Aszpirin írta: ↑2019.10.05., szomb. 10:36
Tökéletes szombat reggeli zeneélmény: harmadszorra hallgattam végig a My Reel Club-féle nyers felvételt a Borbély László által előadott Goldberg-variációkról.
Azt hiszem, ez a felvétel sokáig referencia lesz nálam. Nincs ugyan benne az az emocionális többlet, amit a helyszínen a zongora közelsége és a művész arcának, testbeszédének és ujjainak latványa adott hozzá, de ha behunyom a szemem, és csak hallgatom a helyszínen tapasztaltnak megfelelő hangerőn, akkor tökéletesen felidézi a helyszíni élményt. Gyönyörű! Annyi biztos ezek után, hogy jelentős gond nem lehet már a rendszeremmel, ha ennyire hűen fel tudja idézni az emléket.
Mindezt úgy, hogy nincs DSD-képes DAC-om, ezért az Audirvana lejátszás előtt konvertálja memóriapufferbe a DSD256-ot 24 bit / 176,4 kHz PCM-be, és az utóbbit hallgatom valójában. És így is fantasztikus! Nagyon várom már a profi konverziókat!
Aki akarja tudni, kb hogy szól egy Steinway zongora egy stúdióban, az mindenképpen szerezze be ezt a felvételt a nyers, manipulálatlan valójában! Ha ebben nem tetszik valamiért a zongorahang, akkor a “hiba” biztosan az ő készülékében van!
Egyetlen apróság nálam: lehet, hogy a “röptében konverzió” okozza, de hallhatóak sajnos a vágások. A trackek (DFF fájlok) elején is, valamint egy-két (nagyon kevés) helyen a trackben is hallható egy halk, de határozott “pattanás”. A hangereje miatt csak nagyon picit zavaró, és mint mondtam, lehet, hogy ez csak nálam van, az “on-the-fly” PCM-konverzió miatt.
Borbély László előadásáról pedig még mindig az a véleményem, hogy nagyon szép, érzelmes, majdhogynem romantikus, néha az emberrel hajlamos feledtetni, hogy Bach-ról van szó (és ezt most nagyon pozitív értelemben írtam). Hogy mennyire “korhű”? Szerintem ez inkább egy modern felfogású előadásmód. Mindegy, a lényeg, hogy harmadszorra is nagy élmény volt végighallgatni.
Feri, szólj, kérlek, ha terveztek CDt is kiadni ezzel a felvétellel, én vevő lennék egy eredetire, és a gyűjteményem egy nagy becsben tartott darabja lenne!