Hifi mánia - hobbi tudatos kontrollja kényszerbetegség nélkül

[Robici]

Igen, antikváriumból is lehet jó dolgokat venni csak sajnos azt látom hogy ami engem érdekel az ott se ezer forint. Vagy legalábbis ez az érzésem mert amikor eljövök egy ilyen helyről, mindig 5 számjegyű összeget hagyok ott. :-(

[juliush]

Én leginkább a zenei antikváriumok használt kínálatából szemezgetek. Számtalan izgalmas, korai CD kiadvány kerül a polcokra a komolyzene rajongó nagyapa hagyatékából, vagy a berippelt, így fizikai valójában feleslegessé gyűjteményekből, ezekből most darabonként akár ezer-egykétszáz forintért bezsákolhatok. Vagy egy tucat Reference Recordings CD került így a birtokomba, csakúgy mint számos Decca, Philips, DG, egyéb gyöngyszem.

[tonee73]

Az a baj hogy én már rámentem a nagyon ritkaságokra meg első kiadásokra is és ott aztán elszabadulnak az árak. De hát senki sem mondta, hogy könnyű a gyűjtők élete. :-)

Igen, nálam is ez van-szinte már csak a különleges japán kiadásokat meg az MFSL / SHM lemezeket keresgélem (azért beérem "normál" darabokkal is), de simán bele lehet szaladni szépen árazott ritka példányokba...

Life's too short.png (86.43 KiB) Megtekintve 1611 alkalommal

[Robici]

Na ezzel én is pont így vagyok.Heti 2-3 (cd) lemez mindig beesik és érdekes módon mindig találok valamit, ami hiányzik.
Épp tegnap gondolkodtam el rajta, hogy csinálok egy 30 napos "nemveszeklemeztcsakazértsem" időszakot...

Régebben nekem is évekig megvolt a nem heti, de havi CD-rendelés adag, de az utóbbi másfél évben építkezés miatt nagyon kimaradtak a rendelések úgyhogy most pótolom őket.
Az a baj hogy én már rámentem a nagyon ritkaságokra meg első kiadásokra is és ott aztán elszabadulnak az árak. De hát senki sem mondta, hogy könnyű a gyűjtők élete. :-)

[kupecke]

Különleges böjt:
40 napig nem idegeskedek,
40 napig nem aggódok,
40 napig bízok magamban,
40 napig megdicsérem magam,
40 napig nem haragszom,
40 napig átölelem azokat, akikkel élek,
40 napig nem gondolok semmit mások viselkedéséről,
40 napig nem ítélkezem,
40 napig nem a környezet határozza meg ki vagyok,
40 napig türelmes vagyok...

40 napig nem veszek hifit

[akvapark]

"Megláttam egy régen eladott, de nagyon szeretett készüléket és nem tudtam ellenállni, újra megvettem. Kis értékű dologra kell gondolni, de nagyon jó érzés birtokolni újra."
Nemrég magam is jártam így.

[Alex_Aston]

Tehát havi kb. 40e Ft legalább elmegy CD-re?
Szép.
Asszony meg azt hiszi ő költ sokat?

Fogalmam sincs, sose számolom-pláne forintban (mivel itt Angliában font játszik).Az ebayen sokszor nevetségesen olcsón vannak lemezek-és a charity shopokban is lehet kifogni vicces árakon lemezeket (vettem már Ł1-ért japán nyomású karcmentes Sting-et, meg Ł0.50-ért Andreas Vollenweidert.Így a barátok is jól járnak mert ha valami olyan akad ami nekem már megvan vagy telibe nekik kell akkor szó nélkül veszem és küldöm nekik haza ajándékba.)
Nem, a 'zasszony sose volt sokat költő fajta, és ha kérdi mi van a csomagban akkor megmondom neki: cd.
Ennyi év után úgy fogadja mintha az mondtam volna: hoztam kenyeret.

Ja, az úgy más. Én az általam megszokott 3-4e Ft-os átlag árból indultam ki.
Mondjuk vettem én is utóbbi időben pár használt CD-t 500-1000Ft-ért.

De ez még midig jobb, mint a dohányzás, ami szó szerint elfüstölt pénz, és kb. ennyibe kerülhet havonta, mint amit írtam.

[tonee73]

Tehát havi kb. 40e Ft legalább elmegy CD-re?
Szép.
Asszony meg azt hiszi ő költ sokat?

Fogalmam sincs, sose számolom-pláne forintban (mivel itt Angliában font játszik).Az ebayen sokszor nevetségesen olcsón vannak lemezek-és a charity shopokban is lehet kifogni vicces árakon lemezeket (vettem már Ł1-ért japán nyomású karcmentes Sting-et, meg Ł0.50-ért Andreas Vollenweidert.Így a barátok is jól járnak mert ha valami olyan akad ami nekem már megvan vagy telibe nekik kell akkor szó nélkül veszem és küldöm nekik haza ajándékba.)
Nem, a 'zasszony sose volt sokat költő fajta, és ha kérdi mi van a csomagban akkor megmondom neki: cd.
Ennyi év után úgy fogadja mintha az mondtam volna: hoztam kenyeret.

[Alex_Aston]

Érdekes, nekem ilyen készülékgyűjtési fétisem nincs szerencsére. :-) Nálam inkább a lemezgyűjtés ami rendszeres kiadást jelent. Ez apróbb összegekben megy viszont annyi előnye van, hogy emiatt gyakrabban hódolhatok ennek a szenvedélynek. Bár a ritkaságok ára sajnos gyakran eléggé durva tud lenni.

Na ezzel én is pont így vagyok.Heti 2-3 (cd) lemez mindig beesik és érdekes módon mindig találok valamit, ami hiányzik.
Épp tegnap gondolkodtam el rajta, hogy csinálok egy 30 napos "nemveszeklemeztcsakazértsem" időszakot...

Tehát havi kb. 40e Ft legalább elmegy CD-re?
Szép.
Asszony meg azt hiszi ő költ sokat?

[tonee73]

Érdekes, nekem ilyen készülékgyűjtési fétisem nincs szerencsére. :-) Nálam inkább a lemezgyűjtés ami rendszeres kiadást jelent. Ez apróbb összegekben megy viszont annyi előnye van, hogy emiatt gyakrabban hódolhatok ennek a szenvedélynek. Bár a ritkaságok ára sajnos gyakran eléggé durva tud lenni.

Na ezzel én is pont így vagyok.Heti 2-3 (cd) lemez mindig beesik és érdekes módon mindig találok valamit, ami hiányzik.
Épp tegnap gondolkodtam el rajta, hogy csinálok egy 30 napos "nemveszeklemeztcsakazértsem" időszakot...

[denesdr]

Most megálljt parancsoltam magamnak, és figyelem, hogy eltűnik-e a "fogalmam nincs, hogy mi" utáni sóvárgás.

Gyűjtőszenvedély? Van ilyen. Sokszor kb annyi értelme van mint az erősebbik nem mellbimbójának, de mégis létezik mindkettő.

[Robici]

Érdekes, nekem ilyen készülékgyűjtési fétisem nincs szerencsére. :-) Nálam inkább a lemezgyűjtés ami rendszeres kiadást jelent. Ez apróbb összegekben megy viszont annyi előnye van, hogy emiatt gyakrabban hódolhatok ennek a szenvedélynek. Bár a ritkaságok ára sajnos gyakran eléggé durva tud lenni.

[kupecke]

Hozzászólásodhoz kapcsolódva: majdnem én is visszaesetem , megláttam valamit, aztán egy itteni nicknevemhez méltó "ajánlatot" tettem, természetesen visszautasították, már nem is elérhető. Ez is egy út, kissé önbecsapás, "mindent" megtettem, de hát máshoz került ( és ez így jó )

[Retrofuturista]

Megláttam egy régen eladott, de nagyon szeretett készüléket és nem tudtam ellenállni, újra megvettem. Kis értékű dologra kell gondolni, de nagyon jó érzés birtokolni újra. A sorsát még megálmodom. Viszont már nézem, hogy mit tudnék még venni, ami eléri az ingerküszöböt.

Tehát a csúszós lejtő effektus nagyon is működik. Először pontosan tudtam, hogy mit akarok venni, megvettem. Ezzel nekem nincsen bajom. Előkészítettem a készülék helyét és szerepét. Majd később fogalmam nincs, mit akarok venni, de újra azon veszem észre magam, hogy böngészem a hirdetéseket. Ezzel az utóbbival van bajom. Nem tudom, mit akarok, de vennék még valamit. Ez nem okés.

Most megálljt parancsoltam magamnak, és figyelem, hogy eltűnik-e a "fogalmam nincs, hogy mi" utáni sóvárgás.

[Alex_Aston]

Amikor nagyon sokat dolgoztál és anyagilag egy sikeres időszakon vagy túl.

Nem szokott bejönni az érzés, hogy kéne venni valami finomat? Most megérdemlem?

Ha igen, ki hogyan csatornázza be?

Én ilyenkor inkább tartalékot képzek, mert sosem lehet tudni.

De most majd, ha jól jön ki a költözés, egyre inkább hajlok, hogy veszek valami "nagyágyú" hangfalat.

[Tctronic]

Amikor nagyon sokat dolgoztál és anyagilag egy sikeres időszakon vagy túl.

Nem szokott bejönni az érzés, hogy kéne venni valami finomat? Most megérdemlem?

Ha igen, ki hogyan csatornázza be?

Nem pont válasz a kérdésedre, de nekem sajnos túl sok Ft áll hifiben, (olyan dolgokban amit nem is használok de kincs érték ) és mindig elhatározom, hogy amit nem használok leépítem, eladom. Ha sikerül rászánni magam hogy valamit eladjak, a visszanyert pénzt hamarosan valamilyen új projectbe fektetem, mert így akkor nem költök többet csak kvázi átcsoportosítom a pénzt ugye. Gyenge magyarázat de ezzel nyugtatom magam. A vége az lesz, hogy nem csökken a hifire költött összeg csak jobb esetben stagnál.

[Retrofuturista]

Amikor nagyon sokat dolgoztál és anyagilag egy sikeres időszakon vagy túl.

Nem szokott bejönni az érzés, hogy kéne venni valami finomat? Most megérdemlem?

Ha igen, ki hogyan csatornázza be?

[kupecke]

Na ez az. Folyamatosan toljuk el magunktól a kellemetlen érzéseket, mert azt hisszük, azt táplálja a kultúra, hogy létezik egy olyan idilli lét, ahol folyamatosan csak kellemes érzések érnek bennünket és megérkeztünk.

Soha nem érkezünk meg. Mindig lesznek kellemes és kellemetlen érzések. Vagyis de. Messzire vezet ez a hifi témától, de ez egy lélektani topic, úgyhogy belefér szerintem, hogy a halálról beszéljünk egy kicsit.

A kunyhó gondolatát elhagyva elkezdtem az "emlékezés" fantázianevű ránézést az élet dolgaira. Ez arról szól, hogy a halálos ágyunkon vagyunk, és elképzeljük az életünket olyannak amilyen volt. És minden nap, minden hét, amit a mában átélünk, voltaképpen maga az emlékezés. Így minden más megvilágítást és fontosságot kap. Rögtön fontossá válik, hogy mit gondolunk a halálról. Teljes megsemmisülés vagy továbbélünk valamilyen formában? Senki nem tudja, és valahogy próbálok úgy élni, hogy mindkettőnek megfeleljek. Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat. Hitbeli dolgokat mások vallási- és lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartva inkább most kerülnék.

Ez az egész tehát elvezet a szabad akarat és az eleve elrendeltség dilemmájához, ahol az agyam ledobja a láncot, és azt mondja, hogy ehhez kevés vagyok.

De hirtelen jön egy rábéredés, hogy pont az "ehhez a témához kevés vagyok" őszinte érzése ad tartósabb megnyugvást. A gyarlóságunk beismerése jelöli ki végül azt a játszóteret, ahol egy jó minőségű életet élhetünk és mások számára is hasznosak lehetünk.

Próbálom tehát kordában tartani ezt a hobbit, de nem kell túldimenzionálni. A kijelölt keretek között nyugodtan lehet élvezni és variálni.

Jó, hogy ezeket leírtad. Ehhez kell egy kor, egy élettapasztalat, hogy egyáltalán felmerüljenek valakiben. Kulcsfontosságú, hogy mit gondolunk a születésről, halálról. Kezdet és vég, vagy csak egy folyamat két állomása? Itt már nincs egyetértés. Kezdet és vég állásponton lévők "szenvednek", birtokoli szeretnének, jobbat, többet. Ha egy folyamat egy-egy állomásának tekinted, akkor kell lennie a test-elme tudatosságon túl többnek is, nevezzük ezt "bárminek", hogy ne menjünk át morálteológiába. Ekkor felmerül, nem az enyém, de arra kaptam, hogy használjam ÉLVEZZEM .
Van az emberiség történetében olyan tanítás, ahol megtapasztalhatod, hogy ez elméd letérdel, cél is, hogy megtapasztald, no, onnan kell továbblépni.
( és itt nem a korábban JPTE nevű oskola hírhedt római jog szigorlataira gondolok )

[avl2]

....Problémákkal, sikerekkel, jóval, rosszal, mozgással, nyugalommal, örömmel, rossz kedvvel. Ez maga az Élet.
Az egész világ folyamatos változásban van....

...Soha nem érkezünk meg. Mindig lesznek kellemes és kellemetlen érzések.

...Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat...

...Próbálom tehát kordában tartani ezt a hobbit, de nem kell túldimenzionálni. A kijelölt keretek között nyugodtan lehet élvezni és variálni....

szerintem is ezek a fontosak.
minden változik, mi magunk is; rövid távon is (5 perc, 1 ora, 1 nap) és hosszú távon is (5-10-...év)

fontosnak tartom, hogy a kilengések ne legyenek túl nagyok (ha X-en vagyunk ne már, hogy bármi is +/- X-et okozhasson ! inkább csak 0.05-0.1-0.15 X-nyit), se le, se fel;
a legjobb hifi lanc is csak egy hifi lanc az Élet számtalan aspektusából igen kevésben van szerepe, és ha ennek a láncnak tönkremegy egy eleme, nem öröm, de azon is túl kell lendülni [tudni]; nekem ez a szokásos méröm: ami történt, annak van/lesz X év múlva hatása ? azok a komolyabb dolgok.
es persze visszatekintve sokszor ami akkor negativ volt, pozitivba fordul; ..akár több körben is
szerintem ezek miatt sem érdemes semminek se (vagy sem ? bocs a helyesírás profiktól) túl nagy jelentöséget tulajdonítani, a hifit sem "túldimenzionálni"

....Amolyan ... böjt, kicsi, de számomra vállalható próbatétel, sok hozománnyal. Sok ... dolgot tudtam elengedni így...

jónak, követendönek tartom

...teszem, ami tőlem telik...

teljesen

tudatosan, meggondolva (erre törekedve, mert nem biztos, hogy mindig sikerül !), és akkor

...Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat...

[Rotox]

...
De hirtelen jön egy rábéredés, hogy pont az "ehhez a témához kevés vagyok" őszinte érzése ad tartósabb megnyugvást. A gyarlóságunk beismerése jelöli ki végül azt a játszóteret, ahol egy jó minőségű életet élhetünk és mások számára is hasznosak lehetünk.
...

Egyszerre írtunk, a fentiek "kiprovokáltak" belőlem még egy gondolatot: véleményem szerint hatalmas megkönnyebbülést, szabadságot, megnyugvást ad, ha egyszerűen meg tudom vonni a vállam és kijelenteni: nem értem. Nem értem, ha Isten kegyelmes, miért szenved ilyen sok ember (amúgy ismerem ennek teológiai magyarázatát, de - mondjuk úgy - nem vagyok meggyőzve... ). Nem értem, miért vagyok olyan barom, hogy baromságokra költöm a pénzem. Nem értem embertársaimat. Viszont teszem, ami tőlem telik: vért, pénzt, ételt, jó szót, stb. adok (ha kedvem tartja!). Gyönyörködöm a természetben. És - az általam önként felállított korlátokat nem áthágva - olykor hifit veszek.

"Ez itt a helyi nirvána"

[Alex_Aston]

Számos alkalommal gondolok az "eldugott erdei kunyhó" jelképére. Elképzelem, hogy egy erdei kunyhóban élek egy kályhával a kedvenc könyveim között tökéletes nyugalomban egy meleg kuckóban. Felteszem, hogy a befektetéseim hozama elegendő arra, hogy ezt a nagyon szerény életet finanszírozza, így munka nélkül tudok enni, tisztálkodni és tiszta ruhát hordani. Így teljesen szabad vagyok abban, hogy ha kijövök a kunyhóból, mit csinálok. Ha akarom, mindenkinek megmondhatom az őszintét.

Érdekes, hogy az anyagi helyzettől teszed függővé az őszinteséget. Ezzel a gondolattal találkoztam már ezen a fórumon máskor is, mikor gyártókat hazugsággal, elfogultsággal vádoltak meg, mondván, nekik érdekükben áll... Remélem, ez csak kevesek számára ilyen egyértelmű.

Amúgy a leírásod számomra nem a nyugalomról, hanem a magányról szól. Nagyon nem ugyanaz a kettő számomra. A pörgő világban is lehet nyugalmat, kiegyensúlyt találni, de melózni kell rajta, erősen szűrni kell az ingereket, ügyeket, embereket. A HiFi is lehet permanens örömforrás, de átok is attól függően, mit akarunk elérni vele. A JÓ megbecsülése a békességről, a JOBB hajkurászása a békétlenségről szól.

Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk.

Én tökéletesen el lennék a jelenlegi, vagy akár a 20 évvel ezelőtti technikai színvonalon, nincs szükségem változásokra, de sajnos a világgazdaság a fejlődésre épül, anélkül összeomlana a kártyavár, amit kitartó munkával felépítettünk. Ha csak arra gondolunk, hány millióan alapozzák az anyagi hátterüket a befektetéseik hozamára, látható, hogy durván reménytelen a helyzet, egy mókuskerékbe kényszerítettük magunkat, de a bicikli is jó hasonlat.

Nem értek egyet. Miért kéne beállni a mókuskerékbe? Miért kéne a "birkákat" követni?
Pont ez a nézet hozzá magával a felesleges termelést, és boldogtalanságot.

Az erdőbe történő elvonuláshoz meg kell anyagi háttér, nem értem miért csodálkozol ezen.

[Luxor Audio]

Egyébként én megpróbáltam majd 25 évvel ezelőtt. Mindössze három hideg, sötét, magányos téli este kellett hozzá, hogy beüljek a kocsiba és villámgyorsan húzzak vissza az emberek (és a vágyak...) közé.

Évente 2-3 alkalommal kényszerítem magam ilyen helyzetbe, de korlátaimból fakadóan soha nem úgy állok neki, hogy örökre ott maradok, hanem hogy 10 napot átvészeljek fennakadások nélkül. Amolyan szociális böjt, kicsi, de számomra vállalható próbatétel, sok hozománnyal. Sok reménytelen dolgot tudtam elengedni így, pl. a HiFi-vel való viszonyomat is megváltoztatta.

[Luxor Audio]

Számos alkalommal gondolok az "eldugott erdei kunyhó" jelképére. Elképzelem, hogy egy erdei kunyhóban élek egy kályhával a kedvenc könyveim között tökéletes nyugalomban egy meleg kuckóban. Felteszem, hogy a befektetéseim hozama elegendő arra, hogy ezt a nagyon szerény életet finanszírozza, így munka nélkül tudok enni, tisztálkodni és tiszta ruhát hordani. Így teljesen szabad vagyok abban, hogy ha kijövök a kunyhóból, mit csinálok. Ha akarom, mindenkinek megmondhatom az őszintét.

Érdekes, hogy az anyagi helyzettől teszed függővé az őszinteséget. Ezzel a gondolattal találkoztam már ezen a fórumon máskor is, mikor gyártókat hazugsággal, elfogultsággal vádoltak meg, mondván, nekik érdekükben áll... Remélem, ez csak kevesek számára ilyen egyértelmű.

Amúgy a leírásod számomra nem a nyugalomról, hanem a magányról szól. Nagyon nem ugyanaz a kettő számomra. A pörgő világban is lehet nyugalmat, egyensúlyt találni, de melózni kell rajta, erősen szűrni kell az ingereket, ügyeket, embereket. A HiFi is lehet permanens örömforrás, de átok is attól függően, mit akarunk elérni vele. A JÓ megbecsülése a békességről, a JOBB hajkurászása a békétlenségről szól.

Mintha biciklik lennénk. Ha nem haladunk előre, eldőlünk.

Én tökéletesen el lennék a jelenlegi, vagy akár a 20 évvel ezelőtti technikai színvonalon, nincs szükségem változásokra, de sajnos a világgazdaság a fejlődésre épül, anélkül összeomlana a kártyavár, amit kitartó munkával felépítettünk. Ha csak arra gondolunk, hány millióan alapozzák az anyagi hátterüket a befektetéseik hozamára, látható, hogy durván reménytelen a helyzet, egy mókuskerékbe kényszerítettük magunkat, de a bicikli is jó hasonlat.

[Rotox]

... Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

Biztosan elég egyszerű vagyok, nagy bölcsességet nem is tudok hozzáfűzni (nekem még azt is meg kellett néznem, hogy mi a konnotáció jelentése... ). Viszont erről eszembe jutott késő egyetemista éveim egyik kedvenc olvasmánya; ha esetleg eddig elkerültétek volna egymást, javaslom, akit ilyen gondolatok foglalkoztatnak: https://moly.hu/konyvek/henry-david-tho ... azdasagrol

"A XIX. századi Amerikában Rousseau eszméjét a gyakorlatban megvalósító Ember ... Whitman és Emerson társa: a természetet mint szabadságot meghódító és értelmező, azzal harmóniát kereső lény. Naiv eszmefuttatásokban mutatja ki a gyakorlatias társadalom ésszerűtlenségét, ám nem elégszik meg ennyivel. Két éven át a vadonban él – a Walden-tó mellett –, saját kezével teremtve meg életfeltételeit. „Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet…” Ennek a társadalomból való „kivonulásnak” krónikája a könyv..."

Egyébként én megpróbáltam majd 25 évvel ezelőtt. Mindössze három hideg, sötét, magányos téli este kellett hozzá, hogy beüljek a kocsiba és villámgyorsan húzzak vissza az emberek (és a vágyak...) közé.

[Retrofuturista]

https://kiszamolo.hu/boldogsag-mindenek-felett/

Kíváncsi lennék a gondolataitokra erről.

Én ebből azt olvasom ki, hogy Te egy normális ember vagy, aki ráadásul nem hazudik magának. Problémákkal, sikerekkel, jóval, rosszal, mozgással, nyugalommal, örömmel, rossz kedvvel. Ez maga az Élet.
Az egész világ folyamatos változásban van, miért kéne ugyanabban az állapotban lennünk folyamatosan, miért ugyanazt éreznénk idillinek mindig? Milyen az a tökéletes?

Na ez az. Folyamatosan toljuk el magunktól a kellemetlen érzéseket, mert azt hisszük, azt táplálja a kultúra, hogy létezik egy olyan idilli lét, ahol folyamatosan csak kellemes érzések érnek bennünket és megérkeztünk.

Soha nem érkezünk meg. Mindig lesznek kellemes és kellemetlen érzések. Vagyis de. Messzire vezet ez a hifi témától, de ez egy lélektani topic, úgyhogy belefér szerintem, hogy a halálról beszéljünk egy kicsit.

A kunyhó gondolatát elhagyva elkezdtem az "emlékezés" fantázianevű ránézést az élet dolgaira. Ez arról szól, hogy a halálos ágyunkon vagyunk, és elképzeljük az életünket olyannak amilyen volt. És minden nap, minden hét, amit a mában átélünk, voltaképpen maga az emlékezés. Így minden más megvilágítást és fontosságot kap. Rögtön fontossá válik, hogy mit gondolunk a halálról. Teljes megsemmisülés vagy továbbélünk valamilyen formában? Senki nem tudja, és valahogy próbálok úgy élni, hogy mindkettőnek megfeleljek. Bármi is lesz, ha tényleg ott leszek, ne mondhassam, hogy másképpen csináltam volna dolgokat. Hitbeli dolgokat mások vallási- és lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartva inkább most kerülnék.

Ez az egész tehát elvezet a szabad akarat és az eleve elrendeltség dilemmájához, ahol az agyam ledobja a láncot, és azt mondja, hogy ehhez kevés vagyok.

De hirtelen jön egy rábéredés, hogy pont az "ehhez a témához kevés vagyok" őszinte érzése ad tartósabb megnyugvást. A gyarlóságunk beismerése jelöli ki végül azt a játszóteret, ahol egy jó minőségű életet élhetünk és mások számára is hasznosak lehetünk.

Próbálom tehát kordában tartani ezt a hobbit, de nem kell túldimenzionálni. A kijelölt keretek között nyugodtan lehet élvezni és variálni.