Az első AliaVox lemez.
Amit itt, a Corrente Italiana-ban csinálnak, főleg, Savall, a szoprángambájával, az nagyon különleges.
youtu.be/0vo9Q_2Tkvc
A lemezborítón a fagottos az megvan? Rákerestem a neten és megdöbbenve látom, hogy 2016-ban meghalt. Készen vagyok.
Értem én, de a humanizmust említetted, tehát azért legalább egy központ-áthelyeződés csak volt...
Azzal kezdtem, hogy 'mánia', vagyis nagyon helyes az erős fenntartások, sőt, az egyenes cáfolatok felsorakoztatása.juliush írta: ↑2018.10.23., kedd 12:09Hmmm...mennyire idevágónak érzem a pár hónappal ezelőtt megfogalmazott gondolatomat!chord írta: ↑2018.10.22., hétf. 23:54A Notre-Dame. Katedrálisépítészet. Ott tudták azt, hogy a jelleg a lényeg, nem a pontos kopírozás. Kocka testek, téglatestek, mértani cuccok. Hol egy kocka a természetben?? Ami élő, és nem egy kristály?, De az arányok, az ívek, az ablakok elosztása, komoly, ma alak-lélektannak nevezett dologgal megspékelve. Szimmetriatilalom, aranymetszés, erős szimbolika. Tehát összességében ez a kocka-cucc ezerszer organikusabb, mint a Makovecz-hagymaív-utánzatok.
"Sajnos ilyen távlatokból ismerkedve a szimbólikával, különösen úgy hogy pusztán akadémikus kutakodással és nem mindennapi életünket áthatva éljük meg, magában hordozza a veszélyét a valós (de legalábbis annak vélt) információkból asszociációk, felszínes hasonlóságok habarcsával összeragasztott, tetszetős, ámde csalóka építmények keletkezésének is!"
A fenti gondolatmenet nem átall a saját tézisének szolgálatába állítani bizonyos tényeket, gondolatokat tetszőlegesen mazsolázgatva, ha úgy szükséges, természetes kontextusából kiragadva.
Egyrészt abszolút tévesen azonosítja az építészet organikus jellegét (a neten utána lehet nézegetni, mit is jelent ez valójában) a Notre-Dame struktúrájában fellelhető szakrális geometriával, majd ezt allegóriaként vetíti ki a reneszánsz zene organikus jellegét igazolandó.
A probléma ezzel az, hogy a Notre-Dame valójában a középkori gótikus építkezés iskolapéldája és az ott alkalmazott szakrális geometria célja az indivduum helyének tudatosítása a szakrális világrend szférikus struktúrájában. Paradox módon - a fenti tézist épp cáfolandó - pont a reneszánsz az, ami az egyén helyét megkérdőjelezi a korábbi világrendben (lásd humanizmus), sőt az első komoly csapást méri az egész szakrális világrendre a világegyetem valódi szerkezetének megismerése (vagy újra felismerése) útján megtett első lépésekkel (lásd Kopernikusz). Vagy ha jobban tetszik, kezd elfordulni a gótikus katedrálisok által szimbolizált régi világtól.
Egyébként erről szólna az a bizonyos "individuum-betörésként" aposztrofált folyamat.
Hmmm...mennyire idevágónak érzem a pár hónappal ezelőtt megfogalmazott gondolatomat!chord írta: ↑2018.10.22., hétf. 23:54A Notre-Dame. Katedrálisépítészet. Ott tudták azt, hogy a jelleg a lényeg, nem a pontos kopírozás. Kocka testek, téglatestek, mértani cuccok. Hol egy kocka a természetben?? Ami élő, és nem egy kristály?, De az arányok, az ívek, az ablakok elosztása, komoly, ma alak-lélektannak nevezett dologgal megspékelve. Szimmetriatilalom, aranymetszés, erős szimbolika. Tehát összességében ez a kocka-cucc ezerszer organikusabb, mint a Makovecz-hagymaív-utánzatok.
RIEC írta: ↑2018.10.22., hétf. 20:20Hogy kicsoda ő? Szeplőtelenül fogant Monteverdi sírjánál. A büszke műbútor asztalos kinézetű apa egy pillanatra sem gyanakodott az asszonyra, örömmel fogadta el a sorstól Leopold Mozart szerepét, az anya pedig boldogan hordta ki nagyreményű magzatát. Születésekor, amikor elkékült, ráncos, véres testtel kicsússzant anyjából a kórház autoklávban sterilizált hófehér lepedőjére nem felsírt hanem kritályta hangon tökéletes akcentussal elénekelt egy reneszánsz nápolyi dalocskát. Ettől a bába úgy megilletődött, hogy a köldökzsinór helyett a saját ujjába vágott bele akárcsak Vidal Sassoon midőn teljesen megrészegedett legújabb hajkölteménye látványától. A kisdedet egy láthatatlan de jól érzékelhető aura vette körül amely a környezetében mindenkire katarktikus hatás gyakorolt, homlokán pedig egy violinkulcs formájú anyajegy képében ott hordozta a kiválasztottak elidegeníthetetlen stigmáját. Már a szülészeten híre ment csodás tetteinek. Pl. a rendkívűl rossz modorú szülész főorvos többé már nem gondolta azt, hogy a pin@ csak b@szásra való és a dajkák is pár napig tisztelettel vették kezükbe az osztály újszülötteit és nem úgy mosták le őket a csap alatt mintha varangyosbékák volnának.
Az akadémia hamar felfigyelt kivételes zenei tehetségére és már 5 évesen meghívták egy felvételi elbeszélgetésre. A meghallgatás annyira jól sikerült, hogy marasztáltni akarták a régizene tanszékvezetőjének de őt ekkor még csak a kezében szorongatott csattogós lepke és az átellenben található csigacsúszda érdeklte, így félénken de nemet mondott a megtisztelő felkérésre.
A szavakkal állandó gondjai voltak, ha tehette énekelve kommunikált. Pl amikor levált a cipője talpa nem azt mondta, hogy anyám kéne egy új csizma, hanem inkább tüneményes hangján eldalolta az Anyám, édesanyám, elfeslett a csizmám c. népi szerzeményt.
Az isiben ő volt az egyedüli fiú az osztályban, a lányok pedig bele voltak habarodva kedves, angyalian szerény természetébe és lebilincselős - kulcseldobós - megkorbácsolós hangjába. Állandóan csokival ( sicc!) és mazsolás panettonéval tömték, csoda, hogy nem vásott el a foga. Még azt se bánták ha klubdélutánokon a Time to say goodbye helyett Vivald In furore c. egyházi művét kareokézta el.
Szakiba nem járt, egyből phd fokozattal kezdett. Az akadémia tananyagát nagyon hamar elsajátította, s bár nem szerette a Tom és Jerry zenéket azért Stockhausent is első hallásra lekottázta. Egyedül a zenetörténet professzoral gyűlt meg a baja aki 54001-ik szerzőként ( Bachnál többet csak a koleszterincsökkentő tablettákról értekeztek ezidáig ) kiadott egy J.S. Bachról szóló tanulmányt amely szerint - és ezt ő vette észre először a világon miközben klimpírozni tanította a kis Nemecsek Ernőt a 22. kerületi Zámbó Jimmy művészeti általános iskolában - Bach volt az első aki nem csak úgy összecsapta a műveit hanem szigorú keretek közé szorította azokat, sőt, még a szimmetria is megjelenik a művészetében. A kis Jaroussky hiába is próbálta magyarázni, hogy ez azért nem egy nagy etwas és különben is Bach az maga a fröcsöntött Jáki templom, egy PVC bélletes kapu mire az akadémia professzora ellenérvként a Pancho Aréna organikus mellékhelyiségének fotójával igyekezett ellenpontozni. A beszélgetés ezzel véget is ért közöttük.
A kis Jaroussky szerette a zenei táborokat. Az órákra nem járt be, inkább csak a folyosókon hallgatózott és a forrószoknyás lányokat nézegette. Egyszer azért becsattogott strandpapucsban, ujjatlan trikóban és kis klottnadrágban az egyik mesterkurzusra és csak úgy viccből elénekelte a Music for a while c. Purcell szerzeményt úgy ahogy mindig is hallotta belülről magában amitől a teljes hazai tanári énektagozat őszi légy módjára leszédült a székéről.
https://www.youtube.com/watch?v=bwVCdyiTVHk
Ilyet ők még nem hallottak, hápogva kapkodták a levegőt és feldúlva kérdezték tőle, hogy honnan a mersze ennyire másként, "ÍGY" énekelni, egyáltalán kitől tanulta ő ezt a cikormányos, cukros takonyos, össze-vissza csapkodós kornyikálást. Jaroussky nem értette a kérdést, az ő perzeváli lelke még nem volt szokva a hazai szeretetnyelvhez így naívan elmesélte, hogy senkinél nem tanult, ő mindig is ilyen volt, ilyennek született, zenével telve, zenében élve és gondolkodva. Ha a kottát nézi nem a hangjegyeket látja hanem vmi jóval többet, feketét, pirosat, szőkét stb., kb. úgy mint Neo a Matrixban. Meg hát az elődök is állandóan súgnak-búgnak a fülébe. Pl. Vivaldi azzal szórakoztatja, hogy egy témát 3 féleképpen is eljátszik neki a hegedűjén, majd harsányan felnevet és elárulja, hogy ő ezt a 4. variációt szereti csak ezt senki sem tudja rajta kívűl. És hát gondolta Jaroussky ő is azért énekli úgy Vivaldit ahogy mert a mester is így szereti. Meg Benedetto Ferrarit is. Aki nem hiszi járjon utána!
https://www.youtube.com/watch?v=2kr9Af6mMA0
folder.jpg
bitrograde írta: ↑2018.10.19., pén. 21:30Ezt a lemezt milyen régóta kajtatom, de végre meglett. Pazar.
Nah, erre minden szempontból kíváncsi leszek.RIEC írta: ↑2018.10.19., pén. 22:44B52 bombázó zsúfolásig megrakva lőszerrel. Akinek nincs hozzá cucca ne is próbálkozzon! Akinek van az se feledkezzen meg a váltás fehérneműről! Bődületes hangélmény 1996-ból. Most éppen ez az etalon.
Stravinsky The Song Of The Nightingale The Firebird Rite of Spring.jpg