen, nem lett híres Bach interpretátor / karmester, a fősodor teljesen másfele haladt. Ezért mondjuk, hogy nem korszerű, mert nem hasonlított a kortársakhoz, akkoriban sem, most meg főleg nem. De ott, vagy kicsit előtte, volt valami elágazási pont, úgy képzelem, egy a sok közül. És saját kereteimből azt kérdezhetem, hogy miért úgy ágaztak el a dolgok, arrafelé, ami nekem konkrétan nem is tetszik? Vajon a zene lényegisége manifesztálódik a mai előadásokban? Vagy valami nehezen lekövethető divat-hullámzások adott értékei kanonizálódtak? Vagy az iskolateremtők egyszerűen másképp gondolták? Vagy a köz-ízlésre maximalizálódott evolúció részesei vagyunk?
Nem tudom.
Mindenesetre, nekem azért tanulságos, hogy felbukkant számomra valami furcsaság, ami kihozta nekem ezt a kockazenét a labirintusból, ki, a napfényre, legalább pár pillanatra.
Bach kockazene??
Hát akkor mondok én is egy ilyen erőset, nekem Beethoven a kockazene, vagy talán inkább azt mondanám, hogy egy műanyag Mozart.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Igazából azért kérdeztem, mert nekem nagyon-nagyon tetszik. Ez különös, mert Bach esetén soha senkinek sem sikerült még olyan részletet mutatnia, hogy mondjuk háromszor meghallgassam egymás után. Mint ezt.
Kicsit nézelődtem a lemez után, de feladtam, mert hifis vagyok, és őskövület felvételek vannak erről csak.
Nem érzem romantikusnak, sőt, pont az ellenkezőjét gondolom.
Kicsit lehet gondolkodni azért; arra gondolok, hogy ez a fajta nem lett iskolateremtő, Scherchen elsüllyedt teljesen, nem lett híres Bach interpretátor / karmester, a fősodor teljesen másfele haladt. Ezért mondjuk, hogy nem korszerű, mert nem hasonlított a kortársakhoz, akkoriban sem, most meg főleg nem. De ott, vagy kicsit előtte, volt valami elágazási pont, úgy képzelem, egy a sok közül. És saját kereteimből azt kérdezhetem, hogy miért úgy ágaztak el a dolgok, arrafelé, ami nekem konkrétan nem is tetszik? Vajon a zene lényegisége manifesztálódik a mai előadásokban? Vagy valami nehezen lekövethető divat-hullámzások adott értékei kanonizálódtak? Vagy az iskolateremtők egyszerűen másképp gondolták? Vagy a köz-ízlésre maximalizálódott evolúció részesei vagyunk?
Nem tudom.
Mindenesetre, nekem azért tanulságos, hogy felbukkant számomra valami furcsaság, ami kihozta nekem ezt a kockazenét a labirintusból, ki, a napfényre, legalább pár pillanatra.
Nagyon kíváncsi lennék, mit gondoltok erről a régi Bach előadásról.
Nem a karmester / zenész interakció érdekel, bár a felvétel énszerintem azért készült, hogy megmutassa, de engem, nem zenészként ez talán nem annyira érdekel, konkrétan, semennyire, - inkább a zenei megközelítés, az a kérdés, hogy mit gondolunk erről mainapság, tetszik-e vagy nem, vagy langyosvíz-semmilyen, vagy a tempó, meg hogy húha, vagy gáááz, ilyesmi érdekelne.
3'30-től indul a zene.
Nem engedi beillesztve játszani, nyomjatok egy 'Megtekintés a YouTube-on'-t.
Hát igen, nem egy "korszerű" - mit is jelent ez a szó? - előadás. De valószínű, hogy Harnoncourt még böngészi a bécsi hangszerkészítők padlását. És hát Stokowski...
És pont a fúga művészete, ami nem sok előírást tartalmaz.
Nagyon kíváncsi lennék, mit gondoltok erről a régi Bach előadásról.
Nem a karmester / zenész interakció érdekel, bár a felvétel énszerintem azért készült, hogy megmutassa, de engem, nem zenészként ez talán nem annyira érdekel, konkrétan, semennyire, - inkább a zenei megközelítés, az a kérdés, hogy mit gondolunk erről mainapság, tetszik-e vagy nem, vagy langyosvíz-semmilyen, vagy a tempó, meg hogy húha, vagy gáááz, ilyesmi érdekelne.
3'30-től indul a zene.
Nem engedi beillesztve játszani, nyomjatok egy 'Megtekintés a YouTube-on'-t.
Fura, ha nem ismerném a művet, ebből az előadásból nem biztos hogy rájönnék ki a zeneszerző. Romantikus mentalítással és stílusjegyekkel játszanak barokkot zenét, nekem ez nem bejövős. Vélhetően azért sem, mert nem nagyon szeretem a romantikus szerzőket.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Nagyon kíváncsi lennék, mit gondoltok erről a régi Bach előadásról...
A hálón jártamban-keltemben egyszercsak egy fegyenctelepen találtam magam, ahol képzett zenészek feszültek a pórnép egyszerű, zenerajongó fiának (bocsi! ), mit ad Isten, pont ezen a felvételen polemizálva, majd az egyikük (le sem tagadhatná avx-es múltját!) annyira felhúzta magát, hogy a rá jellemző módon duzzogva balra el... A fegyenctelep érdekes módon ahelyett, hogy felszabadult volna, katatóniába süllyedt...vala...
Szóval szigorúan szubjektív, nem zenész véleményem, hogyha elfogadjuk, hogy ez nem szimpla előadása, hanem három évszázad távlatából elkövetett újragondolása a zeneirodalom alapvetésének tartott darabjának és felülemelkedünk az előadás technikai aspektusain, akkor ez egy minden anakronizmusa ellenére hallatlanul izgalmas nézete és előadása Bach művének, szinte pezseg az energiától. Szóval nekem speciel tetszik.
Mint ahogy Scherchen legendás Beethoven szimfónia-ciklusa is az ötvenes évekből. Semmiképp se "ha-csak-egyetlen-Beethoven-dobozom-lehetne" választás, de hallatlanul izgalmas alternatíva.
cover.jpg (639.36 KiB) Megtekintve 1429 alkalommal
Nagyon kíváncsi lennék, mit gondoltok erről a régi Bach előadásról.
Nem a karmester / zenész interakció érdekel, bár a felvétel énszerintem azért készült, hogy megmutassa, de engem, nem zenészként ez talán nem annyira érdekel, konkrétan, semennyire, - inkább a zenei megközelítés, az a kérdés, hogy mit gondolunk erről mainapság, tetszik-e vagy nem, vagy langyosvíz-semmilyen, vagy a tempó, meg hogy húha, vagy gáááz, ilyesmi érdekelne.
3'30-től indul a zene.
Nem engedi beillesztve játszani, nyomjatok egy 'Megtekintés a YouTube-on'-t.
Eddig !! sajnos csak ez az egy lemezük van, de vadászom a többire de főleg a Római Pünkösdi misére..
Hali, én megpróbálnám az alábbi kereskedőnél, még nem csalódtam bennük! Épp ma jött meg tőlük a pár poszttal ezelőtt hozsannázott Byrd/Ms. Farr doboz pár másik tétellel. https://www.jpc.de/jpcng/classic/detail ... um/9392685
Ha jól látom, náluk most épp nincs belőle, de ha a beszállítójuktól be tudják rendelni, akkor 1-2 héten belül itt lehet. Előfordult, hogy készlethiány miatt mégsem tudták teljesíteni a megrendelést, ekkor szó nélkül visszafizették az árát.
Az előadóktól nekem még megvan a következő három lemez, mindegyik nagyszerű!
organum.jpg (220.96 KiB) Megtekintve 1263 alkalommal
Köszönöm az ajánlót.
Most, hogy a Bakonybéli monostorban koncerten hallottam őket, majd másfél óra megfoghatatlan és gyönyörűséges más-tudat állapotban lebegés után ezt a lemezt is ajánlom meghallgatásra.
Eddig !! sajnos csak ez az egy lemezük van, de vadászom a többire de főleg a Római Pünkösdi misére..
Részlet, az egyébként Diapason díjat nyert Harmonia Mundi lemezről
Bevallom, soha nem élveztem annyira a CD-k vásárlását, mint mostanság, tanult Fórumtársak által pallérozottan, a poros dobozokban könyékig kurkászva, régi első, gyakran azóta fizikai valójukban eltűnt, vagy legalábbis új köntösbe bújtatott fizikai kiadásokat mazsolázva, majd otthon olyan minőségben hallgatva, melyről süldőkoromban álmodni sem mertem!
Itt van az alábbi lemez: korzikai ferences-rendi énekek a XVII-XVII. sz.-ból, nem is oly rég még lazán siklott volna át rajta kissé bárgyú tekintetem...mit nyújthat egy ILYEN? Hát most már tudom, micsoda gyönyörűséget, a kultúrák valamilyen hihetetlenül izgalmas vegyüléséből keletkező aurális élményt a műfaj legjobbjai által közvetítve.
Nagyon-nagyon ajánlom!
Annyira más, hogy az ember simán megkérdőjelezi a kotta alapú lejegyzések hitelességét...
Mondjuk, a kor-beágyazottság tetten érhető. 1963-ban a klasszika / romantika pecsétje ott volt mindenen, merthogy az volt a zenei környezet. Beschi pedig az Il Giardino-val a régizene-forradalmár volt, ahol a belassult tempókat eléggé visszarakták a sínre akkoriban.
Véleményem szerint itt Bach erős kivétel, mivel nagyon sokat játszották régen is, a csellószvitek kultusza erős volt mindig; kialakult evolúciósan a 'nagyon magas színvonalon eljátszóak' klubja, amit az Early Music felfutása különösebben nem rengetett meg, nem lett teljesen új / jobb előadásmód, hiába mondhatná valaki, hogy Bach is ezerrel régizene.
Pl. Vivaldi vagy Monteverdi esetén más a helyzet teljesen.
Egy hete a 'poros szekció' lemezeinél nézelődtem a polcon, belehallgattam egy másolatba, és nemrég meg is érkezett az eredeti CD.
Winter & Winter, valami különleges artwork:
IMG_3517.JPG
kasírozott, bársony hatású a digipack,
IMG_3520.JPG
A zene?, hát az az unalomig szétjátszott Bach Csellószvitek, amiből tonnaszám lehet különféle próbálkozásokat előtalálni.
Jó sok évvel ezelőtt valami miatt szembejött ez a felvétel; a Bach szeretet ugyan elmúlt, de most is hallom azt, ami akkor tetszett.
Paolo Beschi amúgy az egyik Il Giardino Armonico alapító.
Valami nehezen körülírható játékmód. Kicsit olyan majdnem durva, olyan odamondós; nem különösebben nyomul a Szépség után; nincs az a 'majd én most aztán'; virtuóz, de csak úgy semmi extra, nem romantikázik, nem drámázik, nem 'száraz', nem agyoncirádázott, valahogy azon kapom magam, hogy kezdem figyelni a zenét.
Most ott tartok, hogy van néhány darab, ami nagyon erőltetett és mesterkélt, de a többség, az majdhogynem tetszik.
Nem tudom, lehet, sőt, biztos, hogy azért is, mert azt viszont csak most hallom, hogy ez a hangszerhang, ez a megszólalás, ez egyszerűen döbbenetes. Annyira élethűen szól, és annyira benne van, ami miatt szeretem a csellót, hogy meglepetésemben összehallgattam Pandolfo viola da gambájával, és, bizony, a cselló itt egyszerűen jobban szól.
Nem tartom valószínűnek, hogy másnak ennyire fog tetszeni, merthogy olyan mennyiségű és minőségű a felhozatal, hogy aki picit is utánakeres, az meg fogja találni a neki pontosabban tetszőt, de azért csak megmutatom, mert ez a hangzás, e mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Nekem elsőszámú kedvencem ez a mű.
Már-már beteges, hogy mennyiféle interpretációban hallgattam már meg, bőven ötven felett járok.
Nem vagyok nagy viola da gamba rajongó, szerintem a modern cselló mint hangszer, erőteljesebb, tisztább, szebb hangzású, de vannak zeneművek, amikhez jobban illik a hangzása, Bach cselló szvitjei esetén nem ez a helyzet szerintem, pedig az eredetileg öthúros hangszerre írt mű előadása a négyhúros csellón időnként elég nagy kihívást jelent a művészek számára.
Az évek során nagyjából kikristályosodott számomra, hogy melyek azok az interpretációk, melyek előadóművészi kvalitásaiban és a felvétel technikai értelemben vett hangminőségében is egyaránt az abszolút top szintet képviselik az én érzésem szerint.
A legelső helyre mindenképp Starker János 1963-as Mercury Living Presence felvétele került, zseniális, megismételhetetlen. Nagyon szeretem továbbá Várdai István lemezét, és az öreg Perényi mester 2020-as kiadású lemezét, Perényi korábbi, az 1980-as évek elején kiadott felvétele sajnos szinte hallgathatatlanul rossz minőségű felvétel. Van még egy nagy kedvencem, Henk van Twillert holland baritonszaxofonos saját átirata, puristáknak nem való, de döbbenetesen jó szerintem.
A posztod hatására most épp Paolo Beschivel hallgatom, eddig nem ismertem. Elsőre nemigazán bejövős, furán, minden eddig hallottnál gyorsabb tempóban, számomra kissé gépiesen, érzelemmentesen játszik. Kicsit olyan mint Yo-Yo Ma, technikai értelemben nem lehet belekötni, de valahogy nem jön át Bach zsenije.
BARTIMEX AUDIO Honlap
Főrendszer Forrás: SynologyDS713+ -Linn Majik DS DAC-fejhallgató erősítő: Antelope Audio Zodiac+ Előerősítő: Music First Audio Classic Copper Erősítő: Trafomatic Audio Experience Two Hangfal: WLM Lyra MKII Signature IC kábelek: Audioquest Columbia Hangfal kábel: Furutech u-2T Tápellátás: Trafomatic Audio Classic Power Fejhallgató: Beyerdynamic T 1
Kisrendszer Forrás: XTZ CD-100 Erősítő: XTZ Class A100-D3 Hangfal: XTZ 99.38 IC kábel: XTZ interkonnektHangfalkábel: Neotech KS-11275
Egy hete a 'poros szekció' lemezeinél nézelődtem a polcon, belehallgattam egy másolatba, és nemrég meg is érkezett az eredeti CD.
Winter & Winter, valami különleges artwork:
IMG_3517.JPG (537.98 KiB) Megtekintve 1097 alkalommal
kasírozott, bársony hatású a digipack,
IMG_3520.JPG (358.4 KiB) Megtekintve 1097 alkalommal
A zene?, hát az az unalomig szétjátszott Bach Csellószvitek, amiből tonnaszám lehet különféle próbálkozásokat előtalálni.
Jó sok évvel ezelőtt valami miatt szembejött ez a felvétel; a Bach szeretet ugyan elmúlt, de most is hallom azt, ami akkor tetszett.
Paolo Beschi amúgy az egyik Il Giardino Armonico alapító.
Valami nehezen körülírható játékmód. Kicsit olyan majdnem durva, olyan odamondós; nem különösebben nyomul a Szépség után; nincs az a 'majd én most aztán'; virtuóz, de csak úgy semmi extra, nem romantikázik, nem drámázik, nem 'száraz', nem agyoncirádázott, valahogy azon kapom magam, hogy kezdem figyelni a zenét.
Most ott tartok, hogy van néhány darab, ami nagyon erőltetett és mesterkélt, de a többség, az majdhogynem tetszik.
Nem tudom, lehet, sőt, biztos, hogy azért is, mert azt viszont csak most hallom, hogy ez a hangszerhang, ez a megszólalás, ez egyszerűen döbbenetes. Annyira élethűen szól, és annyira benne van, ami miatt szeretem a csellót, hogy meglepetésemben összehallgattam Pandolfo viola da gambájával, és, bizony, a cselló itt egyszerűen jobban szól.
Nem tartom valószínűnek, hogy másnak ennyire fog tetszeni, merthogy olyan mennyiségű és minőségű a felhozatal, hogy aki picit is utánakeres, az meg fogja találni a neki pontosabban tetszőt, de azért csak megmutatom, mert ez a hangzás, e mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Ez a Sainte Colombe felvétel igazi legenda, nem véletlen, hogy az AliaVox újrakeverte és kiadta SACD-n.
Majdhogynem megugorhatatlan.
Ezt már sok éve leírtam, de jómagam is meglepődöm azon, hogy sok év eltelik, Sainte Colombe szépen divatba jön, új gambásgeneráció felnövekedik, aztán az ő gyerekeik is kezdik a lemezeket kiadogatni, szóval, felvétel van nem kevés; de nem az történt, hogy lett egy csomó, vagy legalább 4-5-6 kiadvány, amelyet szépen begyűjtünk, és örülünk, hogy de jó a helyzet.
Nem. Ezt a szintet nem nagyon érte el senki azóta sem.
A hifis kihívás nem csekély. A második lemez sokkal később készült, a hangja nagyon-nagyon jó.
Az első viszont, a régebbi, az sok rendszeren, még nálam is a legutóbbi időkig olyan érdekesen 'zsíros', grízes, kissé kongós volt, hiába az újrakeverés, az SACD rétegen is ez jött le. Én pl. enyhén avíttasnak gondoltam.
De igazából nem az. Hanem az igazi, megvalósult varázslat.
Csak elő kell csalogatni a jó hangot.
Nem is értem, miért nem roskadoztak a lemezboltok polcai (már amíg léteztek ilyesmik nagy számban) Saint-Saens remekbe szabott zongoraversenyeinek felvételeitől! A másodikat még csak-csak műsorra tűzte néhány jelentősebb név, de a többit nagyítóval kell keresni, pedig milyen remek, szórakoztató, izgalmas muzsikák ezek! Itt van például az "egyiptomi" ragadványnevet viselő ötödik, csipetnyi orientális fűszerrel meghintve itt-ott, a romantika kései szakaszából, már-már filmzenéket megelőlegező hangulattal, szuper!
Amint a felvétel is, amit ajánlok, ki mástól, mint a Hyperiontól! A hangok befogásáért és sajtó alá rendezéséért a zseniális Tony Faulknert és Mike Clemetset illeti a dicsőség. Olyan lemez ez, mellyel a baráti társaság előtt lehet villantani ... pontosabban harsantani a hifivel! De a műsor maga is garancia a sikerre! Feltétlenül ajánlom!
Tegnap koncert, Bakonybél, Monostor.
Ensemble Organum.
Valami elképesztő volt.
Óriási élmény hallani a nagy kedvenceket élőben, de ez egészen fantasztikus volt.
És ott volt az a legendás 'orgánum', meg lehetett érezni, hogy miért is választották a nevüknek.
Egy akkoriban elhangozhatott Pünkösdi Mise tételei voltak; sokszor nekünk háttal, a Szentség felé énekeltek.
Furcsa, de az égvilágon semmi problémát nem okozott akusztikailag.
Negyedhang-kisiklások: barátunk, aki kórusvezető, mondja, ő ilyet meg sem merne próbálni, ide valami atom-pontosság kell, máskülönben káosz.
A hifi?, megnyugtatóan helyes az irány, a valósághűséget tényleg célszerű elengedni.
Aláírás is lett, persze hogy... úgy kellett bekísérjenek, utánuk... itt nem lehetett csak úgy csatangolni idegenként...:)
IMG_3489[1].JPG (544.15 KiB) Megtekintve 1296 alkalommal
Két felvétel pörög manapság nálam, szó szerint, mert LP verziókat sikerült beszereznem belőlük.
Az első egy William Lawes album 1979-ből, nézzétek milyen nevekkel! Friss, energikus.
A második egy unalomig ismételt darab Bachtól, ez egy 1970-es Harnoncourt féle előadás, csak lelkesedni tudok érte...
Streaming platformokon nem tudom, hogy fent vannak-e, a Tidal-on nem találtam...
R-3318906-1325560877.jpg (29.07 KiB) Megtekintve 1312 alkalommal
R-7918740-1477831297-7508.jpg (123.89 KiB) Megtekintve 1312 alkalommal