Roksan Xerxes

hol tologatod a potikat? bmc ismerős?
Leginkább szabadúszom. Nem.

egyébként van külön meghallgató szoba jó akusztikával, HighEnd cuccal.
hol tologatod a potikat? bmc ismerős?

Vagyis egy hangszer húrját 11 (!!!) dimenzióban lehet csak matematikailag leírni!!!! És akkor jellemezzük a zenei reprodukciót a harmónikus torzítás és a frekvenciamenet alapján... jaj.

Szóval ne keverjük a woodoot a fizikailag nem ismert, de tapasztalatilag alkalmazott technikai megoldásokkal, jó?

mivan vazze. elolovastad a Csontos-összest mármeg mi lesz a szigorúan techniakai alapokra és villanyszerelésre épített elméletekkel :kiraly:

node komolyra:
számomra kissé zavaros a lemezjátszós "mi játszik le" fejtegetés. a lemezjátszó kimenetén megjelenő elektromos jelet végül is az antiskating által "LP-rezgőkörnek" "definiált" rezgőkör hozza létre. Itt kiemelni bármit is tévedés szerintem. Ez olyan,mint a kerékpárnál a hajtási mechanizmus,aminek elmozdulás az erdménye. lemezjátszók esetén ez a rezgőkör valami lemez-PU-kar és kábele-sasszi-lemezjtszó asztalka-motor(+betáp)-tányércsapágy-tányér ami visszazár a lemezhez. szerintem ez a kör játsza le a lemezt. Ez se voodoo ám,csak egyszerű "rezgéstan". És amit soxor elfelejt a nép,hogy nem csak külső rezgések vannak,hanem belső is(belső energiának is csúfolják). pl ezekkel a belső energiákkal ma is jópár lemezjátszógyártó számol(és gondolom számolt annak idején -gondolom manapság is- max townshend is) Mára a lemezjátszó építés elég komplex tudománnyá nőtte ki magát és egy-két mondtattal a lényegét elintézni szerintem bátor cselekedet

Vadász!

Persze, mindezeket én is így gondolom, a félreértés oka a fogalmazásban lehet. Amikor áltudományról írtam, nem az egyelőre megmagyarázhatatlan, de egyértelműen működő hatásokra gondoltam, hiszen mérnökként is tisztában vagyok vele, hogy Föld gömbölyűségének bizonyításához is csupán időre és némi szemléletbeli változásra volt szükség, attól még a Föld régóta gömbölyű volt. Nekem, aki messze nem ért annyira az elektronikához, hogy áramköröket tervezzek, már az is misztikum, hogy miként szólhat annyira másként két, hasonló alkatrészekből felépülő erősítő. De ez számomra pozitív misztikum, mert tudom, hogy az én fogyatékosságom rejlik benne.

Az áltudomány kifejezéssel én a szándékos ferdítésekre, ködösítésekre céloztam, de nekem kicsit a reklám és a média negatív tevékenysége is ide sorolandó.

Köszönöm az eszmecserét! Bocs a sorozatos Offért!

hihi megtaláltam a gúglin:

http://www.yamaha.co.jp/english/product ... dl/dl.html

itt aztán nincs nyávogás meg dübörgés

http://www.yamaha.co.jp/english/product ... tures.html

kicsit OFF de a Yamaha gyártott olyan szerkentyűt hogy egy Yamaha zongorához kapcsolt kütyü amibe floppy lemezt dugsz lejátszik neked mondjuk egy Mozart C dúr zongoraversenyt otthon ! (zenekar zélkül)
Disklavier volt a neve a gadget nek

Bocs a helyiérték miatt...

Fapaci!

Senki nem ró meg senkit, de azért még mindig van némi félreértés. Én ugyanis nem akusztikai reprodukcióról beszélek! A zene az nem hangok egymás utáni sorozata. Ha csak ennyi lenne, akkor semmi különbségnek nem lenne szabad léteznie Fritz Reiner és Kis 13.József karmester között.

A készülékeink - természetesen a felvételi oldalon is, ezért is van annyi vacak felvétel - beleszólnak olyasmibe, amiről a tisztán technikraták úgy gondolják, hogy nem létezik. És ez nem woodoo, csak éppen néhány kiragadott műszaki paraméterrel nem tudjuk jellemezni a dolgokat. És bármekkora legyen is a műszaki fejlődés, ez mindig így lesz mindaddig, amíg komplexitásában nem értjük az agyunk működését.

Egyébként nem tudom, ki mennyire jártas itt a magas fizikában. (Én egyáltalán nem, csak nagyon érdekel.) A húr-elméletről ugye már sokan hallottak? És arról is, hogy az a hangszer húrjának matematikájára épül. Vagyis egy hangszer húrját 11 (!!!) dimenzióban lehet csak matematikailag leírni!!!! És akkor jellemezzük a zenei reprodukciót a harmónikus torzítás és a frekvenciamenet alapján... jaj.

Szóval ne keverjük a woodoot a fizikailag nem ismert, de tapasztalatilag alkalmazott technikai megoldásokkal, jó?

Én a zenei reprodukció esetén a legelejét és a legvégét vetem össze. Vagyis az élő zenei történést (nem csak annak auditív tartalmát!!!) és a szobámban reprodukált egészet. A közte történő folyamat - a jelátvitel - számomra csak egy része az egésznek.
Jajaj, pár hete én hasonló kijelentésem miatt is meg lettem róva, mikor komolyzene esetén az élő koncertet tekintem etalon hangzásnak, de nem akarom szétOffolni a topicot.

... A Xerxes nagysága - sőt meg merem kockáztatni, hogy mai napig egyedülálló és kiemelkedő nagysága - többek között abban rejlik, hogy a piac legprecízebben megmunkált készüléke. ...
Ezeket a tényeket bizonyára erősebben kellene publikálni, mert a magamfajta műszaki embernek visszahozzák a hitemet abban, hogy becsületes, precíz munkával lehet jó eredményt elérni, a misztikus áltudomány, belemagyarázás pedig csak átmenetileg működhet. Na de ez már talán túlságosan fennkölt ide.

(10 a minusz hatodikon.)

Még valamit hozzátennék, talán nem csak szószátyárkodásként.

Sokszor azért beszélünk el egymás mellett, mert nem látjuk világosan, hogy ki mire is gondol. Én a zenei reprodukció esetén a legelejét és a legvégét vetem össze. Vagyis az élő zenei történést (nem csak annak auditív tartalmát!!!) és a szobámban reprodukált egészet. A közte történő folyamat - a jelátvitel - számomra csak egy része az egésznek.
Sokan - ahogy látom lassan 20 éve - pedig a jelátvitelt magát, mint egy önálló dolgot kezelik. Sőt, azt is szétbontják, és az elemek jelátviteli tulajdonságait vizsgálják. Ez nagyon be tud vinni az erdőbe bárkit, sőt rossz úton, könnyű eltévedni.
Mondok egy példát, ha már a Xerxes topic, akkor lemezjátszóst.
Sokan elve helytelen fizikai szemlélettel szemlélik egy lemezjátszó (futómű/hangkar/hangszedő) működését. És teszik ezt azért, mert egy egyszerű kérdést soha fel sem tettek.
Mi játsza le a lemezt? Erre a banális kérdésre 10 emberből szinte 10 rávágja, hogy természetesen a hangszedő. pedig ez egy általános iskolás szinten elégtelen válasz. Ugyanis valamit lejátszani csak mozgó elem tud, márpedig a hangszedő nem mozog. (Nagy baj az, ha mozog! ) A futómű mozog! Forog, és ezen forgással hozza létre azt a mozgási energiát, aminek segítségével a hangszedő (elektromechanikus átalakító) a mechanikusan tárolt információból átalakítja elektromos információvá a jelet.
Vagyis a futómű gyakorlatilag olyan, mint egy erősítőben a tápegység. (Most természetesen ne direkt pontos megfeleltetésre tessék gondolni.)
És ha ezt tisztázzuk, máris képesek vagyunk más szemmel látni, érteni, megérteni és feldolgozni egy addig furcsának látszó problémát.
Mert így már világos, hogyha a barázdában lévő mikrométerek (10 a mínusz kilencediken méter!!!) a hangszedő számára nem követhetők stabilan, és ilyen méret mellett ugye a legapróbb bozonytalanság is számít, akkor az JELENTŐSEN befolyásolja a hangképet!

A Xerxes nagysága - sőt meg merem kockáztatni, hogy mai napig egyedülálló és kiemelkedő nagysága - többek között abban rejlik, hogy a piac legprecízebben megmunkált készüléke. A tengely/persely kontaktus 1um tűrésű (!!!), de a külső tányér "ütése" is 10um. A külső tányér a nagy teta miatt két részből van összeillesztve, egy könnyítettt és üreges szerkezetű aluminium belső egy nagyon nagy fajsúlyú külső peremmel párosítva. (Mert ugye mint tudjuk, a lemeztányér nem nagy tömegű, hanem nagy tetájú kell legyen...! ) Mindezt egyébként egyetlen gyártó volt képes Angliában is megcsinálni, a Remington..

A stúdióban általában gyenge berendezés van pici hangdobozok , rossz akusztikaSzerintem vadász erre gondolhatott

A mesterszalag pedig ha nem stúdiókörülmények között hallgatjuk hanem egy "rendes " hájend " (pfuj de utálom ezt a szót) berendezésen hallhatjuk akkor jó referencia a lemezhanghoz képest

Én azért ezt a Genelec 1038-ast itt mellettem nem nevezném sem kicsinek, sem gyengének. Komolyabb helyeken (ahol szeretett zenéink nagy része felvételre kerül) egyébként van külön meghallgató szoba jó akusztikával, HighEnd cuccal.

Egyébként - ha már így szóba került - a régi Xerxes annak ellenére egy nagyon magávalragadó és jó darab, hogy a mesterszalaghoz kevésbé hasonlít, mint mondjuk egy Rock. A néhai Elite Rock lemezjátszót a cambridgei egyetem egy professzora tanulmánynak szánta, arról szól, hogy a diákoknak építsen egy szerkezetet ami rezonanciamentes. Évekig porosodott mint ötlet, majd Max megvette, ÁTDOLGOZTA (más szóval hallgathatóvá tette) és így született belőle produktum. Nagyszerű produktum egyébként, más erényekkel és hátrányokkal mint az LP12 és a Xerxes, de vállalható egész a darab. Szvsz. a két nagy rivális mellett én ezt tartom a harmadik nagy ötletnek, a maga idejében nem is volt annyira elfeledve.
ja, egyébként ha valakinek kedve támad kalandozni a technika világában, érdemes a mai TMS2-őt és a Rock Referencet összevetni. Több, mint meglepő a hasonlóság!

Hízik a májam!

Egyébként van egy ismerősőm aki fonendoszkóppal szokta a lemezjátszók motorhangját hallgatni és szerinte! a Rock nál halkabbat még nem hallott

... Én ez esetben a mesterszalaghoz való viszonyítást tehát mint egy mérést vetettem fel. Egy eszköz, nem több....

Köszönöm, így már tiszta, hogy egyről beszélünk. Természetesen én sem gondolom, hogy a zenehallgatás egy stúdióban a legélvezetesebb, "műszaki referenciának" viszont számomra elsőszámú.

Gézapala részben megválaszolta. De azért egy kicsit pontosítanám.
Amikor egy lemezjátszó - mint eszköz - megítéléséről beszélek, akkor ez egyfajta "mérés". Mint konstruktőr, mint gyártó természetesen magam is mérek sokat, viszonyítok, sőt auditív értelemben is próbálok bizonyos tudati tényezőket is figyelembe venni. De ez nekem, mint szakembernek mond valamit, egy végfelhasználó - akár magam is - számára ÖNMAGÁBAN nem bír jelentőséggel.
Amikor zenét hallgatok, akkor nem elemzek. Nem analizálok. Nem összehasonlítok. Hanem az OTT ÉS AKKOR történésnek, az ELŐADÁSNAK a varázsa lesz a meghatározó. Így tehát egy lemezjátszó - vagy bármely más eszköz - bizonyos részt foglal el az egészből - aminek mint említettem a részfeladat megalkotásakor van szerepe - de az egész esetében ezt kiemelni felesleges.

Kicsit OFF ami következik.

Olyan ez az egész, mint a kulináris élvezetek. Az igazán magasfokú konyhaművészetnek sok apró részlete van. Egy-egy adott séf a maga edényeiben, a maga tűzhelyén, a maga piacán megszokott és a személyesen megismert zöldségestől és hentestől vásárolt alapanyagokból dolgozik. Sőt, ezt egyetemi szinten, a kémiát is bevonva, még tanulni-tanítani is lehet.
De amikor leülünk egy jó étterembe és kirendeljük a kapros süllőt zöltségágyon és rösztivel, akkor semmi szükség a jóízű vacsoránk elfogyasztásához arra, hogy tisztában legyünk az éppen aktuális hőegyenértékével a gázszolgáltatásnak.

És az egésznek semmi értelme, ha a vége nem egy ÉLVEZETES előadás, vagy - a konyhára párhuzamosítva - egy harmonikus étel. Amikor egy lemezt felteszek, akkor egy pillanat alatt értelmét veszíti a rendszer jelátvitelének a megítélése, csak a rendszer által reprodukált (újrateremtett9 előadás számít!

Visszatérve a lemezjátszóhoz és a stúdióhangzáshoz. Én ez esetben a mesterszalaghoz való viszonyítást tehát mint egy mérést vetettem fel. Egy eszköz, nem több. És ez esetben ezzel az egy eszközzel több áll rendelkezésünkre. De a végeredményt nem ez adja. A "stúdióhangzás" pedig már egy egészen más territórium, hiszen mint olyan, nem létezik. Melyik stúdió, milyen berendezés, stb.

Egyébként - ha már így szóba került - a régi Xerxes annak ellenére egy nagyon magávalragadó és jó darab, hogy a mesterszalaghoz kevésbé hasonlít, mint mondjuk egy Rock. A néhai Elite Rock lemezjátszót a cambridgei egyetem egy professzora tanulmánynak szánta, arról szól, hogy a diákoknak építsen egy szerkezetet ami rezonanciamentes. Évekig porosodott mint ötlet, majd Max megvette, ÁTDOLGOZTA (más szóval hallgathatóvá tette) és így született belőle produktum. Nagyszerű produktum egyébként, más erényekkel és hátrányokkal mint az LP12 és a Xerxes, de vállalható egész a darab. Szvsz. a két nagy rivális mellett én ezt tartom a harmadik nagy ötletnek, a maga idejében nem is volt annyira elfeledve.

ja, egyébként ha valakinek kedve támad kalandozni a technika világában, érdemes a mai TMS2-őt és a Rock Referencet összevetni. Több, mint meglepő a hasonlóság!

Itt a kérdés szerintem az: egy lemezt xerxes-en hallgatva hogyan viszonyul az a mesterszalaghoz.

A stúdióhangzás nem egyenlő a mesterszalaggalA stúdióban általában gyenge berendezés van pici hangdobozok , rossz akusztika.
...

???

Ironizálni próbáltam a P.I.I. faktorral (pénztárca, illeszkedés, ízlés). (Agyon)digitalizált világunkban könnyen eltéved az ember a hangszedők dzsungelében.

Sheltert, Shirazt sajnos még nem hallottam, az 501/II meghallgatását nemigen hagyom majd ki, ha hangszedőcserére kerül sor. Egy black Chorus pihen a polcomon, sajnálom, hogy rongyosra van kopva a tűje. Nekem valahogy nem okoz lelki válságot az MM-piköp. Gyorsan átáll a fülem, kicsit lassabban múlik a hiányérzetem.

Az OC9 egyébként igen jó barázdakövető. Egy Xerxes-Tabrizziben hallottom, kicsit lelketlennek tünt.

Kis nosztalgia. Vadász Lp reneszánsza késztetett számolásra. Pár nap eltéréssel éppen 25 éve, hogy az első lp-mel a hónom alatt baktattam a körúton. Volt ott egy elektronikai bolt néhány polcnyi lp-vel a Rákóczi tér sarkán...

Vendég

A stúdióhangzás nem egyenlő a mesterszalaggal
A stúdióban általában gyenge berendezés van pici hangdobozok , rossz akusztika
Szerintem vadász erre gondolhatott

A mesterszalag pedig ha nem stúdiókörülmények között hallgatjuk hanem egy "rendes " hájend " (pfuj de utálom ezt a szót) berendezésen hallhatjuk akkor jó referencia a lemezhanghoz képest

A mesterszalag, és a lemezhang megint csak nem egyenlő! Akkor hol a viszonyítási alap?

...Egyébként a lemezjátszók hangjának megítélésében azért van egy olyan segítség, ami auditív értelemben is közel visz az objektivitáshoz, jobban mint más hifi komponensek esetében. És ez pedig a mesterszalaggal való összehasonlítás. Igaz, ez a játék csak profik számára biztosított, hiszen kevés hétköznapi hifibarát jut egy ilyen teszt közelébe, de azért egy ilyen összehasonlítás elvégezhető.
Egy ilyen összehasonlítás egyébként sok olyan kérdésre is választ adhat, ami sok hifibarát számára fel sem merül. A hifi szubjektivitása ugyanis - ami nagyon népszerű álláspont a hobbisták körében - csak egy bizonyos pontig állja meg a helyét. És éppen a "front end" komponensek azok, ahol a leginkább ragaszkodhatunk valamiféle objektivitáshoz., merthogy van közvetlen összehasonlítási lehetőségünk. És éppen ezért a "front end" az, amire a szinergia és rendszerfüggőség a legkevésbé ráhúzható. (Kivéve valamelyest a hangszedőt.)

Érdekes, hogy ezt írod. Számomra különösen fontos a véleményed, mint egy olyan emberé, akinek a tapasztalata és szakértelme az én szememben megkérdőjelezhetetlen, ezért kérdezlek most is. Néhány héttel ezelőtt egy vitában hasonló gondolatokkal érveltem a szubjektivitás ellen, mint most Te. Akkor azt írtad, nem kell állandóan elemezni, hasonlítgatni, hanem élvezni kell a muzsikát. Ebben egyet is értettünk természetesen. Viszont mikor a viszonyítási alapnál én az eredeti stúdióhangzást hoztam fel, mint etalon, vitába szálltál velem, hogy ez a legrosszabb hifista hozzáállás, amit csak el tudsz képzelni. Lehetséges, hogy félreértettem valamit akkor? Vagy most?

A stúdióhangzás nem egyenlő a mesterszalaggal
A stúdióban általában gyenge berendezés van pici hangdobozok , rossz akusztika
Szerintem vadász erre gondolhatott

A mesterszalag pedig ha nem stúdiókörülmények között hallgatjuk hanem egy "rendes " hájend " (pfuj de utálom ezt a szót) berendezésen hallhatjuk akkor jó referencia a lemezhanghoz képest

...Egyébként a lemezjátszók hangjának megítélésében azért van egy olyan segítség, ami auditív értelemben is közel visz az objektivitáshoz, jobban mint más hifi komponensek esetében. És ez pedig a mesterszalaggal való összehasonlítás. Igaz, ez a játék csak profik számára biztosított, hiszen kevés hétköznapi hifibarát jut egy ilyen teszt közelébe, de azért egy ilyen összehasonlítás elvégezhető.
Egy ilyen összehasonlítás egyébként sok olyan kérdésre is választ adhat, ami sok hifibarát számára fel sem merül. A hifi szubjektivitása ugyanis - ami nagyon népszerű álláspont a hobbisták körében - csak egy bizonyos pontig állja meg a helyét. És éppen a "front end" komponensek azok, ahol a leginkább ragaszkodhatunk valamiféle objektivitáshoz., merthogy van közvetlen összehasonlítási lehetőségünk. És éppen ezért a "front end" az, amire a szinergia és rendszerfüggőség a legkevésbé ráhúzható. (Kivéve valamelyest a hangszedőt.)

Érdekes, hogy ezt írod. Számomra különösen fontos a véleményed, mint egy olyan emberé, akinek a tapasztalata és szakértelme az én szememben megkérdőjelezhetetlen, ezért kérdezlek most is. Néhány héttel ezelőtt egy vitában hasonló gondolatokkal érveltem a szubjektivitás ellen, mint most Te. Akkor azt írtad, nem kell állandóan elemezni, hasonlítgatni, hanem élvezni kell a muzsikát. Ebben egyet is értettünk természetesen. Viszont mikor a viszonyítási alapnál én az eredeti stúdióhangzást hoztam fel, mint etalon, vitába szálltál velem, hogy ez a legrosszabb hifista hozzáállás, amit csak el tudsz képzelni. Lehetséges, hogy félreértettem valamit akkor? Vagy most?

Végülis a hangszedő pusztán csak ízlés, pénztárca és illeszkedés kérdése. A választékkal nincs baj.
Ez aranyos..!
Mert végül is minden hifi komponens CSAK pusztán pénztárca, illeszkedés és izlés kérdése.

Az említett hangszedőkkel - kivétel nélkül mindegyik itt megemlítettel - igen hosszútávú együttélés után van némi tapasztalatom.
Az ACE-H kiváló hangszedő, és be kell vallanom, hogy engem is meglepett mennyivel jobb, mint az ACE-L. Valóban nyílt, közvetlen, lendületes és színes hangja van. Azt azonban nem gondolnám, hogy a Shelternél jobb lenne, vagy akár csak egyenértékű vele. Az 501/II erényeit egyébként igazából azok tudják értékelni, akik a néhai Ion majd Heed Obelisk illetve az Ion Nexus erősítők hangját is kedvelik. A Shelter elsősorban a hangszerarányok és az egységesség tekintetében kimagasló.
Az OC9 sosem volt a szívem csücske (egyébként milyen kicsi a világ, most éppen egy ilyet hallgatok néhány hétig) kár, hogy az AT csak ezt a modellt "támasztotta fel". Igaz, ez a leghifistább (na ezt jól megmondtam.. ) hangú modell. Az OC7-et én jobban kedveltem, nem is beszélve az OC10, OC30 típusokról.

A Shiraz.

Érdekes egy állat az. Elhangzott itt, hogy a legideálisabb az említett kombinációba. Nem gondolnám. Sajnos a Shiraz (a legújabbkori változat is) egy olyan ódivatú valami, aminek óriási erényei mellett (lenyűgöző basszustisztaság és tömeg, páratlan dinamika és lendület) óriási hibái is vannak. Nagyon zárt a hangja, a transzparencia nem erénye, és igen rossz a követési képessége, aminek okán egyfajta torzítás folyamatosan jelen van a hangban. Igaz, ezek a hibák egyre jobban elkendőződnek, minél nagyszerűbb az egyéb (vagyis a futómű/hangkar páros), de el nem tünnek. És persze egy igazán nagyszerű futómű/hangkar összeállításban merül föl, hogy hát akkor a hangszedőnek is igazán nagyszerűnek kell lennie...! :kiraly:
Kevesen hiszik el egyébként, hogy éppen a Xerxes/Artemiz kombinációban a Corus a maga 70 ezer forintos árával csodákra képes! Ez az Artemizzel való nagyon jó szinergiának köszönhető.

A "Xerxes"

Az elmúlt tízegynéhány évben egy kicsit ködbe burkolózott ez a legenda, nem csak hazánkban, de úgy szélesebb világban is. Mostanában aztán megint egyre több szó esik róla. Ez persze elsősorban az LP újkori reneszánszának köszönhető. Döbbenetes, hogy audiofil/high end körben mennyire visszajött, mennyire elsődleges lett újra a jó öreg LP.
Így aztán - no meg mert 2005-ben ünnepelte 20. évfordulóját a Roksan - most a Xerxes.20 az élő modell, ami első ránézésre sokban hasonlít a 10-esre., de a felszín alá pillantva azért nem csak kozmetikáról van szó...!
De az új - és bizony nem éppen olcsó - modell mellett éli reneszánszát a néhai, jó öreg modell is a használt piacon. Ár/minőség arányban véleményem szerint verhetetlen. Általában 250 ezer forint körül cserélnek gazdát az alapverziók (Xerxes/RB300 illetve Xerxes/Tabriz) és úgy 350 ezerért az Artemizes változatok. (Láttam most például egy Xerxes/Artemiz/OC9/Artaxerxes kombinációt a hificityn 380 ezerért, hát az igen jó vétel!)
Ennek a reneszánsznak egyébként oka az is, hogy egy régi Xerxes (hasonlóan egy régi LP12-höz, csak más karakterrel) olyan stílussal, hangulattal és emóciókat gerjesztve szólal meg, ami a mai lemezjátszók többségéből hiányzik. Ez utóbbi kivételes esetekben előny is lehet persze, de az esetek többségében nem neutralitásról van szó, hanem csak egyszerűen döglött, unalmas vagy éppen összevissza felborult hangképről. Ez utóbbi verzióban vannak egyébként olyan modellek, amiket megpróbálnak rendszerszemlélettel beilleszteni valahová, ami aztán az esetek többségében inkább nem sikerül, tisztelet a kivételnek.

Egyébként a lemezjátszók hangjának megítélésében azért van egy olyan segítség, ami auditív értelemben is közel visz az objektivitáshoz, jobban mint más hifi komponensek esetében. És ez pedig a mesterszalaggal való összehasonlítás. Igaz, ez a játék csak profik számára biztosított, hiszen kevés hétköznapi hifibarát jut egy ilyen teszt közelébe, de azért egy ilyen összehasonlítás elvégezhető.
Egy ilyen összehasonlítás egyébként sok olyan kérdésre is választ adhat, ami sok hifibarát számára fel sem merül. A hifi szubjektivitása ugyanis - ami nagyon népszerű álláspont a hobbisták körében - csak egy bizonyos pontig állja meg a helyét. És éppen a "front end" komponensek azok, ahol a leginkább ragaszkodhatunk valamiféle objektivitáshoz., merthogy van közvetlen összehasonlítási lehetőségünk. És éppen ezért a "front end" az, amire a szinergia és rendszerfüggőség a legkevésbé ráhúzható. (Kivéve valamelyest a hangszedőt.)

Végülis a hangszedő pusztán csak ízlés, pénztárca és illeszkedés kérdése. A választékkal nincs baj.
Nekem bejött az Artemizben az Ace H, pedig annak idején zsákbamacska volt az RB300-amba, mert nem akartam külön MC illesztőegységgel bajlódni. Az alsó tűerő tartományban használom, 18-19 mN, ekkor kinyílik, kicsit izgága hangszedő válik belőle, a követési képessége hagy kívánnivalót maga után. De olyan életszerűen zenél, hogy mindig megigérem magamnak, ha elkopik a tűje, nem Sheltert, Dynavectort vagy nem tom mit veszek helyette, hanem elküldöm Svájcba "retipizálni". És ez azon bestbuy hangszedők egyike, amit pld. Ázsiából kétharmad áron meg lehetett rendelni pár éve, és akkoriban a hazai díler is akciózta, ha jól tudom.

Még annyit a saját tapasztalatról, hogy az OC-9/II nem jó a Roksanba, miközben egy LP12-ben szépen elzenélget.

Pedig vadász annó sok Roksant AT MC vel adott el Nem hiszem hogy ne lenne jó bele
Ott valami más baj volt

Végülis a hangszedő pusztán csak ízlés, pénztárca és illeszkedés kérdése. A választékkal nincs baj.

Nekem bejött az Artemizben az Ace H, pedig annak idején zsákbamacska volt az RB300-amba, mert nem akartam külön MC illesztőegységgel bajlódni. Az alsó tűerő tartományban használom, 18-19 mN, ekkor kinyílik, kicsit izgága hangszedő válik belőle, a követési képessége hagy kívánnivalót maga után. De olyan életszerűen zenél, hogy mindig megigérem magamnak, ha elkopik a tűje, nem Sheltert, Dynavectort vagy nem tom mit veszek helyette, hanem elküldöm Svájcba "retipizálni". És ez azon bestbuy hangszedők egyike, amit pld. Ázsiából kétharmad áron meg lehetett rendelni pár éve, és akkoriban a hazai díler is akciózta, ha jól tudom.

Még annyit a saját tapasztalatról, hogy az OC-9/II nem jó a Roksanba, miközben egy LP12-ben szépen elzenélget.

Üdv a klubban! A Benz Ace, hogy vált be?
Merthogy hangszedőt keresgélek, manapság.

valaki nemrég hirdetett egy shirazt a city n

az a belevaló

Ja, 350-ért!
Kicsit túlmutat a lehetőségeimen.
Sajna.

akkor én Ortofon Kontrapunkt a t ajánlok 90 plusz fa

Üdv a klubban! A Benz Ace, hogy vált be?
Merthogy hangszedőt keresgélek, manapság.

valaki nemrég hirdetett egy shirazt a city n

az a belevaló

Ja, 350-ért!
Kicsit túlmutat a lehetőségeimen.
Sajna.

A Fórum működési költségeihez járulsz hozzá azzal, ha hirdetéseket jeleníthetünk meg. Kérjük, hogy fontold meg ezen az oldalon az „Adblock” rendszered kikapcsolását.