Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
viewtopic.php?f=100&t=199327

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


Tannoy Arena HighLine 500
 
 
Díjnyertes aréna A Tannoy a hifi őshazájának egyik jeles képviselője, ezt bizonyítja a több, mint ötven éves fennálásuk töretlen sikerei is. A hagyományok őrzésében éllovasok, de a remek újításokkal sem maradnak adósaink. Az utóbbi időben viszont már nem csupán a zenehallgatóknak kedveskednek, hiszen a házimozi hódítása elől ők sem tudtak kitérni.
 
Tannoy. A nevet mindenki ismeri, aki hangsugárzót szerett volna vásárolni legalább egyszer az életében. Ha esetleg ez többször is előfordult nem meglepő, hiszen a cég mindenkire gondol, akinek köze lehet a zenéhez. A klasszikus darabok sokszor szó szerint értendőek, hiszen a Prestige szériájukat nem nehéz összetéveszteni egy ízléses skót kastély egyes bútoraival, de a stúdiótechnika, a hordozható elektronikák és a professzionalitás teljes körű kiszolgálása mellett erősítőket, kábeleket és kész összeállításokat is nyújtanak.
 
A házimozi rendszerek tervezését sem veszik félvállról, hiszen azok mellett, hogy a hifi szériáik is kiegészültek már centerrel és subwooferrel, a bookshelf sugárzók pedig betölthetik a surround szerepét, komplett összeállításokat is nyújtanak. Az első Arena szett kapásból hazavitt egy EISA díjat a kategóriájában, és nincs ez másképp az új Arena Highline 500-assal sem. A komponensek mindegyike követi a mostanában elterjedt, és lassan általánossá váló divatot, a fekete zongoralakk, vagy fényes bevonatot. A portörlés így a mindennapjaink szerves részévé válik ugyan, de mint tudjuk, a szépségért meg kell szenvedni, úgy látszik ezen a téren is.
 
A hangsugárzók felépítése nem mindennapi, bár ez elsőre nem biztos, hogy feltűnik. Tüzetesebb vizsgálat után viszont rájövünk, hogy a megszokottnak és hasznosnak tűnő sűrűszövésű és elválaszthatatlan védőrács mögött még egy panelt találunk, amelyen csupán egy reflexnyílás van. Az eljárás által viszont a membránok teljeskörű védelmet kapnak, és a hangzásban sem okoznak problémát. Kár is lenne, hiszen a Tannoy itt is bevetette a büszkeségének tekintendő Dual Contrentic hangszórókat, amelynek a lényege az, hogy a 19 mm-es magassugárzó a 100 mm-es mélyközépbe kerül, elérve így a megfelelő pontsugárzást. A dinamikában ezek segítségére van még egy hasonló nagyságú membrán is, és ez a felhozatal a frontok mellett a surroundokban, és a centerben is. Ez utóbbi kettő természetesen kisebb, de egymással megegyező méretű, hiszen a plusz literszám csak sztereó zenehallgatásnál szükséges elsősorban.
 
A hangsugárzók alakja enyhén lekerekítve hátrafelé szűkülő, a surroundokhoz opcióként állvány rendelhető, míg a frontok csinos kis talpat kapnak, a megfelelő stabilitásért. A csatlakozóterminál nagyon masszív csavarozható kivitelű, a rajtuk át futó sínekben pedig külön aljzatokat találunk, amelyek segítségével a falra is akaszthatjuk a Tannoyokat. A szetthez mélynyomó is jár, amely a kivitelét tekintve teljesen beleillik a sorba. A doboz zárt, a teljesítménye pedig brutális, 500 Watt, ezt egy 300 mm-es membránnal sikerült elérniük, amelyet az oldalán találhatunk. Hogy ne táncoljon körbe a szobában, a négy mellékelt fémlábat érdemes belecsavaroznunk, de állíthatjuk a hangerőt, az érzékenységet, a fázist, és a vágási frekvenciát is, nagyon mutatós, jól kezelhető potméterekkel.
 
A teljes cikk a Digitális HáziMozi 2008 február-márciusi számában olvasható, amely már kapható a standokon.

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


A lapokban megjelent cikkeknek van egy bizonyos kifutási idejük-kb. 2 hónap a standokon, illetve fél év a régebbi lapszámok megrendelőinek-ezért nem tudunk minden esetben vadonatúj teszteket közölni.
UI.: Van egy csevegő topic is...

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


LG LH-T760IA házimozi rendszer
 
Stílusos szórakozás
 
Az LG a legutóbbi sajtótájékoztatóján bemutatott innovációi közül már egy kompakt sztereó és egy 2.1-es rendszer alapos megismeréséhez volt szerencsénk, és sejtettük, hogy egy teljesértékű házimozi szett is hamarosan befut majd hozzánk. Az eddigieknél jóval termetesebb doboz láttán arra gondoltam – kicsit elkeseredve –, hogy a szobámat megint teljesen át kell majd rendeznem, de hamarosan beláttam, hogy feleslegesen reagáltam túl a dolgot, mert a rafinált tervezôgárdának köszönhetôen a koreaiak egy olyan együttest alkottak, amely a többcsatornás hangélmény mellett mutatós külsôvel is rendelkezik, viszont a lakhelyünkre nem feltétlenül nyomja rá a bélyegét.
 
 
Házimozi rendszert már minden valamit magára adó gyártó készít. Az LG is próbál a saját kitaposott útján haladni, de egy-egy felfedezetlen ösvény bennük is megindítja a kalandvágyat.
A legújabb házimozi sorozatukban ötvözik a tapasztalataikat napjaink elvárása-ival, így tulajdonképpen elengedhetetlen az, hogy amikor rájuk nézünk, ne ragadjon el egy minimális dejavu. Az LH-T760IA elnevezésű rendszerük egy központi egységből, négy darab álló hangsugárzóból, egy centerből, és egy passzív mélysugárzóból áll. Mindegyikük a távol-keleti országok gyártóinál, főleg az LG-nél mostanában nagyon divatossá vált fekete zongoralakk bevonatot kapta, de az így elnyert kifinomult, elegáns, de kissé mogorva külsőt ezüst betétek kombinációjával tették emberközelibbé és változatosabbá.
A központi egység is ezeknek a színeknek a párosítását nyújtja, az éjfekete előlapú, egyébként ezüst házon csupán a jól látható egysoros kékszínű pontmátrix kijelző és az alsó részen húzódó világos sáv nyújt egy kis felfrissülést, ahol a pici lenyitható ajtó mögött egy USB csatlakozót, a formátumok tömkelegének felsorolása mellett a jobb szélen pedig egy mini jack fejhallgató aljzatot találunk.
A felső tartományban a bal szélen van a lemezfiók ajtaja, tőle távol pedig a hangerő potméter. A készülék tetején végre gombokat is találunk, így ide került a magányos, de apró leddel kombinált üzembehelyező, mellette pedig katonás sorrendben hat darab kombinált funkciógomb. Ezek közül az első a lemeztálca mozgatásáért felelős, a másodikkal a lejátszást érhetjük el, de hosszabb ideig nyomva tartva más szolgáltatások is előcsalogathatóak általa.
A következő gomb a pillanat állj és léptetés mellett a mono illetve sztereó hangsáv közötti váltást is megoldja, a negyedik pedig megállítja a lejátszási folyamatot. Az utolsó két gombbal a track-ek közötti ugrást és azokba való belehallgatást vagy nézést érhetjük el, a választás itt is a lenyomás időtartamától függ.
A hátlap első ránézésre egy kicsit szellősnek tűnhet, egyébként megtalálható minden, ami a mozizáshoz szükséges. FM/AM antennacsatlakozó, csiptetős hangsugárzó aljzatok, monitor, S-Video, és komponens video kimenetek, sztereó audio és a hozzátartozó videó bemenetek, Scart és a manapság már elengedhetetlen HDMI aljzat.
A bal szélen még egy a túlmelegedést megakadályozó hűtőventilátort is elhelyeztek, és az áramfelvételhez szükséges fix hálózati aljzatot is itt találhatjuk. A beépített digitális erősítő egyébként csatornánként 4 Ohmon, 10 % THD mellett 100 Watt leadására képes, a mélynyomót pedig büszke 200 Wattal hajtja meg. A tuner 50 állomás tárolására alkalmas, az RDS segítségével pedig a kijelzőn megjeleníteni képes a rádióadók által sugárzott jeleket, feliratokat. A lejátszó mindenevőnek tekinthető (CD, CD-R, CD-RW, VCD, SVCD, DVD, DVR-R, DVR-RW, JPEG, MP3 és WMA fájlok), egyedül a nagyfelbontású felvételek terén határolja el magát az SACD-től, letéve voksát inkább a DVD-Audio szabványa mellett.
Dekóderekből hármat rejt: egyik a DTS, másik a Dolby Digital, harmadik pedig a Dolby ProLogic továbbfejlesztett II-es variánsa, amely a sztereó hanganyagokat osztja szét öt azonos csatornára. Az LG-től mi sem természetesebb, hogy itt is alkalmazza a sajátfejlesztésű XTS (eXcellent True Sound) és XTS PRO rendszerét, amely a zene valósághű reprodukálásáért felel.
Szintén megtalálhatjuk még a főleg náluk előforduló virtuális hangot, amelyen belül a 3D sztereo a két frontsugárzót használva kreál többcsatornás előadást, a Virtual Surround pedig 5.1-ből virtuális 10.1-et, így minket körülölelő hangzást teremt. A videorészleg területén a progressive scan a képminőség javításában és stabilitásában tesz hasznos lépéseket, míg a HDMI csatlakozón keresztül akár a 1080i vagy 720p felbontás is elérhető az alapanyag felkonvertálásával.
A készülék menüje abszolút informatív, a hangsu-gárzók beállításától, a zeneanyagok részletes leírásán keresztül a rögzített anyagok skálájáig mindent megtalálhatunk benne, a használata végletekig egyszerű és logikus, felesleges díszítéseknek szerencsére nem szolgál helyül.
A távirányító a szintén mostanában divatos fe-kete, és nagyobb méretű, de a kellemes tapintású és egymástó kellő távolságban helyet kapott, gondosan csoportosított gombok használata azt hiszem senkinek sem fog fejtörést okozni, még az első percekben sem. Az LG a mellékelt kábelek terén sem volt rest, így az RCA-tól kezdve, még számtalan ’drótot’ kínál, egyedül a HDMI marad ki a szórásból, de meglepő is lett volna, ha megtaláljuk, legalábbis árának ismeretében.
Hangsugárzó kábelekből összesen hat darabot találunk, melyek minősége és hossza hétköznapi, de általános használathoz osztályában teljesen korrekt. A hangsugárzók is teljesen feketék némi ezüst dekorcsíkkal az oldalukon, az alkalmazott hangsugárzó technikának köszönhetően a mélységük igen minimális.
A frontok és a surroundok mérete egyébként nagyon tekintélyes, majdnem másfél méter, a kör alakú talprészből pedig egy 45 fokos törés után növik ki magukat. Az oszlopok egyébként két részből állnak, melyeknek az alja csupán állványként szolgál, a kétutas, hárommembrános egység a sínekkel illeszthető és csavarokkal rögzíthető felső részben található. A centersugárzó is ugyanezeket a hangszórókat örökölte, az állvány nem, viszont a talp itt is megmaradt.
A hatodik egység a mélysugárzó, melynek 18 centiméteres membránja alul található, a mélyátvitelét reflexnyílás segíti, a talajtól távol pedig négy darab gumiláb tartja. Az előlap jobb oldalán egy törést is alkalmaztak, melynek két szélén függőlegesen is elhelyeztek két rést, így segítve a mélyhangok teljesebb szétáramlását. Passzív subwoofer révén, itt sem hálózati aljzatot, sem egyéb kapcsolót nem találunk, egyedül a központi egységgel, hangfalkábellel kelthetjük életre, a terhelési szintjét pedig a már említett menüben állíthatjuk be a többi hangszóróval együtt, vagy külön-külön.
 
Az LG rendszerét sztereó üzemmódban, csak zenén tettem próbára először, és bár csalódást nem okozott, belefeledkezni nem tudtam a hallottakba. Az előadása azonban mindvégig szórakoztató volt, a magasak csilingeltek, az énekhang tiszta maradt és a mélyekből is jutott elég, de éreztette azt, hogy ez nem teljesen az ő világa.
A háromdimenzióssá avanzsált kétcsatorna erre az egészre még rátett egy lapáttal, minden egyes hang fényben tündökölt, így viszont végleg meg kellett válnunk a zenehallgatáshoz szükséges átéléstől, a magával ragadó nyugalomtól. A menüben a hangsugárzók beállításával és a hangszínekkel eljátszadozva be tudjuk mérni a hangzást ah-hoz, amit az aktuális dal vagy éppen a mi ízlésünk megkíván. Mindezek mellett mégis felelőtlenség lenne bármilyen audiofiles privilé-giumot számon kérni tőle, ezért a CD-ket DVD-re cseréltem a lejátszóban.
Itt már sokkal megnyerőbb hangokat lehetett hallani, a tiszta dialógusokat sokszor mellbevágó basszusáradat követte, amely, ha kellett pontos és határozott volt, de szétterülővé, hömpölygővé is tudott válni, ha a helyzet azt kívánta tőle. A 10.1-es virtuális hangzás beállításánál a hangok a szoba minden négyzetcentiméterét betöltötték, és az ebben az esetben elvárható erőtlenség sem következett be. A progressive scan már alapból teljesen elfogadható képminőséget produkált, viszont, ha rendelkezünk a megfelelő televízióval, a HDMI csatlakozást és a felkonvertálást kár lenne kihagyni, hiszen ezáltal belecsöppenhetünk egy olyan világba, amelyben a képpontokat már nem lehet felfedezni, csak a valósághű, természetes színekkel találkozhatunk.Az LG legújabb házimozi rendszere abszolút beillik abba a sorba, amelyet a legújabb termékcsaládjaikkal alkottak.
A külső stílusosan visszafogott, és a manapság újra divatos fekete szín uralkodik rajta, az egyéniségét inkább az apróbb részletek, vagy az ezüst betétek adják. Nagyon jól mutat bármely fiatalosan berendezett szobában, de a kecses hangsugárzók és a digitális erősítőnek köszönhetően lapos központi egység megengedi, hogy szabadon kombinálhassuk az elhelyezésüket.
Zenehallgatás terén ugyan kell kompromisszumokat kötnünk, hiszen akinek a Traviata vagy Al di Meola gitárzenéje jelenti a kikapcsolódást inkább máshol keresgéljen, lendületesebb, populárisabb műfajokon viszont lazán kirázza magából a talpalávalót. Az igazi énjét csak házimozinál tudja megmutatni, ott viszont sem a hang, sem a kép minőségében nem lehet említésre méltó hibát találni. A ’Life is good’ LG szlogen úgy látszik továbbra is érvényesülni tudott, mert ismét egy nagyon összehangolt rendszert sikerült alkotniuk, amelynél a táncparketten és a mozizás terén is egy a lényeg, a szórakozás és a szórakoztatás.
 
Szikszai Norbert
 
LG LH-T760IA HÁZIMOZI RENDSZER
MŰSZAKI ADATOK
KÖZPONTI EGYSÉG
 
Teljesítmény: 6×100 Watt /4 Ohm/ 10 % THD
Dekóderek: DTS, Dolby Digital, Dolby ProLogic II
Lejátszható formátumok: CD, CD-R/RW, VCD, SVCD, DVD, DVD+R, DVD-R, DVD+RW, DVD-RW, DivX, DVD-Audio, JPEG, MP3, WMA
Tömeg: 3,9 kg
Méretek: 430×57×295 mm
 
 
A teljes cikk a Digitális HáziMozi 2007 április-májusi számában olvasható.

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


„Okos hangfal” Polk Audio módraPolk Audio LC265i-IP
 
 
Olybá tűnik, hogy minden új elektronikai kütyü vagy digitális, vagy internet-alapú, esetleg mindkettő. Az egyik utolsó állomás ilyen téren a hangszóró, ami még mindig analóg alapon működik és nincsen semmiféle web-funkciója. Ezt most megtörte a Polk Audio az LC265i-IP jelzésű falba építhető hangszórójával.
 
A Polk Audio LC265i-IP az első olyan digitális erősítővel egybeépített aktív, falbaépíthető hangszóró, ami Internet Protocol (IP) címzést használ. Az egység úgy működik, mint ahogy a számítógép egy hálózathoz csatlakozik. Az IP cím egy egyedi számot illetve címet oszt ki az adott készülékhez egy rendszeren belül, legyen az egy erősítő, vagy jelen esetünkben egy hangszóró. A Polk Audio úgy tervezte meg ezt a hangszórót, hogy bármilyen audio- és videórendszerhez csatlakoztatni lehessen, ami támogatja az IP címzést – szerencsére egyre inkább növekvő kereslet van ilyen termékekre és a készülékválaszték is egyre nagyobb (általában „okos házak” névvel illetik az ilyen, központi hálózattal rendelkező otthonokat). Egy ilyen házban a különböző készülékek Ethernet kábellel csatlakoznak egymáshoz (televíziók, világítás-vezérlés, uszoda-vezérlés, biztonsági rendszer, hűtőszekrények, stb.). Ezeket a berendezéseket egyetlen, Internet-képes távvezérlővel vezérelhetjük – legyen az egy PC, egy PDA, vagy akár egy érintőképernyős távvezérlő. Természetesen minden komponensnek egyedi IP címe van.
Sok előnye van az IP címzéssel rendelkező készülékeknek, mint például a NetStreams-nek, vagy a Polk Audio-nak. Elsősorban a hangminőség. A 96kHz/24bites mintavételezésű audiojel az Ethernet kábelen keresztül jut el a hangszóróig, és csak közvetlenül a hangsugárzás helyén, a hangszórónál lévő D/A átalakítóval alakul a digitális jel analóg, kisugározható hanggá. Először is egy átlagos házi rendszernél hangfalkábelek kilométerei futnak egy központi erősítőtől a hangszórókig, ami igencsak erőteljesen lerontja a jel minőségét. Másodszor pedig egy teljes többszobás rendszer beprogramozása nem „Csináld Magad” munka – több órás programozás és beállítás szükséges, ami megnöveli a dolog komplexitását, illetve tovább csökkenti a pénztárcánk vastagságát, lévén hozzáértő szakembereket nem találunk minden bokorban. Minden egyes új rendszer elem integrálása esetén hívni kell a szerelőt, hogy még többet programozzon és beállítson. Ezzel szemben az IP-címezhető rendszerek (mint például a NetStreams DigiLinX) automatikusan felismerik az újonnan csatlakoztatott készüléket, és egyből fel is ruházzák ezeket egy IP címmel, ezáltal szükségtelenné válik a programozás. Valahogy úgy lehetne elképzelni, mint egy számítógépes Router-t: csak bedugjuk a számítógépeket a routerbe, majd az elvégzi a piszkos munkát, kiosztja az IP címeket, és minden beállítást elvégez önmaga – míg ezzel szemben, amikor két számítógépet közvetlenül kell összekötnünk, bajlódhatunk a hálózat beállításával mi magunk.
 
POW (Performance Optimization Wizard – Teljesítmény Optimalizáló Varázsló)
Egy egyedi tulajdonsága az LC265i-IP hangszórónak a Polk Audio POW szoftvere. Ez egy PC-alapú DSP program, ami optimalizálja az elhelyezett hangszórók beállítását. A program egy CD-ROM-on jár a hangszóró mellé, így azt csak futtatnunk kel a központi számítógépünkön.
A falbaépíthető hangszóróknál a probléma az, hogy a hangzás minősége nagyban függ az elhelyezés minőségétől (miből van a fal, milyen vastag, hová van helyezve - lévén később nem tudjuk egyszerűen csak arrébb rakni -, stb.). A szoftver nagyon egyszerű, csupán néhány alap adatot szükséges megadnunk – egy mérőszalagon kívül nincs is másra szükségünk ezen adatok begyűjtésére. Az adatok betáplálása után a rendszer elküldi az új beállításokat a hangszórónak, ami eltárolja azokat. A szoftver tökéletesen kezeli azokat a kisebb-nagyobb gondokat és problémákat, amikkel találkozhatunk ilyen esetekben (messzebb-közelebb lévő hangfalak, nem-szimmetrikus, nem-lineáris elhelyezés, stb.).
 
A körülbelül kétéves LC-265i jelű hangszóróktól való eltérés igencsak észrevehető, nem csak jelzésben, de teljesítményben is. Az új modell teltebb, szélesebb, és jobban kontrollált basszust ad, még mélysugárzó nélkül is. Szépen részletezett középhangok, és kiváló magashangvisszaadás jellemzi.
A hangfalban találunk egy 18 centiméteres mélysugárzót, egy 18 centiméteres középsugárzót, illetve egy dómsugárzót. A készülék 3 erősítőt használ a 3 hangszóró külön meghajtása végett – 100/75/25 Watt. Természetesen analóg csatlakozóval is rendelkezik, ha nem lenne központi vezérlőegységünk - ebben az esetben a megszokott RCA csatlakozókat használhatjuk, hogy a megfelelő helyre kössük, illetve a hangfal frontpanelén elhelyezett USB-csatlakozón keresztül tudjuk beállítani a rendszert egy PC segítségével.
 
Összességében nagyon praktikus és sokoldalú ez a hangfal, a beállításoknak és a POW szoftvernek köszönhetően, és az IP címzés lévén később is tudjuk élvezni az előnyét, főleg ha egy teljes rendszer kiépítésén is gondolkodunk.
 
Kiss Márk
 
Iránytű
Forgalmazó: VitoAudio Kft.
www.octogonaudio.hu
A teljes cikk a Digitális HáziMozi 2007 április-májusi számában olvasható.

FIATAL LELKESEDÉSSEL
 
 
Az Ultimate Audio Kft.eddig sem szűkölködött a nívós termékek forgalmazásában/Atoll, Paradigm, Anthem/, most viszont egy olyan fiatal cég gyártmányait vették hazánkban a szárnyuk alá, amely az eddigi rövid pályafutása alatt is már számos elismerést gyűjtött be a külföldi szaksajtó által. Úgy gondoltuk ideje nekünk is megismerkednünk ezekkel az új jövevényekkel kicsit közelebbről is.
 
Az Audica közel négy éve született Cambridge-ben, ahonnan a Mission vagy a Cambridge Audio is elindult egykor, tehát már az elején le kell szögeznünk, hogy nem egy újabb hirtelen felindulásból kreált no name gyártóról van az esetükben szó. A termékpalettájuk nem túl nagy, hiszen egy 2.1-es laptopokhoz tervezett innovációs díjat is elnyert hangsugárzó szettből és egy komplett egyben kompakt lifestyle rendszerből áll.
Ez utóbbit a közelmúltban nekünk is sikerült szemügyre vennünk, a bemutatásától pedig nem szerettünk volna elzárkózni. Az összeállítás központi egységéül egy dvd-receiver szolgál, amelynek slim kivitele nagyon is igényes belsőt takar. Az ezüst betétekkel kombinált, lekerekített szélű fekete komponens előlapja nagyon visszafogott, hiszen csak egy lemezbetöltő nyílás, az üzembehelyező gomb, egy egysoros pontmátrix kijelző, és az alap funkciógombok találhatóak rajta.
 
Szerencsére egy mini jack aljzatot is helyeztek rá, így fejhallgatót is köthetünk majd az új házi kedvencünkre. A hátlap már sokkal többet tartalmaz, de zsúfoltságnak nyoma nincs, minden logikus és egyszerű. A bal oldarra egy hűtőventillátor, tőle jobbra a hat pár hangsugárzóaljzat került, de a komponens, kompozit, s-video, scart, am/fm antenna vagy HDMI aljzatokról sem feledkeztek meg, sőt még digitális koax és optikai bemenet is van, a hálózati aljzat pedig cserélhető.
A távirányító gombjai ugyan egyformák, de ésszerűen vannak elrendezve, így már a második használatnál nem okoz majd problémát a funkciók megtalálása. Az elővarázsolt menü nagyon lényegretörő, ugyanakkor minden apró részletre kiterjed, a különböző hang vagy képbeállítások elvégzése nem nagy feladat, általuk még a 780 p vagy 1080 i minőségi szint is eszközölhető, a hanganyagok élvezetének emeléséhez pegig DTS és Dolby Digital dekóderek állnak a rendelkezésünkre.
 
Nem szabad megfeledkeznünk még a beépített hatcsatornás digitális erősítőről sem, amely lehetővé tette a kis kasztni alkalmazását, és a csatornánkénti 85 Watt leadását. A hangusugárzók is nagyon érdekesek, az előállításuk közben a tervezők szeme előtt az lebegett, hogy a kis helyigény párosuljon a nagy de precíz és tiszta hangzással. Ezek a komponensek külön is megvásárolhatóak, sőt különböző konfigurációk is a rendelkezésünkre állnak. Mindegyikükbe 4.5 cm-es papírmembránok kerültek magassugárzóval párosítva, a subwooferből pedig kettő közül is választhatunk.
A legérdekesebb altarnatíva talán az, ahol egyetlen centersugárzó a sajátján kívül a frontok szerepét is hivatott betölteni, így a házomozi térhatáshoz az esetében már csak a hátterekről kell gondoskodnunk. A hangsugárzók egyébként teljesen nélkülözik a műanyagot, hiszen alumíniumból készülnek, nagyon karcsúak, felülnézetből csepp alakúak, és kör alakú talapzatú állvánnyal vagy fali konzollal rendelhetőek. A másik-általunk is meghallgatott- összeállításból viszont a center hiányzik, tehát 4.1-es, ebben az esetben elől a frontsugárzóké a teljhatalom. A központi egységbe ugyanis olyan chip került beépítésre, amely által a center kiküszöbölésekor a dialógusok nem tünnek el, hanem a jobb és bal oldalra kikeverve szólalnak meg, mégis középről, a televíziónk irányából halljuk őket.
 
A mélynyomók elhelyezése is lehet rendkívüli, hiszen az Audica kérésünkre egy olyan állvánnyal párosítja, ahol a tv alatt foglal helyet, így annak helyének megkeresésével nem kell bajlódnunk. Ez a veszély mondjuk amúgy sem áll fent, hiszen a membrán alulra került, négy darab masszív talp választja el a padlótól, és a mélyeket olyan arányban osztja szét, hogy a fizikai valójuk nem igazán állapítható meg. Az összeállítás tehát kielégíti a házimozi vagy többcsatornás zene rejongóit, de britekhez méltóan a sztereó szerelmeseiről sem akartak megfeledkezni.
Ezesetben egy 2.1-es szett ajánlott, hiszen a frontok kis membránmérete nem teszi lehetővé a teljes értékű mélyek reprodukálását, viszont így lehetőségünk lehet egy rendszerrel kettő vagy többcsatornás zenét vagy filmet hallgatni, mégpedig igényesen. A teljes igazsághoz ugyanis hozzátartozik az is, hogy az Audica több, mint félmillió forintos árával nem tartozik a legolcsóbb lifestyle összeállítások közé, de nem csak emiatt nem futhatunk majd vele össze valamelyik bevásárlóközpont hifi részlegén, hanem mert a minőségével is kirína a többiek közül.
 
Ezt a meghallgatása során is bizonyította, ahol az Eagles többcsatornás koncertfelvételét, vagy egyébb abszolút audiofil és high-end zenei csemegéket állt módunkban meghallgatni a bemutatóteremben, de természetesen a mozifilmet sem hagyhattuk ki a szórásból és megszólalt az egyik kedvencem is a Sztereó magyar jazz sorozatából is.
Az Audica a házimozi terén vitán felül teljesített, a 4.1-es összeállítás során a center tényleg nem hiányzott a hangképből, pontosabban a frontok által a hangját teljes értékben visszakaptuk-úgy látszik a dvd/receiverben található dekódernek tényleg van értelme. A mélynyomót ezúttal nem állt módunkba a televíziónk mögé rejteni, de nem is kellett ahhoz, hogy a valódi helyét ne tudjuk megállapítani a szobában.
A belőle előtörő hangok testesek voltak és precízek, még nagy hangerőn sem lehetett torzítást hallani, de a hátsó részén található potméterekkel a vágási frekvencián állítva tovább igazíthatjuk az igényeinkhez.
Az oszlopok tetejére helyezett D'apolito elrendezésű közép-magas hangszórópárosításból valódi és hatalmas tér válik le, és a részletekbe is bele tudunk mélyülni,ha úgy hozza a kedvünk. A háttérsugárzókra sem lehet panaszunk, hiszen sok pályatársukkal ellentétben belőlük nemcsak néha jönnek elő hangfoszlányok, hanem végig dominálnak.
Sztereó zenéken sem jutna eszünkbe, hogy pillanatnyilag "csak"egy szett bizonyos része szól, a frontok remek megépítésének köszönhetően együtt lehet élni a zenével, amely a szélsőséges műfalyokat mellőzve igazi allroundernek tekinthető.
 
Az angliai székhelyű Audica bemutatkozása nagyon szépen sikerült, mindenki figyelmére számíthat, aki egy olyan helytakarékos lifestyle rendszert szeretne magának, amely a házimozi mellett a sztereó zenével sem bánik majd mostohán. A hallottak és látottak alapján pedig a nagyon fiatal cég a cambridgei társak szép pályafutásának a nyomdokaiba léphet, hiszen az eddigiek alapján minden adott hozzá.
 
A cikk a Digitális HáziMozi 2007 augusztus-szeptemberi számában olvasható.

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


„Okos hangfal” Polk Audio módra
Polk Audio LC265i-IP
 
 
Olybá tűnik, hogy minden új elektronikai kütyü vagy digitális, vagy internet-alapú, esetleg mindkettő. Az egyik utolsó állomás ilyen téren a hangszóró, ami még mindig analóg alapon működik és nincsen semmiféle web-funkciója. Ezt most megtörte a Polk Audio az LC265i-IP jelzésű falba építhető hangszórójával.
 
A Polk Audio LC265i-IP az első olyan digitális erősítővel egybeépített aktív, falbaépíthető hangszóró, ami Internet Protocol (IP) címzést használ. Az egység úgy működik, mint ahogy a számítógép egy hálózathoz csatlakozik. Az IP cím egy egyedi számot illetve címet oszt ki az adott készülékhez egy rendszeren belül, legyen az egy erősítő, vagy jelen esetünkben egy hangszóró. A Polk Audio úgy tervezte meg ezt a hangszórót, hogy bármilyen audio- és videórendszerhez csatlakoztatni lehessen, ami támogatja az IP címzést – szerencsére egyre inkább növekvő kereslet van ilyen termékekre és a készülékválaszték is egyre nagyobb (általában „okos házak” névvel illetik az ilyen, központi hálózattal rendelkező otthonokat). Egy ilyen házban a különböző készülékek Ethernet kábellel csatlakoznak egymáshoz (televíziók, világítás-vezérlés, uszoda-vezérlés, biztonsági rendszer, hűtőszekrények, stb.). Ezeket a berendezéseket egyetlen, Internet-képes távvezérlővel vezérelhetjük – legyen az egy PC, egy PDA, vagy akár egy érintőképernyős távvezérlő. Természetesen minden komponensnek egyedi IP címe van.
Sok előnye van az IP címzéssel rendelkező készülékeknek, mint például a NetStreams-nek, vagy a Polk Audio-nak. Elsősorban a hangminőség. A 96kHz/24bites mintavételezésű audiojel az Ethernet kábelen keresztül jut el a hangszóróig, és csak közvetlenül a hangsugárzás helyén, a hangszórónál lévő D/A átalakítóval alakul a digitális jel analóg, kisugározható hanggá. Először is egy átlagos házi rendszernél hangfalkábelek kilométerei futnak egy központi erősítőtől a hangszórókig, ami igencsak erőteljesen lerontja a jel minőségét. Másodszor pedig egy teljes többszobás rendszer beprogramozása nem „Csináld Magad” munka – több órás programozás és beállítás szükséges, ami megnöveli a dolog komplexitását, illetve tovább csökkenti a pénztárcánk vastagságát, lévén hozzáértő szakembereket nem találunk minden bokorban. Minden egyes új rendszer elem integrálása esetén hívni kell a szerelőt, hogy még többet programozzon és beállítson. Ezzel szemben az IP-címezhető rendszerek (mint például a NetStreams DigiLinX) automatikusan felismerik az újonnan csatlakoztatott készüléket, és egyből fel is ruházzák ezeket egy IP címmel, ezáltal szükségtelenné válik a programozás. Valahogy úgy lehetne elképzelni, mint egy számítógépes Router-t: csak bedugjuk a számítógépeket a routerbe, majd az elvégzi a piszkos munkát, kiosztja az IP címeket, és minden beállítást elvégez önmaga – míg ezzel szemben, amikor két számítógépet közvetlenül kell összekötnünk, bajlódhatunk a hálózat beállításával mi magunk.
 
POW (Performance Optimization Wizard – Teljesítmény Optimalizáló Varázsló)
Egy egyedi tulajdonsága az LC265i-IP hangszórónak a Polk Audio POW szoftvere. Ez egy PC-alapú DSP program, ami optimalizálja az elhelyezett hangszórók beállítását. A program egy CD-ROM-on jár a hangszóró mellé, így azt csak futtatnunk kel a központi számítógépünkön.
A falbaépíthető hangszóróknál a probléma az, hogy a hangzás minősége nagyban függ az elhelyezés minőségétől (miből van a fal, milyen vastag, hová van helyezve - lévén később nem tudjuk egyszerűen csak arrébb rakni -, stb.). A szoftver nagyon egyszerű, csupán néhány alap adatot szükséges megadnunk – egy mérőszalagon kívül nincs is másra szükségünk ezen adatok begyűjtésére. Az adatok betáplálása után a rendszer elküldi az új beállításokat a hangszórónak, ami eltárolja azokat. A szoftver tökéletesen kezeli azokat a kisebb-nagyobb gondokat és problémákat, amikkel találkozhatunk ilyen esetekben (messzebb-közelebb lévő hangfalak, nem-szimmetrikus, nem-lineáris elhelyezés, stb.).
 
A körülbelül kétéves LC-265i jelű hangszóróktól való eltérés igencsak észrevehető, nem csak jelzésben, de teljesítményben is. Az új modell teltebb, szélesebb, és jobban kontrollált basszust ad, még mélysugárzó nélkül is. Szépen részletezett középhangok, és kiváló magashangvisszaadás jellemzi.
A hangfalban találunk egy 18 centiméteres mélysugárzót, egy 18 centiméteres középsugárzót, illetve egy dómsugárzót. A készülék 3 erősítőt használ a 3 hangszóró külön meghajtása végett – 100/75/25 Watt. Természetesen analóg csatlakozóval is rendelkezik, ha nem lenne központi vezérlőegységünk - ebben az esetben a megszokott RCA csatlakozókat használhatjuk, hogy a megfelelő helyre kössük, illetve a hangfal frontpanelén elhelyezett USB-csatlakozón keresztül tudjuk beállítani a rendszert egy PC segítségével.
 
Összességében nagyon praktikus és sokoldalú ez a hangfal, a beállításoknak és a POW szoftvernek köszönhetően, és az IP címzés lévén később is tudjuk élvezni az előnyét, főleg ha egy teljes rendszer kiépítésén is gondolkodunk.
 
Kiss Márk
 
Iránytű
Forgalmazó: VitoAudio Kft.
www.octogonaudio.hu
A teljes cikk a Digitális HáziMozi 2007 április-májusi számában olvasható.


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


LG J10HD
Ha megkérdezünk valakit, akit csak egy kicsit is érdekel a házimozi, hogy milyen milyen hangfalszettet használ otthon, gondolkodás nélkül rá fogja vágni, hogy 5.1-et. Miért is? Azért, mert a forgalmazók által megjelentetett filmek hanganyaga ennyi csatornán szerepel, és az a/v erősítők többségébe is hat darab végfokot építenek be. Vannak ugyan kirívó esetek-mint a már bemutatásra került JBL csúcskategóriás Performance családja, vagy a többzónás erősítők-, de ezek száma most még elenyésző. A szélsőségeket ugyanakkor a másik irányba is ki lehet tolni, hiszen nagyszerű térhatás eléréséhez akár kevesebb hangsugárzó is elég lehet.
 
A Harman/Kardon elgondolása még újdonságnak tűnhet, pedig mi is találkoztunk már ilyen rendszerrel, mégpedig az egyik távol keleti gyártó termékének személyében, amely alig emelkedett a száz ezer forintos ársáv fölé, mégis remekül szólt. A H/K terméke már egy másik kategóriában képviselteti magát, így az elvárásaink is feljebb merészkednek.
A HS 200-as több, mint 300 ezer forintba kerül, ezért a pénzért már különálló komponensekből is össze lehet állítani egy tisztességes rendszert, amely megfelel bárki hétköznapi elvárásainak. Ezt az értéket most egy, igaz jól megtermett dobozban kapjuk meg, amelyben találhatunk egy központi egységként szolgáló dvd-receivert, egy mélynyomót, két pici frontsugárzót, és a hozzá tartozó állványokat.
Már a kicsomagolás sem egyszerű feladat, hiszen minden egymástól elkülönítve, és szépen beburkolva van, hogy a szállítás során elkerüljék a sérüléseket. Ha ezek kiemelésével megvagyunk jöhet az összeszerelés majd az installálás. Elég fárasztó procedúra, de reményeink szerint a hang majd mindezért kárpótol minket. A hang, amely-mint már rájöhettek-ezúttal 2.1, de a gyártó ígérete szerint, ha akarjuk 5.1 is lehet. Nemsokára kiderül, hogy mit is értenek ezalatt.
A frontok-vagy inkább szatelitek-egészen apróak, mégis a népszerű D'Apolito elrendezést követik kettő darab 75 mm-es közép és egy 12.5 mm-es magassugárzójukkal. Bárhová letehetjük őket, de célszerűbb a falra rögzíteni vagy a mellékelt oszlopokra helyezni a hangsugárzókat, amelyek súlyos talprészének hála jó stabilitást nyújtanak, és a térhatás sem mellékes az esetükben. a subwoofer már elsöre is jóval ígéretesebb darabnak tűnik, igaz az amerikaiak sosem titkolták, hogy értenek is hozzájuk.
A 15 kilogrammos doboz egy 250 mm-es mélysugárzót és egy 200 wattos erősítőt rejt magában, a készenléti állapotáról két darab led/kék és narancssárga/ tájékoztat minket, hátul pedig a reflexnyílás társaságában találhatjuk meg a hangerőszabályzót, a szűrő és fázis kapcsolót, a line bemenetet, valamint trigger aljzatot és üzembehelyező gombot. A doboz alja körben üreges, és rács takarja, a kialakításra a levegőtömeg minden irányba egyformán való kiterjesztéséért volt szükség-nem rossz gondolat, nemsokára kiderül hogy mennyire hasznos.
A központi egység a fényes fekete bevonatával harmonizál a hangsugárzókkal, az élei lekerekítettek, az előlapjára pedig csak az elengedhetetlen harmanos kék megvilágítású hangerőgomb, egy lemezbetöltő nyílás és egy szépen kivitelezett, jól olvasható kijelző került. Fönt csak egy power és eject gomb, oldalt már fejhellgató és usb aljzatot is találunk.A hátlap ezeknél jóval gazdagabb: komponens, kompozit, scart, usb, digitális optikai és koaxiális ki és bemenetek, s-video, fm antenna, tv audio, sub trigger, kifogástalan hangsugárzócsatlakozók és az elmaradhatatlan HDMI, melynek segítségével a 720p/1080i felbontási szint ie is elérhető. A HS 200-as amúgy mindenevőnek tekinthető hiszen az SACD és DVD-AUDIO kivételével mindent lejátszik, legyen az DVD-Video, VCD, SVCD, DVD-R, DVD+R, DVD-RW, DVD+RW, AUDIO CD, CD-R, DivX, JPEG képnézegetés, WMA vagy MP3-as fájl.
 
A Harman/Kardon HS 200-asát először"mezei"sztereó felvétellel próbáltam ki, amely ezúttal Peter Gabriel Steam-je volt a válogatás DVD-jéről, ahol a dal digitálisan felújított változata szerepel. Az energikus szerzemény hallatán a SUB-TS2-es mélynyomó egyből felkapta a fejét, és populárisan szórakoztató jellege pillanatok alatt uralma alá vette a szobát.Jó subwooferhez illően a fizikai állapotát nem tudtam volna megállapítani, az egyéni dobozkonstrukció pozitívumai egyből nyilvánvalóvá váltak. A pici hangsugárzók nélküle bizony nem sokat érnének, szerintem más rendszerben is biztosan megállnák a helyüket.Így együtt viszont nagyon ütős párost alkotnak, biztosan sok riválisuknak feladták most a leckét.
Gabriel nagyon egyéni, ám slágernek tekinthető dalával együtt őket is bejárta az igényesség és az írónia elegye, bevallom többször egymás után meg kellett hallgatnom a szerzeményt, annyira szórakoztató és egységes volt az összhatás. Ezután a brit Muse-állandó visszatérő vendégeim-koncertanyaga következett, arról is a Plug in baby és a New born.
A H/K az előzőekre könnyedén rátett még egy lapáttal, szinte lehetetlen volt úgy néznem az anyagot, hogy közben egy helyben üljek. Az élőzene hangulatát számára szinte természetesnek tűnően idézte fel, a feszes riffek kemények maradtak, a billentyűfutamok pedig felkorbácsolóak, és az erőteljes mélyek mellet a halkabb részletek is ki tudtak bontakozni. Mozifilmeknél a dialógusok egy kicsit kiszínezettek, de mindíg érthetőek, a hanghatások és effektek igazán odateszik magukat, a háttérzene vagy a betétdal stilizált, mozis jellegű, de audiofil hanganyaggal amúgy sem lehet összefutni sokszor ezen a téren.
A felsorolt formátumok közül a lejátszó egyébként mindent felismer, ráadásul elég gyorsan, a képminősége pedig megfelel a normáknak, amelynek a szintjét a már emlitett HDMI és a beépített chip segítségével az átlag felé is emelhetjük. A 2.1-ből létrehozott 5.1-es térhangzásról még nem esett szó, az okunk erre is megvolt, hiszen a szó szoros értelmében nem beszélhetünk róla. Ugyan hatalmas a tér amit kapunk, de csupán erős jóindulatal lehetne többcsatornásnak tekinteni.Mégsem mondhatjuk azt, hogy hiányolnunk kellett volna valamit is, annyira szórakoztató volt a végeredmény.
 
A Harman/Kardon HS 200-as rendszere az áráért egy komplett házimozi összeállítást kínál, amely a kicsomagolás fáradtságai után nagyszerű élményt nyújt majd a tulajdonosának. Remekül van összerakva és összeállítva, a kinézete mutatós és divatos, mindent lejátszik és minden csatlakoztatható hozzá. A beígért 5.1-et ugyan teljesen nem valósítja meg, de olyan szórakoztató és egységes a hangzása, amelyet legalább egyszer mindenkinek meg kellene hallgatni.
 
 
HARMAN/KARDON HS 200
 
FREKVENCIAÁTVITEL:20 Hz-22 kHz
JEL/ZAJ VISZONY:80 dB
THD:0,01 %
 
MÉRETEK:350x84x250 mm
TÖMEG:3.8 KG
ÁR:329,900 FT
FORGALMAZÓ:ABSOLUT SOUND
 
A cikk a Digitális HáziMozi 2007 október-novemberi számában olvasható.


Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


LG J10HD


Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


Harman/Kardon HS200


Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


DENON DHT-FS3


Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


YAMAHA YSP-4000 TESZTGYŐZTES


Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


PHILIPS HTS8100 TESZTGYŐZTES


Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


SAMSUNG HT-X200


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


Minden egy helyen
 
 
 
A házimozi rendszerek a megszületésük óta számtalan metamorfózison estek már át. Először két darab hangsugárzóval igyekeztek minél nagyobb térhatást elérni, majd a filmek mellé létrehozott többcsatornás hangot értelemszerűen a vele megegyező számú dobozzal próbálták prezentálni. Minden gyártó a saját elképzeléseit követve tett eleget a dolgának, ezáltal számtalan egymástól gyökeresen eltérő konstrukció jött létre, mind alátámasztva valamivel a saját igazát. Pozdorja, fa, alumínium, fém, műanyag, bőr, kevlár...felsorolni is nehéz lenne a felhasznált anyagokat, és akkor még a különböző bevonatokról nem is beszéltünk.
Az összes elképzelhető árkategóriában megtalálhatóak lettek ezek az összeállítások, és idővel a csatornák száma is megnőtt, akár kilenc, vagy tizenegy hangsugárzóval, és kettő subwooferrel is számolhat az, aki mostanában komolyan gondolja.
A filmeket viszont továbbra is 5.1-ben rögzítik, ezért ez az utóbbi régió csupán kevesek valós érdeklődésére számíthat, hiszen nem mindenki kedveli a túldimenzionált hangot, és az akár tucatnyi darabot számláló szettnek bizony hely kell, nem is kevés.
A dolog ezáltal a visszájára fordult, a tervezők megpróbálták a valódi mozihangot továbbra is hiánytalanul a nappalinkba juttatni, de már nem feltétlenül a hangsugárzók miniatürizálásával, vagy az egyébként zseniális, és a fejhallgatóknál már korábban elterjedt wireless megoldással, hanem a komponensek redukálásával. Az elgondolás teljesen jogos, hiszen egy új eljárás kidolgozásával csökkenthetik a gyártási költséget, mi pedig a rendszerünk helyigényét- nem is igazán van miről tovább beszélni. Kételkedők természetesen mindig voltak, vannak, és lesznek is, de ez a dolgok rendje.
Jelen összeállításunkban nekik próbáltunk meg ellenérveket gyűjteni, mégpedig kettő viszonylag új, és mindenképp forradalmi technológiát képviselő csoport által. Az egyikben hangprojektorokat mutatunk be, és hasonlítunk össze, de mint azt önök is láthatják majd, itt is számtalan eltérést találunk majd. A kategóriát létrehozó Yamahához ezúttal a már külföldön szép sikereket magáénak tudható Denon bizalomgerjesztő szárnycsapásait mutató DHT-FS3-at helyeztük, őt követi a Magnat, amely cég, mostanában nagyon sok területen kipróbálta magát a szimpla hangsugárzóépítés mellett. Ez utóbbi hazai megjelenését viszont sajnos csak a lapzártánk utáni napra tervezték, ezért vele a következő számunkban ismerkedünk meg, viszont sokkal bővebben.
A másik csoportban 2.1-es kompakt összeállítások szerepelnek a Philips, Samsung, Harman/Kardon, LG és JVC által, viszont az árkategóriát egy kicsit kibővítettük, így a funkciók száma, a teljesítmény, vagy a megépítés a legtöbb esetben lényeges különbségeket mutathat. A megítélésben viszont a fő szempont mindezen adatok szemrevétele mellett a többcsatorna létrehozása maradt, ezért nem is volt olyan nehéz dolgunk, mint azt először hittük. Vagy mégis? A megítélésben egy Panasonic DVD-játszó segített nekünk, zenékből ezúttal a Dire Straits, a Yes, az Ultravox és Mike Oldfield felvételei álltak a rendelkezésünkre, míg filmnek a Mulholland Drive-ot, Madonna koncertjét, Meat Loaf klipjeit választottuk.
 
 
LG J10HD
 
Az LG J10HD midi rendszere abszolút beillik a cég, és többnyire a távol-keleti gyártók által az utóbbi időben felállított standardba. Visszafogott, elegáns vonalak, divatos egyben visszafogott megjelenés, és temérdek, csillogó fekete zongoralakk. A központi egység előlapja nagyon letisztult, csak néhány funkciógomb, és az alsó részén egy 45 fokos törés van rajta, még a lemezfiókot is mellőzték egy keskeny nyílás javára.
A tetején már nagyobb a pompa, hiszen a piros-kék kombinációban világító márkajelzés mellett ötsoros kijelzőt is találunk, amelyen megjelenő funkciók irányítását egy kör alakú, négyállású, a CD/DVD-játszó mechanika fizikai mivoltát jelző érintőképernyőn lehet aktiválni. A 150 Watt-os subwoofer kapta a legnagyobb szerepet a rendszerben, hiszen az általa felvett áram üzemelteti a többi komponenst is, a 80 GB-os HDD-vel ellátott lejátszóval pedig egy masszív, a számítógépeknél alkalmazott csavaros kábel köti össze.A merevlemez egyébként így 20 000 zeneszámot, vagy 60 darab teljes filmet képes rögzíteni, a rádió pedig az Am és FM csatornák vételére is alkalmas. A mélynyomón a reflexnyílás alatt Scart, komponens, optikai és antenna aljzatokat találunk, a hálózati kábel fix. A HDMI a központi rész hátuljára került, míg az USB port egy oldalsó, lenyitható fedél mögé.
A frontsugárzókban kettő darab közép, és egy magassugárzó van, a biztonság kedvéért még ők is kaptak egy kissebb reflexnyílást. A készülék Dolby Digital és DTS dekódereket tartalmaz, a virtuális hangképet pedig a VSM /Virtual Sound Matrix/ technológiával érték el, amely mellé integrálták még az eXcellent True Sound Pro-t is, amely a tömörített zeneszámok minőségét próbálja feljebbtornászni. A frontsugárzókhoz állványt nem kapunk, ezért elég magasra ildomos helyezni őket a térhatás kedvéért, a mellékelt távirányítóval viszont nincs probléma, minden funkció jól láthatóan, és elkülönítve található meg rajta.
 
Az LG rendszere nagyon energikusan szól, hallani azt, hogy foglalkoztak vele az elkészítésénél. Rockzenén telt, dinamikus a hangzás, igazi bulihangulatot teremt percek alatt. A precizitást ugyan nem művelte mesterfokon, de az életerős hangzás ezt el tudta velünk feledtetni, és a hangszereket is jól elkülönítette egymástól. A valós paramétereit lazán túlszárnyalta az a hang, ami levált a dobozokról, és a tér is hatalmas volt. Házimozi esetében, és 5.1-es filmek használatakor tényleg érezhető a virtuális térhatás, és bár teljesértékű hatcsatornáról nem beszélhetünk, megjegyzem, nem sok hiányzik hozzá.
A surroundok többnyire inkább csak megvillannak, jelzik, hogy vannak, de nem állandó jellegűek, egy kicsit kelletik magukat. A védelmükre kelve azért meg kell állapítani, hogy 6 darab hangsugárzóból is csupán lehelletnyivel kapnánk többet, tehát ez a hiányosság nem is valódi, inkább csak az elvárásaink voltak nagyobbak a kelleténél. A DVD-játszó minősége az átlagos szint környékén mozog, hétköznapi felhasználásnál nem lesz vele bajunk. A rádió vétele tisztességes, de inkább háttérzenére, vagy riportműsorokra ajánlható, a mellékelt hurok használata mindenképp javallott. A rögzített zeneszámok abszolút hallgathatóak, élvezhetőek, és a feljavító áramkör hatását tényleg lehet érezni, a filmek képminősége pedig az eredetivel tulajdonképpen megegyezik.
 
Harman/Kardon HS200 Ajánlott vétel
 
Az amerikai óriáscég jelenlegi versenyzője már egy magasabb árfekvésben található, ez meg is látszik rajta. Zongoralakk neki is jutott bőven, hiszen a trendnek meg kell felelni, viszont a design nála sem pihent meg ennél a bevonatnál. A központi egység nagyon szép darab, az ívei lekerekítettek, Az előlapja hasonlóan az LG-hez a minimál koncepciót követi, de a saját stílusában.
A lemezbetöltönyílás nála is szerepel, de a kijelző már előre került, világos színe távolról is jól látható. A Harman védjegyeként aposztrofálható kék hangerő tárcsa itt is szerephez jutott, fölötte pedig az üzembehelyező, és a lemezkiadó gomb, oldalt fejhallgató és USB csatlakozó található. A hátlap minőségi hangsugárzóterminált tartalmaz, amelyek mellett scart, HDMI, optikai, koax, komponens, s-video, remote, USB, subwoofer rca és trigger, valamint antenna és hálózati aljzat található. A készülék a nagyfelbontású formátumok mellett mident lejátszik, beleértve az írott lemezeket, vagy tömörített fájlokat is, a HDMI-n keresztül még a 720p/1080i minőségi szint is elérhető.
A frontsugárzóak parányiak, de rögzíthetjük őket a falra, és karcsú oszlopállványokat is kapunk hozzá. A kettő darab 75 mm-es közép egy 12.5 mm-es magasat fog közre, ez bőven elegendő lehet a feladatának ellátásához. Főleg akkor, ha olyan társ jutott neki, mint az önállóan is biztosan helytálló masszív subwoofer. A 200 Wattos erősítőt, és 250 mm-es mélynyomót magába foglaló rendszer alsó része üreges, sűrű szövésű háló védi akülső hatásoktól. A hátlapja ígéretes, hiszen a reflexnyílás mellett hangerőszabályzót, szűrő és fáziskapcsolót, trigger és rca aljzatot, valamint üzembehelyező gombot helyeztek el rajta a tervezői. A tuner FM csatornák vételére alkalmas, a távirányító jól használható darab, a beépített dekóderek pedig a kategóriában megszokottak-Dolby Digital, DTS.
 
Ha az LG-re azt írtam, hogy dinamikus, akkor az a Harman készülékére duplán érvényes. A már említett mélynyomó nem semmi, nélküle fele annyit sem érne a HS 200. Különálló darabként is minden körülmények között megállná a helyét, és itt is elviszi a prímet. Valami eszméletlen vehemenciával tágítja ki a tesztszoba terét, a mélyei páratlan erővel rendelkeznek, ugyanakkor pontosak, határozottak és gyorsak, a valódi helyüket pedig becsukott szemmel nem tudnánk megállapítani. Szerencsére nem maszatolnak, és nem rendelkeznek túlzott egóval, így a nagyszerű térleképzésű kicsi frontok szerepét nem nyomják el.
Az állványok által bőven elegendő levegő jut a hangsugárzóknak, bár ők sem tudják maradéktalanul megvalósítani az 5.1-es hangzást. Hiányérzetünk azonban itt már tényleg minimális, a szórakoztató, dögös előadás mindenért kárpótol. Sztereón nagyszerű perceket szerez nekünk a H/K, műfajtól függetlenül megbízható teljesítményt és minőséget produkál. Házimozinál a hiányzó center egy kis színezettséget kap, de az érthetőség rovására nem megy a dolog, a játékos jelleg ezúttal is megmarad. Inkább nevezhető egy hibátlan, túldimenzionált jellegű sztereó rendszernek, mint kreált 5.1-nek, de elégedettek lehetünk az eredménnyel. A DVD-játszó képminősége egyébként teljesen normális, a 1080i-re való konvertálással pedig ezt a szintet valamivel meg is haladja.
 
DENON DHT-FS3 Ajánlott vétel
 
A Denonról tudhatjuk, hogy általában minden jól sikerül, ami a kezük közül kerül ki. A házimoziba is hamar belevágtak, és hozzá kell tenni, hogy páratlan sikeráradatuk a mai napig tart, viszont nem sokat pihennek a díjzápor fényében. Hangsugárzók tervezésével csupán a midi, és komplett rendszereiknél foglalkoztak, az önálló darabok elkészítését eddig nem nagyon erőltették.
Az itt szereplő hang projektoruk sem nevezhető annak, hiszen az ő esetében egy komplett szettről van szó. A hosszúkás, ívelt doboz nagyon mutatós, és hogy neki is jusson a jóból, zongoralakk bevonatot is kapott. Régebben csak a felsőkategóriás modelleknél alkalmazták néha ezt a megtiszteltetést, most viszont úgy látszik nélküle nem lenne kerek a világ. Az elnyújtott centerformában összesen hat darab hangszórót integráltak, az általuk prezentált hang dimenzionálásáért pedig a Denon X-Space Surround dekódere a felelős.
Mellé került még a Dolby Digital Pro Logic II, és a DTS, de még a csatlakoztatott fejhalgatónk is térhatást produkál. Az ehhez szükséges aljzat az előlapra került a hangerő, a surround, és a bemenetválasztó gombok mellé. A kijelzője nagyon kellemes és jól látható világoszöld karaktereket mutat, a távvezérlő pedig a mostanában a Denontól megismert duplafedelű fajta, amelynek a frontoldalán az alap, míg a hátsó részén az extra beállítási funkciók vannak.
A hátoldalon lévő csatlakozók között találunk egy iPod dokkolóhoz valót is, és ide köthetjük a mélynyomót is. Igen, a szetthez subwoofer is dukál, hiszen a hangszórónkénti 22 Watthoz nagyon is jól jön egy külön dobozba zárt 80 wattos, 160 mm-es mély. A két komponenst egy vezetékkel köthetjük össze, a membránt oldalirányba helyezték el, a megmozgatott levegőtömeg áramlását pedig egy hátoldali reflexnyílás segíti.
Visszafogott, mégis divatos és mutató a a szett, ráadásul komplett állvány is vásárolható hozzá, most már csak a hangjának kell bizonyítania.
 
És a Denon most is megmutatta azt, amit eddig már más téren nagyon sokszor: ezek a Japánok tudnak valamit! Nagyon barátságos, kiegyensúlyozott hangja van, a mélynyomó pedig teljesen belesimul a környezetébe. Eget rengető basszusfutamokat ne várjunk a viszonylag kicsi membrántól, de a hat darab hangszórót remekül kiegészíti. Az egész összeállítás egyébként kissebb, vagy átlagos nagyságú nappaliban érzi majd jól magát, nagyobb alapterülethez már nincs benne elég szufla. Hétköznapi felhasználási területen viszont meghálálja a bizalmunkat, felettébb dinamikus hangképet kreál, amely elsősorban a frontok és a center használatát helyettesíti.
A surroundok az ő esetében sem hiánytalanok, de némi korrigálás fejében javíthatunk a helyzeten, és máris egységesebb lesz a kép. Szimpla zenehallgatásnál eléri egy átlagos, középkategóriájú Denon hifi nívóját, de mindezt egy kicsit másképp, hiszen a DHT-FS3 bizony elsősorban házimozira van hangolva. Filmek esetében viszont erejét meghazudtolva teljesít, a párbeszédek megformálása tulajdonképpen hiánytalan, és az effektekkel is elboldogul. A mélynyomó nem igazán tölti be egy mélynyomó szerepét, mozis bravúrokat ne várjunk tőle, viszont a központi egységgel karöltve példás szereplője ennek a viszonylag új innovációnak-nagyon bíztató kezdés ez a Denontól.
 
YAMAHA YSP-4000 TESZTGYŐZTES
 
A Yamaha úttörőnek számít a hangprojektorok területén, hiszen ők voltak az elsők, akik ezt a helytakarékos megoldást alkalmazták, a 4000-es mindezek közül a legújabbnak számít. A Denonnál jóval termetesebb, és súlyú készülék paramétereit az összesen negyven darab 40 mm-es hangszóró beépítése indokolja, amelyet a két szélén még kettő darab 20 Wattos membrán is támogat.
A visszafogott, egyben elegáns kivitelű komponenshez subwoofer is vásárolható, viszont csupán opcióként, ezért nélküle tettük őt próbára. Az előlapon a többnyelvű, diszkréten megbúvó, ám jól látható display mellett található gombokkal állíthatjuk a hangerőt, kiválaszthatjuk a bemenetet, és a mellékelt bemérőmikrofont is ráköthetjük.
A hátlapon összesen három csapat komponens aljzatot találunk, de van még IR, RS232 C, és subwoofer ki illeteve bemenet is, de a Yamaháról a HDMI sem maradt le, általa a 1080i/720p minőségi szint érhető el, az interface által pedig 24 Hz-en a 1080p is. Újból alkalmazták a cégtől megszokott Cinema DSP fix hangképeket, valamint öt darab szélessávú alkalmazást, amely lehet gyári, és kreált is. Dekóderekből Dolby Digital Pro Logic II és DTS Neo 6 van, mindezek mellett megtalálható a compressed music Enchancer, amely a tömörített fájlokat egészíti ki felhangokkal, így téve egészebbé a zenét, vagy az IntelliBeam, amely az automatikus hangrendszer beállítást jelenti.
A már említett subwoofert az SRS TruBass kárpótolja, amely a szélsősőges felhasználás mellőzésekor feleslegessé teszi a külön mélynyomó használatát. A YSP-4000 egyébként elsősorban a 42 inches kijelzők számára készült, a hozzá ajánlott állvánnyal így nyújtja a legjobb arculatát. A mellékelt távirányító elég méretes darab, viszont elfért rajta az összes létező funkció, a cégtől megszokott felhasználóbarát elrendezésben.
A Yamaha hangprojektora elég termetes, viszont a teljesítménye csupán 120 Watt. Az ambivalencia viszont abszolút megérthető, hiszen ebben az esetben több tucat hangszóró dolgozik együttesen, amelyek által a tér óriásira nő, és a hangerő is sokkal nagyobbnak tűnik. A 4000-es nem is érzi igazán jól magát kisebb méretű lakószobában, nem tudja magát teljesen kifutni, bár az opciók segítségével jól be lehet ide is "lőni".
 
Viszont ahogy azt a Házimozi és Hifi Show-n is láthattuk, illetve hallhattuk, egy méretesebb teremben már meg tudja mutatni a foga fehérjét. Nem is akárhogyan, hiszen a Denonnál megismert meglepetésszerű előadás az ő esetében hatványozódik, és bár a surroundokat itt sem kapjuk meg hiánytalanul, valahogy a rendszer hallgatása közben erről teljesen meg is feledkezünk. Úgy, ahogyan a subwoofer hiányáról is, hiszen a 20 Wattos szélső hangszórók elegendő mélyeket produkálnak, bár szőnyeghullámoztatást azért ne várjunk el tőle.
Zenehallgatás esetében minden a helyén van, még azt is állíthatjuk, hogy dögös amit hallunk, egyedül a dobok, vagy a basszusgitár terén hiányzik némi magabiztosság, de ez inkább szőrszálhasogatás a részünkről. Házimozin viszont teljes mértékben elégedettek lehetünk vele, az előadás egyszerre szórakoztató, kimunkált és lendületes, minden zenei, illetve filmes műfajon elégedettek lehetünk vele.
 
PHILIPS HTS8100 TESZTGYŐZTES
 
Amennyiben azt írom a Philips rendszeréről, hogy a szereplők közül a legszebb, úgy gondolom nem esek túlzásba. Szépen ívelt oldallapok, müanyag és üveg, fekete és ezüst szín. Már az előlapja sem egyszerű, hiszen középen egy finoman csúszó lap mögé helyezhetjük be a lemezünket-igen, a 8100-ba CD/DVD-játszót is integráltak! Az együttes egyébként hasonlít egy hangprojektorra, de valóban egy 2.1-es rendszerről van szó, hiszen a hátrafelé ívben lévő hangszórók két külön kamrában dolgoznak, és a közepek mellett puha dóm magasakat is kaptak társként, egy kábel segítségével pedig talapzaton nyugvó subwoofert is adnak hozzá, amelyre AUX és tuner aljzatokat, üveg tetőt, és hátsó reflexnyílást helyeztek el.
A központi egységen végigfutó ezüst betéten az üzembehelyezésen kívül még hangerő állítási lehetőség is van, esetleg elindíthatjuk, megállíthatjuk, vagy kivehetjük a lemezt. Csatlakozók oldalt és hátul vannak, lehetőségünk van az iPod dokkolónk, vagy mp3-as lejátszónk rákötésére, de az USB-n keresztül további lehetőségeket is kapunk kép, vagy zene átjuttatására, más komponenseket pedig Scarton, vagy komponens aljzatokon csatlakoztathatunk.
A Philips a kiváló képminőség érdekében 1080p-re való felkonvertálási lehetőséget kínál a HDMI-n keresztül, és a beépített Faroudja DCDi-vel kiegészítve ízelítőt nyújt a felső kategóriákból. Saját szabadalomként alkalmazták az Ambisound technológiát, amely kettőből kreál többcsatornát, a Smart Surroundot, amely automatikusan felméri a lakószobánk paramétereit, és hozzáigazítja a térhatást, valamint a mélyhang javítását elősegítő Double Bass eljárást.
A lejátszó egyébként az írott CD illetve DVD lemezek mellett a DivX Ultra-val segíti a tömörített filmek lejátszását, mindezek eléréséhez méretes, de nagyon mutatós, és egyszerűen kezelhető távirányító is jár, a rendszer közepén elhelyezett kétsorod kékszínű pontmátrix kijelző pedig pedig remek útmutató a használathot.
 
A Philips rendszerénel a hangja remek, nagyon remek. Igaz a mély és magas állítás terén nincs sok lehetőségünk, de az Ambisound számtalan lehetőséget kínál. Azt már az elején nála is le kell szögeznem, hogy a beharangozott 5.1 nem igazán valósul meg, bárhogy is ugrálunk a menüben, viszont a tér igazán megdöbbentő. Teljesen digitális rögzítésű felvételeknél az LPCM formátumú hanganyagok félelmetesen szólalnak meg, lazán megverik a DTS többcsatornáját. Bár az utóbbi sem rossz, viszont átkapcsolva rájövünk, hogy korántsem az igazi.
A Philips készüléke nyújt abból a legtöbbet, amit ezen a szinten el lehet várni. A subwoofer nem éri el a H/K kvalitását, viszont ámulatba ejtően nyomul, és a ferdén beépített hangszórókkal együtt példásan tág színpadképet teremt, amelyből egyetlen hang sem hiányzik. Nagyon hosszú kábelt mellékeltek hozzá, így a szoba bármely részén el tudjuk helyezni. Tegyük is ezt meg bátran, hiszen csak nyerhetünk az ügyön, a mélyek végülis bárhol remekül érzik majd magukat. A DVD-játszó képivilága nem kiemelkedő, de hibái nincsenek, elégedettek lehetünk a teljesítményével, a 1080p-t viszont, ha tehetjük használjuk ki, most sem fogunk csalódni benne.
 
SAMSUNG HT-X200
 
A Samsung ia nagyon ragaszkodik a fekete bevonathoz, megértjük, jól áll neki. 2.1-es rendszere első ránézésre designtermék, és valljuk be, másodikra is. Ez nem negatívum, nagyon ügyesen csinálják, minden évben haza is visznek valamilyen díjat ezen a téren is. A központi egység ovális talpat kapott, rajta helyezkedik el egy minden oldalról lekerekített téglatest, amely az erősítőt, a tunert, és a CD/DVD-játszót foglalja magába.
Az előlapon semmit nem találunk, csupán egy a Samsungtól már megszokott hatalmas kékszínű kijelzőt középen, a lemezt a tetőrész balszélén lehet belehelyezni, egy ezüst betétben, amelyeken elfértek az alapfunkciók / bemenet, hangerő, play, stop, léptetés/ is, valamint az üzembehelyező gomb. A készülék az SACD-n kívül mindent lejátszik, még a tömörített zenei, vagy video formátumokat is támogatja, a dekóderekből neki is a DTS és Dolby Digital jutott.
A beépített erősítő összesen 300 Watt leadására képes, ebből 200 jut a frontoknak, a maradék pedig a passzív subwoofernek. A rádiórész FM csatornák vételére alkalmas, ehhez aljzatot, és antennát is mellékeltek. A további csatlakozók a központi egység hátulján kaptak helyet komponens, video, optikai, és HDMI személyében, az oldalán viszont USB-t is találunk, amely által további adatokat juttathatunk el a HT-X200-asra. Mellettük még kettő darab mini jack aljzat is van, amelyekből az egyikre a fejhallgatónkat köthetjük, a másik pedig az elsőszámú AUX bemenet. A hangsugárzó aljzatok sajnos csak csiptetős kivitelűek, de ebben a kategóriában ezért még úgy gondoljuk nem kell felháborodnunk.
A frontok külsejét elég nehéz behatárolni, de az tény, hogy mindenhol ívelt, és hátrafelé szűkül. Kettő közép, és egy magassugárzó van bennük, és a falra is rögzíthetjük őket. A mélynyomó már egyszerűbb eset, jól láthatóan oldalirányba sugároz, hátul pedig méretes reflexnyílás segíti a munkáját. A távirányítója igazán Samsungos, nagydarab, ám roppant kellemes külsejű, és kezelni is nagyon egyszerű.
 
És nemcsak ő járja a cég által már kitaposott utat, hanem a hangzás is. Dögös, nyílt és szárnyaló, olyan, amilyen egy vérbő házimozinak lennie kell. Persze a Samsung a földközeli kategóriát célozza meg, a zenehallgatásban is elsősorban a szórakoztatás a fő cél, ezért megalkuvás nélküli szólamokat ne várjunk tőle. Rockzenén pompás mélyeket produkál, amelyben a pontosság mellett némi maszatolás is hallható, de ez többnyire nem zavaró jellegű. A tér ebben az esetben is hatalmas, és nehezen teszi definiálhatóvá a frontok helyzetét, maradéktalan körbeölelésről azonban itt sem lehet teljes magabiztossággal beszélni.
Lehet ugyan surroundot hallani, de mást, mint egy teljesértékű 5.1-es szettől. A háttérzöngék, és az effektek vagy zajok jelen vannak, de nem mindig ott, ahol a helyük lenne, minden egy kicsit előre, a TV-nk közelébe orientálódik, nem tud elszakadni ettől a környezetétől. A HT-X200 szerethetően szól, könnyen meg lehet vele barátkozni, hiszen élettel telt hangja van, sokkal többet nyújt, mint amit a fizikumából kinéznénk belőle, viszont elsősorban a kezelhetőségével és a külsejével tűnik ki a 2.1-es rendszerek közül.
 
JVC DD-3
 
A JVC együttese kilóg a sorból, nem is kicsit, hiszen ún. Network Média rendszerről van szó. A cégről tudjuk, hogy ért a mini, midi, vagy mikro rendszerekhez, és nem csupán azért készítik őket, hogy az is legyen, hanem mert sok területhez hasonlóan itt is kiugrót tudnak alkotni.
A DD-3 igazi apróság, tetszetős csecsebecse, de ez nem azt jelenti, hogy felületesen kéne bánni vele. Az esetében egy tulajdonképpen 3.1-es szettről van szó, hiszen a talppal egybeépített frontokhoz egy 16 cm-es membránú mélynyomó tartozik, és egy center, amely felvállalja a surround szerepét is. A központi egység a CD és DVD összes variánsát lejátsza, USB-n keresztül a tömörített zenefájlok is meghallgathatóak, vagy képek nézegethetőek, a Network Media rendszere pedig ugyanezeket nyújtja, hozzá csatlakoztatott PC-ről is.
Az összeállítás összteljesítménye 220 Watt, dekóderei pedig Dolby Digital-ból, DTS-ből, és Dolby Pro Logic II-ből állnak. A már említett USB-n kívül RGB-vel ellátott komponens video aljzata is van, de felszerelték HDMI-vel is, amellyel a 720p érhető el. Az audio részleg 192 kHz/24 bit D/A konvertert kapott, a video 12 bit/108 MHz-eset, ezekhez jön még a zenehallgatást erősítő Clear Voice funkció, vagy a digitális közvetlen progresszív pásztázás. A fényes felületű komponensek mindegyike gondos munka, és formatervezés eredménye, és bár a helyszűke miatt le kell mondanunk a JVC által megteremtett remek fakónuszokról, a miniatürizált egységek így is a minőséget képviselik.
A központi egység sík panelba integrált kijelzője a megtört előlapon foglal helyet, fölötte egy legömbölyített ívben található néhány funkciógomb, és a készülék oldalán végigfutó dekorcsík. A frontokat és a centert sűrű selyem védi, és látható, hogy sarkaktól mentes subwoofernél sem fogytak ki az ötletekből. A távirányító a JVC-től mostanában megszokott darabokhoz tartozik, a másodlagos kényelmi funkciók így egy lenyitható panel mögött kaptak helyet. A rendszer hibridnek is nevezhető, hiszen elsősorban a pc-felhasználókat teszi majd boldoggá a külsejével, és a hangjával, a házimozi hanghatás, és a központi egység inkább bónusznak tekinthető. Aki a számítógépével él együtt, és azt szeretné magasabb nívóra emelni, viszont a filmek rabja is, és igényel egy az ott elérhető minőségnél jobbat, annak főnyeremény lehet a JVC.
 
A hangja élvezetes, és többnyire szórakoztató, de a multimédiás jellemvonásaitól nem nagyon tud szabadulni. Design termék a DD3-as is, de a Samsungnál mindenképpen jobban teljesít. Egyszerre divatosan, és igényesen néz ki, és jól is van összerakva, senki figyelmét nem kerülheti ezáltal el. Zenehallgatásra vagy házimozira viszont inkább szügségállapotban ajánlott, mert bár nagyon jól teljesít, a mélyek és az arányok is a helyükön vannak, de a hatalmas térbe túl sok levegő jutott, A képminősége átlagosnak mondható, és a hangja is abszolút elfogadható, viszont érzékelhető, hogy a központi egység jobban érezné magát, ha nem három ceruzányi hangsugárzóval kellene a tudását fitogtatni, és térhatást produkálni.
 
A teljec cikk a Sztereó Sound and Vision 2008 január-februári számában olvasható.
 
JVC DD-3


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


Swans 2.3 R
ZENÉLŐ MOZI
 
 
 
A Hivi Swans termékei közül eddig már sikerült néhányat bemutatnunk, és úgy gondolom abban egyet kel értsünk, hogy mindegyikük az egyéni hozzáállásával, kifogástalan megépítésével és magasrangú hangjával keltette fel a figyelmünket. A cég a jelen esetben is megőrizte ezeket a hagyományait, de tovább is lépett egy olyan hangsugárzópár illetve összeállítás által, amely újból bebizonyítja, hogy a kínai/amerikai szövetség nem hajlandó közösködni más gyártók divatossá vált elgondolásaival.
 
Az F3B-HTL nevú hangfalszett összesen öt darab hangsugárzóból áll, de náluk el kell felejtenünk a megszokott front, center, mélynyomó párosítást, hiszen csupán két típus alkotja a rendszert, és mindketten eredetileg a frontsugárzás szerepét töltik be. Mielőtt mindenkit teljesen összezavarnánk merüljünk el a különös párosítás alapjaiban.
Az F3B egy klasszikus háromutas hangsugárzó tűnik első látásra, amelyben egy mélynyomót, egy közép és egy magassugárzót találhatunk, ez utóbbi ribbon típusú. A fából alkotott darab az állóhullámokat kiküszöbölve hátrafelé szűkül, a stabilitás érdekében pedig masszív, hozzárögzített talpazatot is kapott. A történet az ő esetében be is fejeződhetne itt, hiszen sztereó zenehallgatásnál megállná a helyét-ezt a későbbiekben részletezzük is-, de az alá helyezett külön kamrában, pontosabban dobozban működő subwooferrel kiegészülve már a házimozizás terén is csatába indulhat. A két komponenst egy vezetékkel összekötve avanzsálhatjuk egésszé, a csatlakozóterminál mindkettőjük esetében aranyozott, nagyon masszív darab. Belőlük összesen három van a szettben, és egymás mellé-persze nem közvetlenül-kell őket helyezni.
A másik típus az F3B-R, amely egy di-bi-pole rendszerű sugárzó, amelyet a minimális mélysége révén a falra célszerű szerelni. Ha jobban szemügyre vesszük, az ő esetében is két egységről van szó, de ezek már egybe lettek építve, így nem igényelnek plusz csatlakozót, amely egyébként a Hiviknél megszokottan ingyenes lenne. A doboz így kettő mélyközepet és kettő magassugárzót tartalmaz, az aljzatok itt is első osztályú darabok, a rögzítésükhöz a hátlapon stabil konzolokat találunk.
 
A meghallgatást tehát, mint már említettem az F3B-vel kezdtük, amelyből egy párat kötöttünk be először, hogy megtudjuk standard sztereó felvételeken hogyan is remekel. A Hivi ezúttal sem okozott csalódást, a tőlük megismert precízitás és egészséges előadás megmaradt, de ezt az egészet valami magasabbrendű nyugalommal és magabiztossággal párosította. Az állósugárzókhoz képest alacsony termete nem befolyásolta abban, hogy magáévá tegye a bemutatótermet, sikeresen egyesítette a floor standing sugárzók pontosságát és térleképzését az álló típusok mélyhangjaival és energiatöbbletével. A zene már halkan is hiánytalan volt, magasabb oktánszámon vált azonban teljessé a kompozíció, amely lehetett hétköznapibb pop, jazz vagy akurátusabb komolyzene is.
 
A Swans hangszórók sallagmentes karaktere ezúttal is kiábrándító lehet majd azok számára, akik az elkent, kiszínezett prezentációt kedvelik, hiszen az F3B-től mindez nagyon távol áll. A hangsugárzók elhelyezésével természetesen ezúttal is alkalmunk volt kísérletezni, bár az enyhén befelé fordított pozíció végleg megmaradt. A szoba szélességét teljesen kihasználva sem maradt üresen a színpadkép közepe, lehetetlen lett volna rést nyitni benne, a közben egymástól eltávolodó zenészek továbbra is egymás játékát figyelték, követték, az már teljesen egyéni ízlés, hogy valakinek egy aréna vagy egy klub hangulata tetszik-e jobban, mindenesetre jó tudni, hogy a Hivi mindkettő világát tudja nyújtani.
A gitárok erőszakosak voltak, és ez így volt rendjén a hallgatott dalok esetében, ahol a mondanivalót támasztották alá, szinte bűn lett volna a sok hangsugárzóra jellemző finomítást újra átélni. A dobok hiánytalan testességgel szóltak, a pontosság és a cinek tisztasága rendíthetetlen volt, semmi sem tudta őket megzavarni. Mindezeket összefoglalva elmondhatjuk azt, hogy a Hivik sztereóban remekeltek, semmivel sem tudtuk őket zavarba hozni, ezek után kiváncsian vártuk hát, hogy még egy darab F3B-vel és kettő, vagy akár tőbb F3B-R-rel kiegészülve többcsatornás zenén vagy házimozi esetében meg tudja-e tartani az eddig felmutatott minőségi szintet.
 
A harmadik állódoboz ezúttal középre került, az elrendezésük lehet egy képzeletbeli vonal mentén, de enyhe túlzással félkörívet bezáró is, a dipólokat pedig magunk mögé, a falra helyeztük fel. A konkrét mélynyomó hiánya fel sem tűnt, sőt még jót is tett a hangzásnak a mindhárom front alá elhelyezett kisebb termetű subwoofer, amely által a mélyhangok-mint sok rendszer esetében-nem csupán egy helyen szóltak, hanem beterítették a rendelkezésükre bocsájtott egész légteret. A centerként üzemelő állódobozból végre igazi beszédhangok törtek elő, mindennek a nevéhez méltóan központi szerep jutott, és az ebben az esetben sokszor mellékesnek tűnő mélyek is értéket kaptak, esetükben már nem szükséges Bujtor István hangja ahhoz, hogy jelenérzetük legyen.
A frontok megőrizték összes pozitívumukat, és kiegészültek kézzelfogható plusz energiával és maximálisan kiterebélyesedett térrel. Az utóbbiban természetesen a dipól is kiveszi a részét, hiszen nélkülük a surround hangzás nem jöhetne létre a valódi értelmükben. A Hivi egy kicsit az ő szerepüket is átalakította, és bár az a/v erősítő megfelelő beállítása is kell, hogy igazán fitogtatni tudja a tudását, a lényeg az ő esetében a felhasznált minőségi anyagokban rejlik. Mozinál elsöprő effekteket, egységes kompozíciót kapunk, és többcsatornás zenéken sincs miért szégyenkeznie a szettnek. Ugyan a hangmérnökök sokszor elnagyoltan foglalkoznak a felvételek digitalizálásával és a sztereó térhatásúvá alakításával, de ha sikerül beszereznünk egy olyat, amibe elegendő energiát fektettek, mérhetetlen eleganciájú és és élvezeti értéket képviselő hangáradatban lesz részünk.
 
A Hivi Swans F3B-HTL összeállítása hozta azt, amit elvártunk tőle. Sztereó zenei felvételeken minden együtt volt, az alacsonynak mondható hangsugárzókat egyáltalán nem tudtuk pozicionálni, a tér és az erő egyesítése bármilyen műfajú zenén érvényesülni tudott. Házimozin vagy többcsatornás zenéken is marad a felállás, csak a di-bipólok hozta plusz tér és az újabb álló sugárzó megadta azt, amit egy igazi moziszett megkíván. A Hivi tehát egy újabb remeket készített a kategóriáján belül, én személy szerint kiváncsi vagyok arra, hogy egyáltalán képesek-e hibázni.
 
A teljes cikk a Digitális HáziMozi 2007 augusztus-szeptemberi számában olvasható.

Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


Swans 2.3 R


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


Swans 2.3 Center


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »



A felső körökben
 
 
 
 
A Hivi Swans által már eddig is számos érdekességet ismerhettünk meg, az ötletekből viszont úgy látszik nem tudnak kifogyni. A legtöbb összeállításuk elsősorban a házimozi rajongóinak kedvez, amelyekből a frontsugárzókat kiragadva a sztereó hívei sem fanyaloghatnak többé. Ezesetben is hasonló a felállás, de mindenki figyelmét felhívjuk, hogy valami egészen különlegesről lesz most szó. Tessék megkapaszkodni...
 
A Hivi Swans-mint azt már tudhatjuk, és minden valamit magára adó hangszóró ill. hangsugárzó specialistától elvárható- minden ársávban és területen képviseltetei magát, gondoljunk csak a professzionális multimédiás ékszerdobozukra, vagy a különleges rendszereikre. A termékeik a kisgyermekek fantáziáját éppúgy kiszolgálják, mint a vérbő rockerekét vagy a megszállott komolyzene rajongókét- mindezekkel együtt az árak is a büdzsé szinttől egészen az igazi high-endig terjednek. Az utóbbi téren a Hivi még nem mutatta meg teljesen a foga fehérjét, pontosabban mi nem adtunk neki rá eddig lehetőséget, pedig van mivel büszkélkedniük. Az összeállításukban megtalálható a rájuk jellemző igényesség, a hanghűséghez való ragaszkodás és a minden esetben egyéni hozzáállás, de a megalomániából is kapunk tőlük végre egy óriási, elsőre kicsit lélegzetállító adagot.
A szett a 2.3 HT elnevezést kapta, amelyben a Home Theater jelölésen kívül minden magyarázatra szorul. A frontsugárzó a mejdnem kettő méteres magasságával, és darabonkénti 116.5 kilogrammjával igazán impozáns jelenség, az általa képviselt forradalmi jegyek viszont a méretekben nem teljesednek igazán ki. Az előlap bal oldalán függőlegesen hat darab hat inches PD6 típusú középsugárzó van, amelyektől jobbra összesen 40 /értsd negyven!/ magassugárzó található, amelyből húsz darab 28 mm-es dóm tweeter, míg húsz RT 1.3-as izodinamikus ribbon, amely a szélsőséges magashangokért felelős. A frekvenciatartományt a Hivi az alsó szegmensekben is pártolja, mégpedig hatalmas méretű passzív subwooferekkel / 45 cm-es PD 15-ös/ , amelyeket a frontok alá is helyezhetünk egységet alkotva azokkal, ha azt a nappalink belmagassága engedi, de a mellékelt kábelek segítségével a szobánk bármely pontján is elhejezhetjük őket. A háttérsugárzók már jóval emberközelibb darabok -persze csak a frontokhoz képest- , ezekben a közepekből kettőt találunk, amelyeket négy ribbon és kettő dóm fog közre. A center formája valamelyest megegyezik vele, de itt már a párbeszédek miatt négy PD6 van, míg a magasakból összesen három darab jutott az egy méter szélességű dobozba. A 2.3-asok mindegyike megfelel a legszélsőségesebb kritériumoknak: a hangsugárzók teste kivétel nélkül fából készült, amelyet egyes esetekben fényes fekete zongoralakkal is bevontak, a dobozkonstrukciók kialakítása révén káros rezonanciákról nem beszélhetünk, és jól bírják a szélsőséges terhelést is /gondoljunk csak bele, a frontokat akár 800 Wattal is meghajthatjuk!/, ez utóbbiakat a kifogástalanul kivitelezett és aranyozott dupla csatlakozó terminál révén akár bi-amplifikálhatjuk is, a felhasznált hangszórók révén pedig sem a nagyfelbontású zene, sem a házimozi rajongóit nem érheti csalódás. A Hivi Swans hangsugárzó szettjét sztereóban és többcsatornán is sikerült meghallgatnunk, a segítségünkre pedig a CAV A8M típusú ötcsatornás erősítője volt, amely mindkét területen kihozta a maximumot magából, hozzáteszem minden erőlködés nélkül. /Lapunk állandó olvasói biztosan emlékeznek még rá, hiszen a nagyméretű kijelzőt, a bombabiztos kasztnit, a remek hangot és a négy gombos alumínium távot nehéz elfelejteni.../
A frontsugárzók a zene megszólalásának pillanatában magukra vonták a figyelmünket, ami tulajdonképpen a vizuális látvánnyal már előtte is sikerült nekik. A lényeg azonban most is a hangon kell, hogy legyen, és a Hivi mint eddig, most sem okozott csalódást. Termetéből adódóan szinte bármilyen nagyságú termet képes behangosítani, viszont az általa megmozgatott jókora levegőtömeget sosem érezzük túlzónak. Eldeformálódott vagy fülsértő szólamokkal nem találkoztunk, hatalmas hangerőn is megmaradt a minden részletre kiterjedő figyelmesség, amelynek természetessége végig jelen van. A minden ponton pozícionált hangot természetesen meg kell szokni, hiszen az átlagember nem minden bemutatóteremben futhat össze ilyen vagy ehhez hasonló volumenű prezentálással, utána viszont nagyon nehéz, vagy lehetetlen szabadulni tőle. A többcsatornás zene vagy házimozi esetében a hanghatás az első percekben megdöbbentő, hiszen itt végre megkaphatjuk azt a hatást, amely más gyártóknál maximum csak a reklámszövegben szerepel. Aztán igazán könnyű megszokni a hallottakat, hiszen ez lehet az a szint, amikor már teljes értékű, valódi térhatásról beszélhetünk, és amelyet mindíg is összefüggésbe akartunk hozni a házimozi fogalmával, de eddig csupán elvétve sikerült. A párbeszédek valódi nagyságukban hallhatóak, hiszen itt a center nem esett a rá sok esetben jellemző erőtlenség vagy összekuszáltság csapdájába, pontosan és hitelesen definiálja az emberi hangokat. Az effektek sem csupán jelzésértékúek végre, hiszen odafigyelés nélkül is kiveszik oroszlánrészüket a film élvezeti értékéből, jelenlétük mindvégig pontosan meghatározható, érezhető. A szett egyetlen negatívumaként az említhető meg, hogy a frontok a subwooferek hiányában nem sok mélyhangot produkálnak, de azt hiszem ez már csak felesleges szőrszálhasogatás, hiszen csak velük együtt beszélhetünk teljes szettről. A CAV-Hivi Swans párosa tehát minden tekintetben maradandót alkotott, de meg kell jegyeznünk még azt is, hogy az erősítő ára csupán töredéke a hangsugárzószettnek, kiváncsiak lennénk hát arra, hogy egy vele megegyező kategóriájú elektronikával mit alkotna. Vagy inkább ne fájdítsuk még jobban a szívünket?
 
Az amerikai tervezésből és kinai gyártásból született Hivi Swans az abszolút high-end összeállítása révén ismét keserű perceket fog szerezni néhány gyártónak. Zenén és házimozin is bravúrosan szerepelt a 2.3 HT, hiszen a termetéből adódó hatalmas hangot kíméletlen precizítással és vele született természetességgel párosította, amely még ebben a kategóriában- vagy akár jóval feljebb- sem sikerül teljesen mindenkinek, az ára pedig több, mint elfogadható, versenytársaiét nézve talán lopásnak is nevezhető. Az összeállítást a novemberi Házimozi és Hifi Show-n bárki megnézheti és meghallgathatja, de az utolsó szó jogán azért mindenki figyelmét felhívom arra, hogy vigyázzon a Hivi közelebbi megismerésével, hiszen nehéz lesz szabadulni a bűvköréből.
 
Hivi Swans 2.3 F
4 utas negyedrendű frontsugárzó
Hangszórók:6xPD6 mélyközép
32xTN 28.1 dóm
32xRT 1.3 ribbon
Frekvenciaátvitel:28 Hz-20 kHz
Érzékenység:88 dB
Impedancia:8 Ohm
Teljesítmény:10-800 Watt
Méretek:760x351x1890 mm
Tömeg:116.5 kg
 
Hivi Swans 2.3 C
3 utas negyedrendű centersugárzó
Hangszórók:4xPD6 mélyközép
TN 28.1 dóm
2xRT 1.3 ribbon
Frekvenciaátvitel:40 Hz-20 kHz
Érzékenység:90 dB
Impedancia:8 Ohm
Teljesítmény:10-320 Watt
Méretek:1020x341x308 mm
Tömeg:30 kg
 
Hivi Swans 2.3 R
3 utas másodrendű háttérsugárzó
Hangszórók:2xPD6 mélyközép
2xTN 28.1 dóm
4xRT 1.3 ribbon
Frekvenciaátvitel:55 Hz-20 kHz
Érzékenység:88 dB
Impedancia:8 Ohm
Teljesítmény:10-180 Watt
Méretek:615x206x256 mm
Tömeg:13.6 kg
 
A teljec cikk a Digitális HáziMozi október-novemberi számában olvasható.


Vendég

Házimozi Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


SWANS 2.3 Front


Válasz küldése

Vissza: “Készülék tesztek, találkozók”