Ne dőlj be annak, amit itt olvasol pár fórumtag tollából a fennhéjázó komolyzenészekkel kapcsolatban! Életem harmada közöttük telt el, ma is sokukkal tartom a kapcsolatot, szinte kivétel nélkül mind rendes, illedelmes, jóravaló emberek. Szeretik, ha a hangszereikről, tanulmányaikról, együtteseikről és koncertjeikről kérdezik őket, őszinte érdeklődés esetén csillogó szemmel válaszolnak minden apró kérdésre. Nem hordják fent az orrukat, nem mondják meg a közönségnek, hogy mit és hogyan hallgassanak, nem folytatnak kultúrharcot és nem fojtják senkibe a szót. Nincs nagy arcuk, simán beférnek a legkeskenyebb ajtón is. A személyes találkozások sokat segíthenek az olykor minden alapot nélkülöző, velük kapcsolatos ellenszenv leküzdésében, és akkor majd világossá lesz, hogy az ő fenekük is két gömbből van, akárcsak a tiéd. Viszont az is tény - tetszik vagy sem -, hogy a zenét a zenészek szerzik és adják elő. Ők tervezik meg az éves koncertnaptárat és az ő szemüvegeiken keresztül fogjátok megismerni a műveket. Ők mondják meg, hogy mi lesz az albumon és mit fognak rajta játszani. De ezt nem nevezném diktatúrának. Egyszerűen így működik a zene világa. A kínálat bődületesen széles, kizárt, hogy valaki ne találná meg a számára legszimpatikusabb előadót és/vagy szerzőt.Alex_Aston írta: ↑2024.03.30., szomb. 12:34Én azért örülök, hogy az ízlést nem olyan emberek formálják, akik magukat mindenkinél feljebb valónak képzelik, és csak egy út van.
Milyen "jó" is lenne, ha mindenki ugyanazt hallgatná, és egyen ruhában járna, max lovas szekérrel, és még mindig azt hinné, hogy, a Föld lapos, no meg fürdés helyett jó a pacsuli is.
Szerencsére mindenki el tudja dönteni, hogy mit szeret, és mit nem. Az én komolyzenei repertoárom pár tucatra hagyatkozik, és lehet azok is a legalja kategóriák, ezt nem tudom, de nem is érdekel. Hallgatom, a saját örömömre, és nem máséra.
Persze szívesen veszek ajánlatokat is, ha azok nem öncélú felsőbbrendűséget akarnak megmutatni.
És igen, van pár rém ellenszenves, nagyarcú zenész is a nagyvilágban, akiknek - hála a tulajdonos vigyázó szemének és remek üzleti érzékének - esélyük nem lenne bekerülni a Hunnia Records stúdióiba és értékmentésként gyarapítani a globális zenei össztudást. Ilyen zenész napjainkban Keith Jarrett vagy a múltból Miles Davis.
). A lemez egy nem túl hosszú, de hangulatos válogatás Erzsébet-korabeli szerzők dalaiból, amely avatatlan füleimnek tetszett a "vibrátós áriázgatás" ellenére, vagy lehet, hogy épp azért. Ami viszont igazán lenyűgözött, a lemeznek az a képessége, hogy - legalábbis engem - elrepítsen egy hitelesnek tűnő térbe, melyben nagyon élethűen szólal meg az énekesnő, oké picit talán elnyomva lantosunkat. Mindezt kőkorszaki digitális technológiával valósítva meg. Gondoltam, megosztom az élményt, és illusztrációként a youtube-ról történetesen a Dowland-dal került a posztba (lehetett volna akár a "Greensleeves" is, az is rajta van a lemezen). Egy szóval sem állítottam, hogy ez lenne a Dowland előadások non-plus-ultrája...Erre ráugrottál, mint süni a kefére, hogy megmutasd a tuti Dowlandet és bónuszként kaptam még egy klassz kis kioktatást is.
