Kaptál tőlem egy like-ot, mer a mondandód lényegevel egyetértek.earforce írta: ↑2018.09.24., hétf. 11:48Mindig értetlenül állok az előtt a tény előtt, hogy a hifisták nagyjából fele szint kizárólag "audiophile" kiadványokat hallgat. Meg tesztlemezeket, VA egybeizéket.
Tudom ízlésről nem vitatkozunk, de 1-2 kivételtől eltekintve, ezek túlszínezett, magamutogató felvételek, melyek egy szokolról is egészen elfogadhatóan szólalnak meg.
Ezek a mikrokiadók nem tudják megfizetni a "normális" zenészeket. A "normális" zenészeknek/előadóknak nem is céljuk ilyen felvételek készítése. Nem is áll érdekükben, hogy természetesen szólaljanak meg a felvételeik, mert a célközönségük 99,9%-a nem rendelkezik megfelelő rendszerrel. Az átlagközönség (99,9%) telefonról mp3-at hallgat agybadugóssal, jobb esetben belépő fejhallgatóval, netántán mikrohifivel vagy kékfogas hordozható szirszarról (nem, nem Devialet Phantomról).
Talán a Chesky Records-ot tudnám csak kiemelni, de nekik is gyakran van erős mellélövésük. Ők legalább tényleg a természetes megszólalást tűzték ki zászlójukra.
Sajnos mostanra eljutottunk odáig, hogy nagyítóval kell keresni a natúr hangzású felvételeket. Ezeket a hifisek azért nem szeretik mert nem lehet vele elkápráztatni a haverokat, meg magukat. Nincs meg az igény, és a rászánt idő sem, hogy felfedezzék az értéket ezekben a felvételekben. Pedig a natúr felvételek nem fárasztják az agyat/fület, sokszor meg lehet őket hallgatni akár egymás után többször is. Ellenpélda, amit rühellek a Stockfish records...kicsit olyan mint a kereskedelmi rádiók zöme, FÁRASZTÓ hallgatni. A gyémántcsiszolt megszólalás egy elektronikus zenében OK, de miért kell ennyire kihegyezetten megszólalnia egy valós hangszernek? A valósághoz vajmi kevés köze van.
Bocs csak ez így kitört belőlem. Elnézést, ha valakit megsértettem ezzel.
Annak ellenére, hogy nekem is van Stockfisch-lemezem. McKinley Black-et, Allan Taylor-t, stb imádom, nem tehetek róla, és a Stockfisch adja (adta) ki a lemezeiket...
Azt viszont még mindig nem fogom agyilag, hogy miért akkora szentségtörés telefonról agybadugóssal (iPhone + RHA T10i, nem feltétlenül MP3-ban, inkább Flac-ben) hallgatni zenét, mondjuk egy több mint 2 órás repülőúton, amikor csak kézipoggyász van az embernél (Amerikában is voltam már nemegyszer kézipoggyásszal, az ugye nem kétórás út.) Illetve pl., mivel a Stockfisch eléggé specializálta magát a(z elektroakusztikus) gitárcentrikus zenére, mit jelent az, hogy egy elektroakusztikus gitár (amit amúgy is tudtommal mindig a saját piezoelektromos hangszedőjéről, netán a beépített mikrofonjáról hangosítanak a koncerttermekben is) nem “valósághűen szól”? Nekem is van elektroakusztikusom, teljesen a gitár saját (Fischer-) elektronikájának épp aktualis beállításától függ, hogy milyen a piezo hangja, és akkor még ott a PA-hangosítás... Persze, “natúrban” teljesen másként szól a hangszer, de egy elektroakusztikus gitár pont nem a natúr gitárhangzásról szól. Szerintem. Vagy az valójában nem is “valós hangszer”?
Kiváncsi vagyok, hogy a pl. a Stockfish Gershwin-albuma is annyira eltér a natúr hangzástól?
Elnézést a buta kérdésekért, én csak egy átlagos zenehallgató vagyok, a cuccaim sem nevezhetőek audiofil cuccoknak. Mégis szeretem a zenét, amit rajtuk hallgatok.