Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
viewtopic.php?f=100&t=199327

Stereo Tranzisztoros Erősítők Tesztje

Avatar
AVX
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 29316
Csatlakozott: 2007.02.20., kedd 22:34
Értékelés: 3307

Stereo Tranzisztoros Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: AVX »


NAD C315


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Stereo Tranzisztoros Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: merrick »


Stabil alapok
 
 
 
 
A NAD / Natural Audio Digital/ az elmúlt évtizedek során már számtalan tulajdonos kezei között megfordult, a rajongók mégsem pártoltak el tőlük, hiszen valljuk be, oly mindegy hol készülnek a készülékek, ha egyszer jól szólnak. A cég termékeire pedig elsősorban mindíg is ez volt a jellemző, a másik fő pozitívum, a mérsékelt árak mellett.
 
Sötétszürke, vagy fekete előlap és kasztni, puritán megjelenés, visszafogott külső stílusjegyek. Talán így lehetne összefoglalni a NAD készülékeit, amelyek esetében ezek a jelzők nem feltétlenül jelentenek negatívumokat. A "szürke eminenciásoknak" is titulált darabok sikeréhez ugyanis ezek is jócskán hozzájárultak.
A cég persze a Silver Line vagy Master Series sorozatánál azt is bebizonyította a kétkedőknek, hogy a formatervezőjük nincs mindig szabadságon, de az előkelőséget úgy látszik náluk is meg kell fizetni. A NAD mindig is a hétköznapi embereknek gyártott készülékeket, amelyek közül a 3-as széria integrált erősítője a nyolcvanas években a sikerei miatt hazánkban a "menő manó" elnevezést kapta. Az eredetileg Angliából származó gyártó az utóbbi években a házimozi dömpingjének is behódolt, ráadásul itt is szép sikereket értek el rövid időn belül.
 
A mezei sztereó berendezéseknek azonban sohasem fordítottak hátat, sőt az eddig is jó ár/érték aránnyal rendelkező komponenseiket most még barátságosabban kínálják. Legújabb C315-ős erősítőjük talán fricskának is tekinthető, hiszen abban az ársávban foglal helyet, ahol riválisokról nem igazán beszélhetünk. A minőség szabványaként a cég főmérnöke Björn Eric Edwardsen természetesen ezúttal is kivette a részét a tervezésből, a típusszám mögötti BEE jelölés az ő nevét fémjelzi.
 
Az előlap a szokásos képet mutatja, úgy igazán NAD-osan. A hat darab vonalbemenethez tartozó kör alakú gombot egy normál és egy mini Jack-aljzat szegélyezi, az egyik a fejhallgatóhoz, míg a második a hordozható lejátszóhoz tartozik. A magasat öt, míg a mélyet 8 dB-es lépésekben állíthatjuk, de a Tone Defeat funkcióval ezeket ki is iktathatjuk. Mindezek mellett már csak a balansz és a motoros hangerő potméter kapott helyet, többre nem is nagyon lehet szükségünk. A hátlap rendezett, az RCA-k és a szimpla meghajtásra alkalmas hangsugárzóterminál átlagos kivitelű, de aranyozott, a hálózati kábel fix, a fő tápellátást pedig szintén itt kapcsolhatjuk be. A csatornánkénti 45 Watt leadására alkalmas toroid trafó a készülék bal oldalában kapott helyet, mellettük hűtőbordák vezetik el a hőt. A mellékelt apró távvezérlő szerintem nagyon pofás, a bemenetek közvetlen elérése, és a hangerő állítása mellett még a CD-játszó alapfunkcióit is elhelyezték rajta.
 
Apropó CD-játszó. Az Octogon Audio jóvoltából a teszthez kaptunk ezt is, mégpedig egy NAD C525BEE személyében. A készülék le sem tagadhatná származását, hiszen a lekerekített lemezfiókon, a funkciógombokon, és a kijelzőn kívül nem találni rajta semmit, mégsem lehetne belekötni. Sajnos a HDCD kódolású lemezeket ő még nem ismeri fel, mint általában a NAD készülékei, de most az egyszer talán megleszünk nélkülük.
Érdekességként kaptunk még egy dobozt, amiben hangsugárzók vannak. Biztosan sokan emlékeznek még a nyolcvanas évekre, amikor a cég még ezeket is gyártott, úgy látszik most újból ragaszkodnak hozzá, hogy egy komplett láncot kiépíthessünk csak az ő termékeikből. A 825-ös bookshelf sugárzó a maga 300 mm-es magasságával tényleg nem nőtt nagyra, de a beépített 130 mm-es Polypropilén wooferhez, és a 19 mm-es Ferrofluid hűtésű alumínium dómhoz abszolút passzol. A mélyátvitelt hátul négy centis reflexnyílás segíti, amelyek alatt szimpla, ötödrangú, stabilnak tűnő aljzatok vannak. A hangsugárzó zenehallgatásra is abszolút ajánlott -mi is azon tesszük próbára-, de konzolok segítségével falra is rögzíthető. Érdekesség lehet az sokak számára, hogy a hangszórókat védő rácsot nem lehet eltávolítani, a megoldást viszont direkt alkalmazták, hiszen így alkot az alumínium dobozzal egységes képet, a hangzásra pedig nincs negatív hatással.
 
A kis NAD-okat hosszas bejáratás után tettem próbára, ezúttal a CAV hangsugárzókábele, és a saját márvány hagsugárzó állványaim voltak a segítségemre. A meghallgatásnál a következő dalok szólaltak meg: King Crimson: Red, Simply Red:Stars, Mike Oldfield: Shadow on the wall, a kedvenc magyar jazz felvételeim, és a Carmina Burana.
 
A rendszernél már az elején feltűnt az, hogy nem csak a külső jegyeiben hordozza a cég egyéni filozófiáját, hanem a hangjaiban is. A rájuk nagyon jellemző mély tónus ezúttal is megmaradt, a basszusgitár és a dob nem volt szégyenlős egy percig sem, gondolkodás nélkül belecsaptak a dolgok közepébe. A 45 Watt bőven elegendőnek nyílvánult a pici hangsugárzók meghajtásához, sőt még magas hangerőn sem fogytak ki a szuszból, heroikusan végigküzdötték a dalokat. A magasakkal már nem voltunk annyira megelégedve, mindig megmaradt egy bizonyos hiányérzetünk. Talán a dobozok mélyhangkiemelése lehetett ezen a téren a probléma oka, ezt azonban azok egymástól távolabbra való elhelyezésével egy kicsit kiküszöbölhetjük. A tér hatalmas volt, és a részletek sem tűntek el félúton, de a hangképet egy vékony fátyol fedte el, amitől az egész valamennyire bátortalannak tűnt, és elveszítette az egészséges, valós mivoltát.
Ez a tulajdonsága azonban jazzen egészen jól jött, szinte kivehetőek voltak a muzsikusok, amint a vágható füst mögött bravúroznak. Ha sokáig ennél a műfalynál maradunk félő, hogy belerészegedünk az előadásba, ezért csak óvatosan bánjunk a hasonló stílusú dalokkal. A Carmuna Burana ezek után bizony betette a kaput, magas élvezeti szintet csak a halkabb, és kevésbé tobzódó részeknél tudtunk elérni, ott viszont nagyon sokáig hallgatható, és kellemes volt a zene. A nyitány már problémát okozott, és nem csupán a hangsugárzóknak, hanem az erősítőnek is. Túl sok volt mindenből, a részletek nem tudtak egymástól reljesen eltávolodni, és már az egyébként dinamikus mélyek sem voltak pontosak, néha még kissé maszatoltak is. Kevésbé összetett műveknél valószínűleg sokat javulhat a helyzet, de egy állódobozzal is teljesen megváltozhat a felállás- a NAD rájuk is gondolt, hiszen a 855 Tower már igazi floor standing kivitelű.
 
A NAD a legkisebb integrált erősítőjével nem vallott szégyent, ráadásul kész csoda, hogy alig több, mint 50 ezer forintból kitudták hozni. Erőteljes, dinamikus, izgalmas hangja van, pop vagy rockzenén abszolút helyt állt, és a kritikusnak mondható Carmina Burana-val is elboldogult, bár a kapcsolatuk nem volt teljesen zökkenőmentes. Ez utóbbiért talán már elsősorban a parányi hangsugárzók okolhatóak, amelyek surroundként biztosan jobban megállnák a helyüket. A C315BEE mindezek ellenére meglepően jól teljesített, a maximumának eléréséhez pedig elsősorban egy magas érzékenységű álló hangsugárzót lehetne ajánlani. Mondjuk egy NAD-ot.
 
A cikk a Sztereó Sound and Vision 2007 november-decemberi számában olvasható.

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Stereo Tranzisztoros Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: merrick »



http://www.cambridgeaudio.com/assets/pa ... header.jpg”.

A Teljes cikk a Sztereó Sound and Vision 2008 január-februári számában olvasható.


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Stereo Tranzisztoros Erősítők Tesztje

Hozzászólás Szerző: merrick »



A Cambridge Audio a fiatalabb brit cégek közé tartozik, de a roppant jó ár/érték aránnyal büszkélkedő készülékeikre nemcsak a szaksajtó, hanem a vásárlók is felfigyeltek pillanatok alatt. Az alacsonyan árazott termékek teljesen megfeleltek arra, hogy azok is megismerkedjenek a minőséggel, akiknél a hifire szánt összeg nem lehet többszáz ezer forint, viszont elérkezett az idő, amikor a cég is úgy látta, hogy meg kell mutatni mi mindenre képesek valójában.
 
 
A Cambridge Audio Azur szériája a cégen belüli nívósabb termékeket képviselik, és nagy szerencsénkre az általuk is forszírozott a/v komponensek mellett a jó öreg hifivel továbbra is ugyanúgy foglalkoznak. A foglalkozás talán nem is a legmegfelelőbb szó, hiszen a hanghűség mellett a komfortfokozatra is maximális figyelmet fordítínak. A legújabb párosuk egy cd-játszót és egy integrált erősítőt takar, viszont mindenki figyelmét felhívom arra, hogy nem akárhogy. A 800-as sorozat készülékei alumínium házat és előlapot kaptak, a kivitelük nagyon egyéni és példaértékű, és minden téren a jólátgondoltságot és a minőséget tükrözik. A 840C cd-játszó nagyon komoly súllyal bír, látszik, hogy nem spóroltak az anyaggal. Az előlap nagyon letisztult egyben tetszetős, a középmechanikáról árulkodó ajtón kívül csak az alapvető kezelőszervek találhatóak rajta a készülékkel megegyező színben valamint a nagyon informatív és jól látható kikapcsolható kijelző, amely a számok mellett szöveget is képes megjeleníteni. A hátlap a megszokott analóg, koax és optikai kimeneteken kívül tartogat meglepetéseket is, hiszen a digitális , szférából bemenetet is találunk, mégpedig kettőt, ami által a készülék önálló DAC-ként is használható, de megfért mellettük még egy pár XLR kimenet, vagy Control Bus, IR és RS232C aljzat is. A hálózati kábel cerélhető, az áramellátást és annak szintjét is állíthatjuk itt, a tápellátásról toroid transzformátor gondoskodik, a mellékelt távirányítóval -amit sokan megirigyelhetnek- pedig a dokkolóba helyezett iPodunkat is vezérelhetjük. A 840-es mechanikája házon belül készül, a teljesen egyedinek mondható 24 Bit/384 kHz-es Unsampling technológia az Anagram Technologies-től származik, és Analog Devices DSP névre hallgat. A digitális-analóg átalakító a Wolfson féle WM 8740-es, az Adaptive Time Filtering a jitterek redukálását végzi el, a mintavételezés által pedig a Bessel-analóg szűrés is végrehajtható. A menüben külön beállíthatjuk a mintavételezési frekvenciát és a bitek számát is, ezekről a már említett kijelző tájékoztat minket.
A 840A integrált erősítő még a cd-játszóénál is nehezebb, amin nem lehet csodálkozni, hiszen a 8 Ohmon 2x120 Watt leadására képes hatalmas toroid trafó már egymaga legalább öt kilogramm. Esztétikailag abszolút illik a társa által megalkotott trendbe, hiszen az előlapon nála is csak a szükségesebb kezelőszervek vannak, amelyekre azonban illik egy kis figyelmet szentelnünk. A kijelző az ő esetében is pontmátrixos, és teljesen kimeríti az információközlés fogalmát, több adat talán el sem férne rajta, kuszaságtól azonban nem kell tartanunk. A hangerő potméter határozott egyben finom járású, a káváját még krómbetét is díszíti. A mély és magas gombok nagyon ügyesen az előlapba lettek süllyesztve, de hozzájuk érve máris előjönnek, és kedvünkre szórakozhatunk velük. Itt már normál méretű jacket is találunk, és a mellette lévő aljzaton át, pontosabban a cd-játszóéhoz hasonló nagyon esztétikus távvezérlővel a kedvenc tömörített zenénket is aktiválhatjuk. A hátlap bőségesebb már csak a/v kivitelben lehetne, hiszen a kettős erősítésre alkalmas első osztályú hangsugárzó aljzatok és line bemenetek mellett XLR, Control Bus, IR, RS 232C cstlakozók vannak, de a Keypad, további 4 darab IR és PSU által az erősítő a Multiroom szolgáltatással is bír. A 840-es XD osztályú, tehát egyesíti az A-osztály kompromisszummentes hangzását a C-osztály alacsony hőfokával, ezáltal mentesíti a kiváló hangot, a velejáró felvett energiatöbblettől. Az erősítő a tőlük általában szokatlan számos extrákban ezúttal bővelkedik, hiszen, ha valakinek nem lenne elegendő az Azur teljesítménye, csupán előfokként üzemelve izmosabb végerősítőt is köthet rá. A Cambridge azonban itt nem állt meg, hiszen rögzíthetjük a számtalan vonal bemenet szintjét, amelyeket át is nevezhetünk, ki és bekapcsoláskor automatikusan le illetve felkeveri a hangerőt, és számtalan biztonsági szolgáltatás /túlvezérlés, túlhevülés stb./ védelem áll a rendelkezésünkre, hogy a készülékünket megóvva hosszú ideig és évekig használhassuk.
A Cambridge Audio párosát Focal hangsugárzókkal hallgattam meg, melyekhez CAV hangfalkábeleket használtam. Zenékből ezúttal a King Crimson Red című albumát, Amy Winehouse:Back to black, Madonna:Sorry, Frank Sinatra:Fly me to the Moon és Tina Turner:Private dancer című dalát hallgattam meg, de próbára tettem az összeállítást Kocsis Zoltán Bartók interpretálásával is.
Mindenek előtt közölnünk kell azt, hogy a Cambridge párosa ezúttal egy olyan kategóriában indul versenybe a kegyeinkért, ahol már nem illik csalódást okozni. Csalódásról végül is nem beszélhetünk, de meg kell jegyeznem, hogy nem ez az összeállítás az, amely mindenki számára teljesen felhőtlen szórakozást nyújt. Egetrengető hibákról nem lehet beszélni, de bizonyos műfalyokon érezhetjük, hogy többet is ki lehetne hozni az adott zeneszámból. A King Crimson progresszív remekműve óriási lendülettel indít, az előadás kíméletlenül fajsúlyos, és még a dinamika is annyira ütős, hogy könnyen hihetnénk azt, hogy a felvétel nem több, mint harminc éve, hanem napjainkban készült. Mindezek mellett az apró részleteket sem rejti el, mindent elénk tár, az előadás nagyon rendben van. Popzenén sem találhatunk hibákat, hiszen az energikus előadás itt is nagyon jól jön, azért hozzáteszem, hogy csodálkoztam volna, ha problámát jelent egy ilyen nívós rendszernek ez a stílus, igaz volt már rá példa. Amy Winehouse vagy "a hang" dalaiben már volt egy kis hiányérzet, hiszen a hangulatot már nem kaptuk maradéktalanul vissza, a továbbra is uralkodó vehemencia ezesetben már nem csupán pozitívumnak tekinthető, hiszen ez a műfaly ennél már jóval többről szól. Egy kis bizalom és bennsőségesebb hangnem jól jött volna, sokat emelt volna a prezentáció nívóján, ami így is remek, de nem tökéletes. Komolyzenén sem maradéktalanul rózsás a helyzet, hiszen a bonyolult zongorafutamokkal megbírkózik a páros, és a hangszer előadása is természetes marad, de kicsit populárissá teszi a hangnemét, ami ugyan érdekes lehet sokunknak, de így inkább csak köszön a mesternek, mintsem mély tiszteletét adja.
 
A Cambridge Audio 840-es párosa igaen nívósra sikerült, ez tény. A külsejébe, a megépítési minőségébe és a szolgáltatásainak számába felesleges belekötni, nem csak a kategóriájában állithat fel újabb mércét. A hangja erőteljes, energikus, és a részleteket is megmutatja, de egyes stílusokon már nem mozog teljesen otthonosan. Nem teljes meggyőződéssel , de nevezhető allroundernek, hiszen minden műfajjal meg tud barátkozni, de szereti, ha azokat egy kicsit a saját elképzelései szerint alakíthatja át. A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.cambridgeaudio.com/assets/pa ... header.jpg”.


Válasz küldése

Vissza: “Készülék tesztek, találkozók”