Parizer, Mesteróra, DACos Macsupicsogás...
Előre is elnézést kérek, ha nem fogom kielégíteni, egyesek magas irodalmi és tartalmi elvárásait a féktelen csapongásommal, írásom leginkább szórakoztató jellegű akar lenni, ami elvétve tartalmazhat némi szakmaiságot.
Rövid úton rá kellett ébrednem, hogy szinte lehetetlen küldetés, erős belépő és középkategóriás készülékeket rangsorolni.
Próbáltam osztályozni őket, de a középkategóriában még nem igazán ad kapaszkodót a színezetlenség...
Kivétel nélkül, szinte minden készülék tiszta tüdőből színez, vagy a balanszot billentve, erős jelleget hordoz, ami visszaszoríthatatlan, számomra a minőség alapkövét képező, jelleg nélküli kábelezéssel.
Abba a hibába pedig nem szerettem volna esni, hogy egyféle pregnáns hangkaraktert egy ellenkező jellegű, még erősebb, azt semlegesítendő kábelezéssel ellensúlyozok.
Persze ez egy kiváló unaloműző játék, kütyüző hifisek számára de legalább a biztos zsákutcákba nem érdemes tövig nyomott gázzal besorolni.
A tesztek, meghallgatások idejére a lánchoz képest aránytalanul drága, csúcsminőségű kábelezést használtam, hogy ne az olcsó kábelek ilyen-olyan jellege vigyen még inkább félre!
Azzal kezdeném, hogy a lehallgató helyiség kicsi, így nem is lehetett cél az Ultra-High End minőség megugrása és a tökéletes szobaakusztika reprodukálása e-helyütt.
Egy részről, mert a büdzsé józan ésszel tudatosan korlátozott volt, más részről pedig lehetetlen lenne korrekt körülményeket létrehozni a felhasználható tér miatt.
Gyakorlatilag egy gardrób szobáról van szó, szinteltolással, szabálytalan oldalfalakkal, sátortetővel.
Itt található ráadásként egy munkapont, ami a kábelek végső összeszerelésére, mérésére, javítására szolgál és minden ennek a tevékenységnek lett alárendelve.
Mivel a tökéletes elhelyezés lehetetlen volt a rendszer számára, ezért kompromisszumot kötötve úgy döntöttem, hogy a Spire-t, közeltéri felállásban fogom használni és egyféle stúdiómonitoros, frontális jellegű megközelítést fogok megvalósítani.
A szobaakusztikát talán így lehet valamelyest minimalizálni és itt aztán szükség is van erre!
Láttam a neten egy ürgét aki a kétezres évek elején, amikor megjelent a ML Prodigy, szinte egy karnyújtásnyira magától helyezte el azokat a nagy pöffeteg, hatvan kilós hibrideket és úgy hallgatta teljes elégedettséggel.
Akkor jól megmosolyogtam és tessék, most majdnem ugyan ott tartok, jó húsz év elteltével!
A Spire, menetes lábait úgy állítottam be, hogy a panel ne legyen hátrafelé döntve, mint alap állapotában, hasonlatosan a jelenlegi Masterpiece széria nagyobb dobozaihoz, még jobban rájátszva a frontális hangzásra.
A gyári ETC tüske és a tartozék félköríves gumi láb helyett, terveztem egy saját, csapágygolyókon görgethető kivitelt, ami hangban és praktikusság tekintetében is jobb megoldásnak bizonyult számomra.
Külön öröm volt, hogy méregdrága 3/8”-os, USA csavarokat kellett vennem a lábak kivitelezéséhez, mivel az összes ML doboz ezt használja.
A felhasználás módja leginkább, Playstatiönözés, sorozat darálás, videó és alapszintű hang utómunka, Egy tervezetten földközelibb árazású, de még mindig kellően potens, korrekt méretű méregfogakkal rendelkező lánc kialakítása a cél!
Összegezve tehát a rendszernek sem a helyiség, sem pedig személyem nem ideális!
DAC kálvária: bevezetés
Forrás tekintetében mindenképpen olyan DAC-ot szerettem volna, amelyben van előfok, mivel nem akartam egy újabb méregdrága analóg előfokot a szintén drága járulékos kábelezésével egy másod rendszerbe.
ismerősöktől kaptam próbára két komolyabb(acska) DAC-ot a tisztkánhallás végett.
Az egyik egy ThivanLabs 9038, míg a másik egy Wadia di322, nagyságrendileg a 2500-3500 eurós régió, tisztességesen megépített készülékei.
Mindkettő hatalmas, terepasztal méretű, súlyú, közös bennük, hogy a sláger ESS chip köré épülnek és szinte az összes modern formátummal etethetők! Ezek ellenére elég máshogyan szólaltak meg a hasonló chip ellenére…
Azt tudni kell, hogy ez a Wadia cég már rég nem az a Wadia, amely a kilencvenes években a digitális technológia világítótornya és egyféle nemzetközi hivatkozási alap volt, hanem a Macintosh egy sokadik átcímkézett terméke. Bár azt nem tudom most a Macintosh hogy és mi jelen állás szerint, mert elég sok a kavarás az anyavállalat ügyei körül.
A ThivanLabs, ezzel szemben, Vietnam-ból eredeztethető és gumicsirkétől-rakétáig gyártanak mindent, így evidens, hogy DAC-ot is!
Az utóbbi pár évtizedben olyan audiophile kultúra, vásárlóképes zeneszerető közösség épült ki Vietnámban, hogy innen a haláltusáját, agonizálva vívó Unióból, masszív jégcsappal az orrunkon a fűtetlen irodából, LMBTQ-zás közepette azt felfogni sem tudjuk!
A kábeleimen keresztül megismertem, Ho Si Minh-városából több tucat hobbistát, akikkel a mai napig barátságot ápolok. Meséltek sok mindenről és eléggé képbe hoztak az ottani mindennapokkal, oktatási rendszerrel, gazda(g)sági viszonyokkal kapcsolatosan.
A ThivanLabs 9038DAC, egy nagyon sexy készülék és a csöves kimenet, még kapóra is jön az ESS cjhip erős jellegének háttérbe szorításához!
Kivitelre kicsit szakkörösebb, mint a Wadia, bár nem minden illesztés tökéletes, viszont összességében egy nagyon szép, korrekt kivitelű tárgy, anyaghasználata kiváló, jó hozzáérni.
DAC kálvária: Csaptör egy
Nagyon kíváncsi voltam, hogy inkább az olcsó DAC kiegészítve (re)clock-al, vagy közel azonos árban egy komoly(abb), önálló egy dobozos megoldást válasszak, (Lásd és halld a fentebb említett ThivanLabs és a Wadia.)
Azt okoskodtam ki, hogy tapasztalatlan, egyszeri duhaj hifista módjára a magasabban árazott DAC-ok mellé vásárolok, internet okosok megmondásai, legendák, tesztek, élménybeszámolók alapján érdekesnek tűnő, 6-7 évvel ezelőtti, ma már a kutyát sem érdeklő, ezáltal igen jó áron beszerezhető konvertereket.
Az egyik választottam a NuPrime DAC9 volt a másik az M2Tech YoungDSD a harmadik pedig egy Gustard DAC-X20PRO.
Első kettőt itt az AVX-en vásároltam fórumtársaktól a második generációs Young-hoz bónuszként tartozott egy extra DIY tápegység a Gustard pedig egy beszámítás útján talált rám.
Ezek közül a legcsúnyácskább, legszakkörösebb kivitel az M2TECH ezt követi a Nuprime a Gustard pedig a legjobban megépített készülék a trióból.
Kijelző méret, olvashatóság, menü rendszer logikussága tekintetében is az X20PRO-t nevezném meg befutónak.
A másik két készülék kijelzője csak bizonyos szögből látható és olvasható rendesen, így a legtöbb esetben csak találgatni lehet a kijelzett értékeket. A NuPrime-ban az volt igazán megnyerő, hogy valós ellenállás létrás hangerő szabályozást és analóg bemenetet is kapott. Használtan mindhárom készülék, ma már igen baráti áron beszerezhető!
A Young első generációjának, hatalmas vörös kijelzője volt, amely egy rostély mögül világlott és helikopterről is olvasható volt kb. ennek ellentéte a második generációs, tudásban lényegesen fejlettebb, DSD képességekkel kibővített második generáció, amely egy kis kék kijelzőt kapott. Nem értem mit akart itt a költő…?! Tűzre víz? :)
Hangminőségüket önálló készülékként vizsgálva, semmilyen tekintetben nem találtam összevethetőnek a drágább konverterek, sokkal cizelláltabb, nagyfiúsabb prezentációjával!
Mindig is szerettem volna hinni a mesékben, amelyek lobbistáról-hobbistára szállnak és az olcsó óriásölő készülékek legendáját tartják életben! Ezek ugyan jól mesélhető történetek a tábortűz mellett sörözgetve, de igazság az annyi van bennük, mint olcsó DAC-ban az alacsony jitter!
Mindig meglepődöm, mikor olvasom az olcsó készülékek kritikáit, fizetett, látens irodalmárok tollából, mert legtöbbször az olvasás közben késztetést érzek az azonnali megvásárlásukra. No ez az igazi Jedi elmetrükk, amikor megingatnak a saját vérrel és izzadtsággal kikövezett tapasztalataimban a szépen megfogalmazott, szélbe kiáltott mondatok! Járna érte minimum egy fél parizer, akarom mondani Pulitzer.
Igazából ha egy hideg revolvert nyomnának a tarkómhoz és mindenképp rangsorolnom kellene, akkor az analóg előfok és bemenetek ellenére is a NuPrime-ot mondanám a leggyengébb készüléknek. A másik kettő, közel azonos szintű, más szónikus előnyökkel és hátrányokkal. Mivel a hangminőség alapján itt nem tudnék dönteni, ezért a Young DSD, apró kék szegmenses kijelzője, szakkörösebb kivitele miatt inkább a Gustard-ra esne a választás a jól olvasható LCD kijelző miatt.
Igazából mindegyik konvertert be lehet(ne) úgy konfigurálni, hogy azt lehessen kihozni szubjektíven a legjobb hangzásúnak! Ugyanis, annyira sokrétű és szerteágazó beállítás cunami kínálkozik a PC Audio-n belül, hogy a szöszmötölős, szekta jelleggű, ortodox lemezmosogatós, ráolvasós vinylezés is csak jelenthet neki!
Egy időben nagyon ellustultam pár évre, amely idő alatt, olyan szintű lemaradásom lett digitális audió terén, ami egy fél éves munkámba került, mire az aktuális szintre felzárkóztattam magam!
Mivel nagyon dinamikusan fejlődik ez a technika, így a dolgok felfogása, átlátása, még végfelhasználókkal szemben is magasabb elvárásokat támaszt az átlagosnál! Persze léteznek mobilról vezérelhető, seggkinyaló streamerek és lejátszók ezen a téren, de én fakír vagyok!
Aki hazavisz egy bármilyen DAC-ot és pár órán belül kijelenti a megkerülhetetlen tutiságot a készüléke hangjáról, az olyan, mintha Kékestetőn a sípályáról megmondaná, hogy milyen a kilátás a Machu Picchu-ról, ahol sosem járt!
youtu.be/E21CJi7R9JM
DAC kálvária Csaptör kettő:
Még valamikor 2015 környékén az egyik stúdióban találkoztam egy Mutec MC-3+ USB interfésszel, ami rendszeridegennek hatott az akkor évtizedek óta alkalmazott Antelope és Apogee órák között.
Ez még jóval azelőtt volt, hogy az audiophile társadalom, jó szokása szerint felkapta volna a mutec céget és azon belül, konkrétan magát az MC-3+ USB egységet.
Azon is mindig, elcsodálkozom, hogy az átlag audiophile úgy vélekedik, hogy a pro készülékek lényegesen alacsonyabb nívót képviselnek, mint az átlag High End Audio készülékek, utána meg térdre borulnak, örömtől zokogva, egy a gyártó által is belépőnek pozicionált, profi DD konverter vagy clock előtt. “Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem.”
Kipróbáltam 2015-ben és tényleg hallottam különbséget az akkori Bricasti DAC-om elé kötve, de közel sem akkorát, hogy elveszítsem a nagyobb mintavételezést, mivel a mutec 24/192-ig van skálázva.
Ezért sok éve már át sem kötöttem az utómunka rendszeremből a kis mutec-et az akkori másod(HiFi) rendszerembe, ami úgy tűnik elhibázott lépésnek bizonyul.
Az MC3+ megépítettsége nem a legszebb, High End mércével vizsgálva akár még kifejezetten hanyagnak, átlagosnál gyengébb anyaghasználatúnak is mondanám.
Az előlap, amolyan stúdiósan letisztult, industrial design, ma divatos, grafikus kijelzőt egyáltalán nem tartalmaz. A kijelzés a stúdiókban szokásos multi LED-ekkel lett megoldva.
A készülék képes DSD-t fogadni, viszont a kimeneten minden DSD anyagból PCM konverziót kapunk.
Natív DSD fanoknak messze kerülendő, fokhagyma és kereszt kötelező!
Nagy előnye, hogy az USB-je kétirányú, tehát lehet kimenet és bemenet egyaránt, így lényegesen több lehetőség nyílik meg a felhasználás tekintetében.
Mivel maga az MC3+ USB a gyártó szerint, nem referencia clock-ot tartalmaz, köthetünk rá bármilyen külső 10Mhz-es OCXO-t. Nekem egy Cybershaft Palladium van a stúdiós láncomban, referencia clock szerepkörben.
Persze a nem referencia szintű clock, ebben az olvasatban azért nem igazán helytálló, mert még az ebben lévő egyszerűbb clock is alacsonyabb jitter értékeket produkál, mint sok High End-nek hazudott méregdrága DAC, amivel az audiophile társadalmat etetik bizonyos gyártók!
Szóval ezért kellene csínyján bánni a stúdiós eszközök (hang)minőségének kritizálóinak, megfelelő rálátás és személyes tapasztalat nélkül!
Visszatérve a Cybershaft clock-hoz az a nagy hátránya, hogy egyetlen fizikális kimenete van és osztóval kell tovább vinnem a többi készülékemhez hogy azonos clock-on fussanak.
A mutec, miután az audiophilek rákaptak a clock-jaira megjelentte a REF10, majd a REF10 SE120, mester óráit, persze csillagászati árakon, amelyek már bőségesen tartalmaznak stúdiós alkalmazásokhoz is megfelelő számú kimenetet.
Az ebay-en van egy nagy halom, szépen bedobozolt, kínai OCXO, próbáltam párat a mutec-el, de ezek inkább rontanak, vagy nem jobbak, mint az MC3+- USB, pedig mindre rá volt szitázva, hogy “master clock”. Hazudtak volna a csájnízok...? Kizárt!
Mihez tartás végett áthoztam a nagyobbik rendszeremből a Denafrips GAIA DDC-t, ami natív kettős clock kimenetet kínál azokhoz a készülékekhez, amelyek fel vannak erre készítve. Mint házon belül Terminator2, Terminator Plus, Audio GD, Soundaware és egy másik nagy halom csúcsminőségű kínai cucc.
Megépítését tekintve a Denafrips magasan a Mutec fölé helyezendő, illetve sokkal modernebb a mai kor követelményeinek megfelelően I2S-C , I2S-A kimenetekkel is rendelkezik. Persze ez itt most mind kiesik, mert a régi 6-7éves, olcsó(bb) DAC-on max EBU-t tud fogadni, abból is csak a single verziót.
A Denafrips méretben, súlyban már a Gustard DAC-ot szorongatja, mivel jóval nagyobb figyelmet kapott a tervezésnél a készülék tápoldala a mutec minimalista megközelítésével szemben.
Vannak egészen elvetemült audiophilek akik azt állítják ha egymás után kötnek 3-4db mutec MC3+ USB-t akkor lesz csak igazán hűűűű meg háááá...
A magam részéről én ezt biztos nem tenném, inkább a másik 3-4db árából vennék egy jobb mester órát, lásd: Cybershaft és azzal táplálnám meg az egyetlen MC3+-omat.
Itt jöhetne még valahol egy bő lére eresztett bekezdés, ahol áradozhatnék a fentebb vizionált fél-Pulitzeres tesztelők mintájára, hogy mennyivel érzelmesebb lett a Lecsó-Mama Monica perui énekesnő hangja a Last Night In Berlin Superstúdijómaster 1972AAD DXD-n, meg a fafúvósok hirtelen szárnyalni kezdtek, amit négy órás libabőrödzéssel reagált le a testem... No ez most itt kimarad!
DAC kálvária: Csaptör három
A képlet elég hamar megoldódni látszott, már az első pár nap próbái után...
Vagyis, ahogyan a stúdióban, úgy a nappaliban, vagy akár gardrób szobában is működik a jobb clock/jobb hang a gyakorlatban is.
Az MC3+ USB és a GAIA, mindkettő képes felhozni a komolyabb DAC-ok szintjére az olcsóbb konvertereket ,még úgy is, hogy azok önmagukban nem képesek a 10Mhz fogadására, mert fizikálisan ezt a kategóriát még nem készítik fel arra.
A saját hifijobbágy logikámból kiindulva sokkal inkább az olcsó konvertereknek lenne szüksége natív, vagy 10Mhz-es óra bemenet(ek)re, mint a feltételezhetően, eleve sokkal jobb minőségű órákat tartalmazó drágább modelleknek!
Minden esetre a GAIA vagy Mutec "csak" DDC-ként való alkalmazása is képes őket egy magasabb ligába felrugdalni! Mi lenne akkor, ha még clock bemenetről is megtáplálhatnánk őket…?!
Végső következtetésem az a forrás kiválasztása témakörében, hogy olcsó régebbi, mások által lesajnált konverter fogok használni a Mutec-el, amelynek az együttes új ára is olcsóbb, mint a Wadia vagy ThivanLabs használt ára.
Az olcsó “óriásölő” DAC pedig továbbra is mítosz marad, hiszen a méretes gólyalábként szolgáló, minőségi DDC-k és reclockerek valamint azok felkábelezése egyáltalán nem olcsó. Sőt! Az eddig megfizethetőnek számító kínai gyártók ma már olyannyira elszemtelenedtek, hogy Mark Levinson árban árulják a termékeiket. Értem én, de ugyanakkor mégsem!
Úgy vélem, hogy a High End Audio leginkább a kis különbségek művészetéről szól!
Önmagában, mindenféle kiegészítő nélkül az összes általam hallgatott, vagy akár csak felületesen megemlített készülék hangzása megüti azt a szintet ami számomra a zavartalan, minőségi zeneélvezethez szükséges!
A High-End Audio, nagyon bonyolult dolog, ahol senkinek és mindenkinek lehet igaza, méghozzá egy időben!
Pár alapigazságon és fizikai törvényszerűségen túl, nincsenek csak személyes (rész)igazságok!
