Alon írta: ↑2023.03.20., hétf. 14:02
Kíváncsi vagyok ki, hogyan alakította ki a jelenleg használt rendszerét. Volt-e benne tudatosság, vagy csak éppen megvette amire volt pénze, ami felkeltette az érdeklődését, vagy jónak gondolt kipróbálásra? Kinek mi volt a kabát, amihez a gombot kereste? Volt-e, van-e ilyen kabát egyáltalán?
Zenei ízlésem alapjai hamar kialakultak, az idő során bővültek, és volt műfaj, ami háttérbe szorult. Nekem az tartott a legtovább, ameddig sikerült tisztába kerülnöm a saját elvárásaimmal. Mit tartok fontosnak egy rendszertől, melyik paraméterek számítanak nekem, és miről tudok lemondani a többi javára, hol húzom meg a kompromisszumot.
Miközben ez letisztult bennem, sikerült kiismernem a szobám akusztikai tulajdonságait is. Többféle hangfalam is volt, némelyikkel alá, némelyikkel fölé lőttem a szoba által nyújtott lehetőségeknek. Aztán ismerve a zenei preferenciáimat, a szoba korlátait, megvettem azt a hangfalat, aminek tetszett a hangja, és árát tekintve is maximálisan belefért a keretembe. Aztán a hangfal minőségéhez, energia igényéhez mérten márkán belül feljebb léptem az erősítő terén is. A végén mind árban, mind minőségben hozzá igazítottam a rendszerhez a forráskészüléke(ke)t is. (DAC, streamer). Ezzel elértem azt a maximális árszintet, amit hajlandó voltam erre a hobbimra áldozni, mert úgy gondolom, hogy innen már csak jelentős anyagi áldozatok árán tudnék jobb hangzást elérni, amire igényem sincs. Kábeleim megvoltak, de elgondolkodtam azon, hogy miért akar az egyszeri hifista (pl. mint én) mindig okosabb lenni a készülék gyártóknál? Szerencsémre sem a Heed, sem a Benchmark, sem a JBL nem igényli a drága kábelezést. Nem mondom, hogy nem szólhatnának jobban egy drága kábelszettel, de ezek a készülékek képesek számomra örömöt okozni olcsóbb kábelekkel is, így azon voltam, hogy elkezdek alulról építkezni, és csak akkor lépek tovább, ha a számomra fontos paraméterekkel elégedetlen volnék. Itt tartok most, és egyelőre úgy néz ki kereshetek más hobbit.
Én gyermekkorom óta keresem a pénztárcámhoz illő komponenseket, legelőször a tesóm Proxima408-Sanyo kazettás magnó kombinációján hallgattam zenét még a 80-as években. Első saját hangdobozomat, egy JBL XE1-et a pályakezdő munkanélküli ellátmányomból vásároltam, majd egy Dual valami erősítő került hozzá, amit hamar egy QUAD 405 követett, saját kivitelezésben, amihez egy Pioneer PD203 CD játszót párosítottam.96 környékén cseréltem le a dobozokat egy JPW AP2-re, míg az erősítőt egy Dénes Péter EL34 csövesre. aztán jött előbb egy Mission 765i, majd egy TDL Studio 1m. Az erősítőt meg egy szintén DP 211 SE-re cseréltem. Aztán egyszer Péternél meghallottam a házilag épített Mauhorn IV tölcsért Lowther PM6A hangszóróval, aminek nagyon megtetszett a hangja. Napokig interneteztem a helyi művelődési házban, míg kiválasztottam, hogy nekem egy DX3 Lowther kell. Ezt akkor még egy jó csomó márkáért, Németországból sikerült beszerezni. Az első tölcsér építése sajnos nem sikerült, a fa megmunkálását végző emberke nem igazán volt tisztában a milliméter fogalmával, aztán sikerült Romániában találni megfelelő kivitelezőt, de ekkor már egy kisebb Mauhorn modellt, a XII-t csináltattam meg. Sajnos ez az irány nekem nem igazán jött be, komolyzenére nagyon jó volt, ha nagy hangtömegeket kellett ábrázolni, akkor kimondottan brillírozott, de egyszerűbb zenéken nagyon könnyűsúlyú volt a hangja. Eddigre CD fronton egy CD 17-es Marantz játszotta le a lemezeket. Még próbálkoztam a 211SE-t 2a3-ra cserélni, de ettől sem lett jobb a helyzet. A Lowtherek fiókba kerültek (Sok évvel később adtam el a megboldogult Horváth Tibornak az Ethosz Audio egyik alapítójának). Egy homlokegyenest más irányba indultam el, Dynaudio Contour 1.3SE, hozzá 300W Musical Fidelity monoblokkok. Ezt pár évig örömmel hallgattam, aztán bejött az életembe egy másik hobbi a motorozás, és minden audio cuccot eladtam, csak a 2a3 monoblokkok maradtak meg. 1-2 év után valahogy nagyon hiányozni kezdett a hifizés, egy jóbarátomtól 5000 forintért vettem egy pár JBL L19 dobozpárat erősen használt, de elfogadható állapotban. Került hozzá szintén ugyanonnan, hasonló áron egy valami 2-es, azaz alapabb Sony Esprit szériás CD játékos is. Ezeket mintha egymásnak teremtették volna, természetesen a 3,5 W teljesítmény korlátot figyelembe véve, de nagyszerűen szóltak együtt. Aztán megint rámjött az építhetnék, előbb egy Altec Voice of the Theatre utánépítésen gondolkodtam, amihez az ebay-ről be is szereztem a két 511B tölcsért, de a hangszórók beszerzésével elakadtam, elkezdtem nézelődni, és olvastam, hogy JBL2226H-t is szoktak belehelyezni az Altec dobozba, így azokból vettem egy párat használtan. Tovább olvasgattam, és rátaláltam a PI speakers 4PI modelljére, ami egy félig-meddig DIY projekt, elérhető a komplett tervdokumentáció is a tervezőtől, ehhez viszonylag könnyen be tudtam szerezni a magas hangszórókat is, és tetszett a koncepció is. Meg is épült, jó is lett, cserélődött a végfok is, előbb Bodnár Zsolti (72 Audio) építette át a kondis csatolású 2a3SE-t, full DHT 4P1L+300B SE-re, majd Pintér Árpi direkt csatolt E88CC+300B-re. Aztán, hogy kíméljem a csöveket, vettem egy SMSL SA-S1 D osztályú erősítőcskét, amit örömmel is hallgattam egy jó ideig. Eddigre a fizikai adathordozókat már kiiktattam az életemből, egy Squeezebox Touch és egy Wolfson WM8742 DAC Sowter trafós kicsatolással szolgáltatta a muzsikát. A fenti kombót hallgattam is sokat, de rájöttem arra, hogy a zenehallgatásra szolgáló szobám egy cseppet sem ideális ezeknek a nagy dög hangdobozoknak, bár az összes felsorolt doboz sem volt ideális itt. Így megint felszámoltam mindent, ismét következett vagy 2 év szünet, aztán megint hiányozni kezdett a zenehallgatás... Itt ismételten Bodnár Zsolti adott inspirációt az öreg Canton dobozok témájában. Került egy Canton LE600, meg hozzá egy Onkyo hálózati lejátszóval egybeépített receiver, és kiderült, hogy ezek az öreg, zárt dobozos csotrogányok meglepően jól érzik magukat a szobámban, így beindult a hifibogár ismételten, vettem előbb egy LE900-at, majd megállapodtam egy CT1000-nél, amit jelenleg egy 10 ezer forintos kínai TPA3255 chipes D osztályú panel hajt (amiben azért a kondenzátorokat kicseréltem nevesebbekre, de nem a heroin áron kapható Black Gate-re kell gondolni, csak Elna, Panasonic kondikat forrasztottam bele), egy tűrhető trafós tápegységgel és egy relés hangerőszabályzóval, ami kétszer annyiba került, mint az erősítő panel. A láncom mostani eleje egy 2 db Sajtos Attila féle lineáris táppal meghajtott Raspberry PI4/Allo Boss V1.2 DAC kombó, ami az én igényeimet maximálisan kiszolgálja. Ez a rendszer nyilván nem veheti fel a versenyt egy akárcsak a legegyszerűbb audiofil lánccal sem, pláne, hogy annyiba kerül, mint egy ma olcsónak számító bármilyen komponens, de nekem nagy örömet okoz rajta a kedvenc zenéimet hallgatni. A kábelezésre sincs túl nagy hangsúly fektetve, Van Damme kábelek vannak mind a komponensek között, mind hangszórókábel, mind tápkábel szinten. Korábban voltak már nevesebbnek mondható "madzagjaim", úgy mint Van den Hul The First, eredeti Kimber 8TC, meg Nirvana összekötőből készített RCA is, de jelenleg nem érzem, hogy annyival jobb kellene a jelenlegiektől. Most ott tartok, hogy semmilyen hiányérzetem nincs, a magneto- és elektrosztatikusok kivételével az összes elvet kipróbáltam, nekem a nagyobb méretű zárt dobozok hangja tetszik itt a szobámban. Így teljesen megszűnt a vágy bármilyen komponens cseréjére, már csak zenét kell hallgatnom. Bocs, ha hosszú voltam...