Komolyzenei ajánló

[RIEC]

[/quote]
/már megint azok a régi idők (good old days) fantasztikus felvételei, amikhez hasonló alig készül manapság/
https://www.highdeftapetransfers.com/pages/about-us
[/quote]

Egy évben hány új felvételt dobnak a piacra úgy általában? Fizikai képtelenség meghallgatni valamennyit! Ez a Stravinsky nagyon jó. Szerintem. Hogy 58-as kiadás? Én tehetek róla? Ha tegnap vették volna föl akkor sem változtatnám meg a véleményem vele kapcsolatban. Ha tudsz értékesebbet nála szívesen meghallgatom.

[istvan01]

Még jó hogy fekve hallgattam különben eldőlök olyan fékeveszetten jó. Én nem tudom, hogy mit csináltak másként az utómunkálattokkal mint egy mezei CD esetén, de nagyon üt a hangzás. HDTT. Mázli, hogy van 2 tucat itthon belőle. Szegény Reference Recordings lemezeim összementek ilyen kicsire ni! Na ez szimfónikus zene. És már megint az oboista lopja el az előadást.
folder.jpg

Szerinted egy 1958-ban készült mesterszalagon milyen utómunkálatokat végeznek a HDTT-ben? tisztességesen digitalizálják és kész.
/már megint azok a régi idők (good old days) fantasztikus felvételei, amikhez hasonló alig készül manapság/
https://www.highdeftapetransfers.com/pages/about-us

[ajkamici]

Nemrég BMC ben tematikus koncerten is részleteket hallgattunk belőle .
Ez a lemez tényleg nagyon jó, de nincs mit szégyenkezni az Óbudai Danubia zenekarnak sem, sőt , gyönyörűen játszottak.
Szeretem a BMC t kellemes hely, jó a légkör, pláza effektus kizárt, jó a közönség, Eckhardt tanárúr felvezetői zseniálisak.

[RIEC]

Még jó hogy fekve hallgattam különben eldőlök olyan fékeveszetten jó. Én nem tudom, hogy mit csináltak másként az utómunkálattokkal mint egy mezei CD esetén, de nagyon üt a hangzás. HDTT. Mázli, hogy van 2 tucat itthon belőle. Szegény Reference Recordings lemezeim összementek ilyen kicsire ni! Na ez szimfónikus zene. És már megint az oboista lopja el az előadást.

folder.jpg (422.16 KiB) Megtekintve 1455 alkalommal

[chord]

Meg olyan is van bőven, amelyik nem tetszik.
Hogy miért? Nagyon nehéz megmondani. Minden jó, belekötni nem nagyon van mibe, csak hallgatni ne kelljen...

[juliush]

Érdemes ebbe az irányba is próbálkozni!



https://www.prestomusic.com/classical/p ... s-for-viol

[chord]

Csak az van, hogy ezt 'ordinary Chaconne'-t, ahogy Hille Perl nevezte, Savall soha nem játszotta.
Meg a széphölgy azt is említette, hogy enélkül meg nem hajlandó felvenni a lemezt...:)

[PgSpa]

Nekem is Savall az etalon ebben, bár lehet, hogy ki kellene végre lépnem ebből a tagadhatatlanul színvonalas komfortzónából...

[fülelek]

https://www.youtube.com/watch?v=HW76DM2t0q0
nekem ez jobban tetszik, Perl játéka nekem kicsit (?) frigid

[chord]

Jómagam sokkal zártabb vagyok; nincs késztetés új előadókat keresni pl. Sainte Colombe esetén, pedig a youtube végtelen lehetőségeket kínál. Tehát itt egy ilyen bezárkózott lemez.

Tökéletes és megunhatatlan.


youtu.be/_cN_JbX8ggA

[RIEC]

Csalódott vagyok. A Sony nagyon jó az operaválogatás vonalon. Na de ez az album erősen félrecsúszott. A pasas egyszerűen nem tud Mozartot énekelni. Miért csinálják ezt? Miért? Miért nincs aki lefújja a dolgot még idejében? Hogy ezt talán inkább tegyük el a fiókba mert ott van a legjobb helye, ne csináljunk hülyét magunkból. Tőlem ajnározhatják a lemezt a "kritikusok", hogy mekkora húzás ez a felvétel egy Donizettire, Bellinire és Rossinire szakosodott énekestől, de ez a fajta bel canto éneklés akkor sem passzol Mozarthoz. A zenekar jó, nagyon jó, a karmester neve is ismerősen kell hogy csengjen sokuk számára. Az ember alig várja, hogy végre belépjen az énekes és akkor megérkezik Szőke a Shrekből. Szegény Mozart forog a sírjában.
https://www.youtube.com/watch?v=3Myc5jLdXU8

cover.jpg (173.4 KiB) Megtekintve 1566 alkalommal

[bitrograde]

https://www.youtube.com/watch?v=Sw21560Pk1c
Egy ideje nézegetem ezt a videót és vmi kikívánkozik belőlem.
Mert miről szól ez a jelenet? Leporelló ( Don Giovanni szolgája ) tájékoztatja Donna Elvirát, a korábban Don Giovanni által elhagyott nőt, hogy mennyi hölgyet (szobalányt, szárazdajkát, hercegnőt és grófkisasszonyt, stb.) hódított meg a gazdája és, hogy jobb lenne ha ennek ismeretében kiverné őt a fejéből. „Mint a lepke száll, csak száll” (egyik nőről a másikra). Innen a regiszter ária elnevezés. Regisztrálva van az a temérdek faképnél hagyott nő abban a könyvben amit Leporelló ír folyamatosan gazdája kérésére. Il catologo e questo = ez a katalógus. Leporello nem egy gentleman hisz gátlástalanul kiszolgálja ezt a nőfalót. Don Giovanni ti. nem szereti a nőket. Ő gyűlöli őket. Gyerekkorában sérelem érte és emiatt a szívek meghódításával kívánja kínozni őket. Don Giovanni gonosz és minden hódítással hideg fejjel vesz elégtételt tőlük. Ő nem egy Casanova aki a mosogatólányba is belelátja a szépet és igaz csak pár óra erejéig, de szerelmes lesz belé. Szóval Leporellónak bár nem feltétlen tetszik az amit ura csinál, de azért nem is hagyja faképnél. Vhol imponál neki Don Giovanni sikere és kicsit sütkérezik is ebben a kétes dicsőségben amihez sokszor ő is hozzásegíti gazdáját a féltékeny férjek figyelmének elterelésével. Na most mit látunk ezen a felvételen? Egy szerepzavart. Mert hiába Leporelló áriája ez mégis úgy van elénekelve mintha Don Giovanni énekelné. És ami a legszörnyűbb az egészben az az, hogy ez a Don Giovanni nem is az a pszichopata figura aki szemrebbenés nélkül szúrja le a kormányzót, hanem egy metrószexuális, kopaszfarkú, vernyákoló kandúr. Kikacsingat a nézőtérre, megy ezerrel a szemidévisz közte és a nők között, játszik a szemöldökével mintha az Army of Lovers klippjéről lopta volna a manírt, dobja a csókokat a nézőtérre és kelleti magát. Az ária végén pedig úgy dorombol, mint egy macska amelynek éppen a hasát vakarják. Szóval ez nekem nem tetszik. Pedig ez a Schrott egy kitűnő énekes. Mindent tud. Kisujjában a szakma. És tessék ilyen ízléstelenségre ragadtatja magát. Értem én, hogy ez egy könnyed hangulatú koncert Domingo tiszteletére, de azért ez már sok. Ezt nem kellene. Most nem is annyira a zenén van a hangsúly hanem inkább egy jelenségen. Mert a zene sok mindent lehetővé tesz az előadónak. Aki zenekarban ül az a tutti részekben szeret belecifrázni, díszíteni mondván úgysem hallja senki, viszont ő, a zenész annál jobban szórakozik. Én is sokszor csináltam így, csak amikor túllőttem a célon akkor odafordult hozzám a szólamvezető és ennyit mondott: " ezt ne!". És megértettem. Igaza volt, nem is vitatkoztam vele. Schrott baromira élvezi magát a színpadon, olyannyira, hogy nem veszi le, hogy amit ott csinál az már régen túl van a zenei jóízlés határán. Ez már nem játékosság amit nála látok, hanem ordenáré ízléstelenség. Hogy mi vitte rá azt nem tudom mert nem látok a fejébe, találgatni meg kár is. De a produkcióra akkor is rányomja a bélyegét a zenei macskajancsisága és ez a fajta zenélgetés a crossover melegágya. Súlyos hibának tartom amikor vki az amúgy rendkívűl igényesen megírt zeneművet vmi hülye ötlettől vezérelve kikönnyíti és súlytalanná teszi. Ez nem helyes. Nem helyes mert a komolyzene lényege a mély tartalmi mondanivaló amely ha megfelelő keretben jelenik meg életreszóló élményt ad. Ebben a Leporelló áriában minden el lett bagatelizálva és abszolút hamis képet ad az opera szereplőjéről. Ha egy laikust megkérdeznénk, hogy akkor most mit is látott és hallott nagy valószínűséggel azt mondaná, hogy Leporelló egy nőcsábász bájgúnár. Szóval ez így nem jó. Schrott elbaromkodta ez előadást és mindezt megkajálta a közönség. Olcsó siker. Kell ez Schrottnak? Naná.

Tiszta, világos beszéd, egyet is értek veled majd' mindenben. De az is világos, hogy ezt operai színpadon, egy erős rendezői koncepciónak alárendelve (már ha van ilyen) nem tehetné. Az operának az operában a helye.

[chord]

De az Opera az pont ez.
Az egyetlen műfaj szerintem, ahol ezek a túllövések engedélyezettek. Igazad van, értem, amit mondasz, de egy ekkora volumenű hang ezt megteheti, mert egyszerűen olyan hangja van, hogy a közönség neki bármit bekajál.
Amúgy totálisan értem az operarajongókat; pazar felvételek meg előadások léteznek.

[RIEC]

https://www.youtube.com/watch?v=Sw21560Pk1c
Egy ideje nézegetem ezt a videót és vmi kikívánkozik belőlem.
Mert miről szól ez a jelenet? Leporelló ( Don Giovanni szolgája ) tájékoztatja Donna Elvirát, a korábban Don Giovanni által elhagyott nőt, hogy mennyi hölgyet (szobalányt, szárazdajkát, hercegnőt és grófkisasszonyt, stb.) hódított meg a gazdája és, hogy jobb lenne ha ennek ismeretében kiverné őt a fejéből. „Mint a lepke száll, csak száll” (egyik nőről a másikra). Innen a regiszter ária elnevezés. Regisztrálva van az a temérdek faképnél hagyott nő abban a könyvben amit Leporelló ír folyamatosan gazdája kérésére. Il catologo e questo = ez a katalógus. Leporello nem egy gentleman hisz gátlástalanul kiszolgálja ezt a nőfalót. Don Giovanni ti. nem szereti a nőket. Ő gyűlöli őket. Gyerekkorában sérelem érte és emiatt a szívek meghódításával kívánja kínozni őket. Don Giovanni gonosz és minden hódítással hideg fejjel vesz elégtételt tőlük. Ő nem egy Casanova aki a mosogatólányba is belelátja a szépet és igaz csak pár óra erejéig, de szerelmes lesz belé. Szóval Leporellónak bár nem feltétlen tetszik az amit ura csinál, de azért nem is hagyja faképnél. Vhol imponál neki Don Giovanni sikere és kicsit sütkérezik is ebben a kétes dicsőségben amihez sokszor ő is hozzásegíti gazdáját a féltékeny férjek figyelmének elterelésével. Na most mit látunk ezen a felvételen? Egy szerepzavart. Mert hiába Leporelló áriája ez mégis úgy van elénekelve mintha Don Giovanni énekelné. És ami a legszörnyűbb az egészben az az, hogy ez a Don Giovanni nem is az a pszichopata figura aki szemrebbenés nélkül szúrja le a kormányzót, hanem egy metrószexuális, kopaszfarkú, vernyákoló kandúr. Kikacsingat a nézőtérre, megy ezerrel a szemidévisz közte és a nők között, játszik a szemöldökével mintha az Army of Lovers klippjéről lopta volna a manírt, dobja a csókokat a nézőtérre és kelleti magát. Az ária végén pedig úgy dorombol, mint egy macska amelynek éppen a hasát vakarják. Szóval ez nekem nem tetszik. Pedig ez a Schrott egy kitűnő énekes. Mindent tud. Kisujjában a szakma. És tessék ilyen ízléstelenségre ragadtatja magát. Értem én, hogy ez egy könnyed hangulatú koncert Domingo tiszteletére, de azért ez már sok. Ezt nem kellene. Most nem is annyira a zenén van a hangsúly hanem inkább egy jelenségen. Mert a zene sok mindent lehetővé tesz az előadónak. Aki zenekarban ül az a tutti részekben szeret belecifrázni, díszíteni mondván úgysem hallja senki, viszont ő, a zenész annál jobban szórakozik. Én is sokszor csináltam így, csak amikor túllőttem a célon akkor odafordult hozzám a szólamvezető és ennyit mondott: " ezt ne!". És megértettem. Igaza volt, nem is vitatkoztam vele. Schrott baromira élvezi magát a színpadon, olyannyira, hogy nem veszi le, hogy amit ott csinál az már régen túl van a zenei jóízlés határán. Ez már nem játékosság amit nála látok, hanem ordenáré ízléstelenség. Hogy mi vitte rá azt nem tudom mert nem látok a fejébe, találgatni meg kár is. De a produkcióra akkor is rányomja a bélyegét a zenei macskajancsisága és ez a fajta zenélgetés a crossover melegágya. Súlyos hibának tartom amikor vki az amúgy rendkívűl igényesen megírt zeneművet vmi hülye ötlettől vezérelve kikönnyíti és súlytalanná teszi. Ez nem helyes. Nem helyes mert a komolyzene lényege a mély tartalmi mondanivaló amely ha megfelelő keretben jelenik meg életreszóló élményt ad. Ebben a Leporelló áriában minden el lett bagatelizálva és abszolút hamis képet ad az opera szereplőjéről. Ha egy laikust megkérdeznénk, hogy akkor most mit is látott és hallott nagy valószínűséggel azt mondaná, hogy Leporelló egy nőcsábász bájgúnár. Szóval ez így nem jó. Schrott elbaromkodta ez előadást és mindezt megkajálta a közönség. Olcsó siker. Kell ez Schrottnak? Naná.

[RIEC]

Van ami folyton kiveri nálam a biztosítékot. Ez itt.
https://www.youtube.com/watch?v=uAwpLp9voio
9 percnyi döbbenet. Miért? Mert a hallható hangszeres teljesítmény szembemegy a zenei középszer eszével még értelmezhető és megemészthető virtuozitással. Ez tipikusan az az előadás amely után mi zenészek letesszük a hangszert majd másnap beállunk feketemosogatónak egy balatoni étterembe. Esetleg beletörödünk a sorsunkba és próbálunk jópofát vágni a hallottakhoz még ha rettenetesen nehéz is. Én már élőben is hallottam ezt a művet pont ilyen felállásban egy másik, de legalább ekkora ha nem nagyobb előadó tolmácsolásában. Ilyenkor az ember önkéntelenül elkezd vigyorogni és keresi a hasonló reakciót a többi szakmabeli arcán, ugyanakkor reménytelenül magába roskad. Mert van ami hangszeresen egy ponton túl már nem megy. De ez nem csak a zenében vagy így, az élet más területén is megtalálhatóak a rendkívűl tehetséges és szorgalmas emberek akik nagy ambícióval igen sokra viszik, és vannak páran a zsenik akiknek a teljesítménye még a nagyon tehetségesek számára is is utánozhatatlan és felfoghatatlan, pedig rajtuk aztán igazán nem múlott semmi a siker érdekében. Ebben a topikban csak úgy repkednek a zseniális jelzők pedig ők azok akikből tényleg nagyon kevés van. Mert mi teszi őket azzá amiért annak tartjuk őket? Muzikalitás, szakmai felkészültség, szorgalom és lehetetlent nem ismerő magabiztos hangszertudás. Amikor ezt a Schubert darabot hallgatom mindig végigfut rajtam, hogy ez az ember hány órát gyakorolhatott életében annak érdekében, hogy így, ilyen vonósokat megszégyenítő színvonalon tudja eljátszani ezt a nem is oboára íródott, totálisan életidegen darabot.
Kezdődik ott a dolog, hogy ha nincs a Lorée hangszergyártó cég akkor nincs ez az előadás. Ti egy speciális hangszer kell hozzá amelyen van egy kis "a" hang megszólaltatására képes billentyű. Normál hangszerek esetében a legmélyebb hang a kis "b". De mivel a darab a-mollban van kellett az átépítés. Kérdezhetnők, hogy minek akar vki egy ilyen művet egyáltalán eljátszani? Nem elég neki az amúgy is széles hangszeres repertoár? Nem elég. Ez a pasas már mindent eljátszott ( nem ő az egyedüli ezzel a képességgel a zenetörténetben ) amit oboára írtak. Unta magát - vagyis nem is ő unta magát hanem az aki a Lorée-t megkérte, hogy gyártsa le ezt a hangszert ( persze hogy magyar emberről van szó ) - és kedvet kapott hozzá, hogy végre ezt az átiratot is eljátsza. Ha csak a virtuozitás miatt tette volna az is hatalmas tett lett volna, de ő túlment az öncélú brillírozáson és iszonyat zeneiséggel töltötte meg ezt a kevesebb mint tíz percet. Engem mindenki untat aki ezt a darabot játsza legyen bármilyen hangszeres, viszont ezt itt reggeltől estig tudnám hallgatni annyira jó. Kezdődik ott, hogy amikor belép a hangszer először nem is tudni, hogy most oboa vagy fuvola szól-e. Vakteszeten elvéreznék. Én még nem hallottam fuvola hangszínt oboán...ő tud. Sőt, hegedűt imitál a vibrátómentes kitartott pianissimo hangjaival. Azért az nagyon nehéz amikor vki szinte végig háromvonalas hangokon játszik. A fuvola szokott ilyen magasságban otthonosan mozogni. Oboánál a 3 vonalas "c" fölé ritkán írnak hangokat. Már a 3 vonalas "d" "e" hangok is próbára teszik az embert annyira másként kell képezni ezeket a hangokat mind szájjal, mind az ujjtörő villafogásokkal, viszont itt csak úgy röpködnek a 3 vonalas "a"-k. Csak, hogy értsétek. 14 év után fogalmam sincs, hogy hogyan kell lefogni ezt a hangot. Nem része a felsőfokú oktatásnak ez a hang. A legmagasabb hang amit hallottam koncertkörülmények között oboán az egy 4 vonalas "c" volt. Szintén magyar zenésztől. Azt sem értettem. Mondjuk 5 esetből csak 4x jön ki a hang, az 5. statisztikailag mindig besül. Szóval 3 vonalas "c" felett már nagyon kell dolgozni a hangszerrel. Átlag előadó hamar elfárad ilyen körülmények között mert az ajkakat nagyon igénybe veszi az intonáció és a hangszínbeli törés kiküszöbölése ilyen magasságban. Trombitán is csak rövid ideig bírnak magas hangokon kukorékolni, oboára ez hatványozottan igaz. Isten igazából ez az a terület amelyet a legritkábban érintünk mert nagyon háládatlan ebben a lágéban hosszan skálázni, kötéseket és különféle gyakorlatokat kivitelezni. Kevés a siker sok a kudarc, a nád is piszkosul gyorsan el tud használódni ilyenkor. 1-2 óra eltöltése a magasban elég ahhoz, hogy ki legyen végezve a nagy kínnal kifaragott és beállított nád. De ha már ott gyakorolunk akkor is inkább forte próbálkozunk. Egyszer azt ajánlották egy mesterkurzuson, hogy pár napig próbáljunk csak pianissimo fújni, hogy hozzászokjunk ehhez a teljesen más típusú hangképzéshez. Nem könnyű dolog. Persze egy hifistát mit érdekelhet a hangszeres probléma? Nem azért vagytok, hogy ezzel foglalkozzatok. Csak hát éppen ez a lényege a komolyzenei előadásoknak. A technikai lehetetlenségek megoldása oly módon, hogy úgy hangozzék mintha a világ legtermészetesebb dolga volna énekelni, hegedűlni vagy fafúvós hangszeren játszani. Amikor megy ezerrel a fejkapkodás, hogy micsoda nagyszerű felvételt találtatok akkor tulajdonnképpen pont az történik veletek ami most velem is. Szájtátva hallgatok vmit amit bár értek mert csak van a zenéhez némi közöm ám felfogni mégsem tudom mert túlnő az egész rajtam. Pont mint a magasugrásban. 170 centit átviszek szépen, ez meg itt 235-re rakja a lécet és még csak nem is súrolja. Hol van itt a méltányosság? Az esélyegyenlőség? Mert bocs már, hogy megjegyzem de mindenki akit itt ajánlgattok ilyen magasságokkal próbálkozik a legnagyobb sikerrel. Engem ez az Alex Klei frusztrál. Nem is kicsit. Mert így nem lehet oboázni az én tapasztalatom szerint. Ám ő mégis tud. Hogy csinálja? Taníthatatlan. És még vannak páran akik mindezt tudják de csak nagyon-nagyon kevesen. Tényleg, legfeljebb csak tízen. De talán még ezzel sokat mondtam.
Alex Klein már befejezte aktív koncert pályafutását. Amikor ezt a tétel eljátszotta éppen ő volt a világ legjobb oboistája. Arra az esélyetek, hogy ezt a darabot MO-on ilyen minőségben a közeljövöben hallhassátok annyi az esélyetek mint 3 lábú sünnek átkelni a 6 sávos autópályán. Sajnos nekem is.

[juliush]

Egyre inkább úgy tűnik, mintha a BIS nem is tudna hibázni! Egy újabb gyöngyszem, viszonylag ritkán hallható csodálatos zenei anyag elképesztően jó előadásban és hangminőségben, SACD-n.

[juliush]

A másik, az egy Alpha felvétel, jobb híján, egy nyomorúságos másolat, EAC beolvasás meg kiírás, egy bakelitmintás Verbatim lemezre, most 125 Ft darabja, meg szkennelni meg másolni meg kivágni meg b@szakodni az egésszel, és ez pont egy Alpha, szóval borítóilag szentségtörés, ez van.

A hang a Nightclub után?
Megdöbbentő.
Nem a hangmérnöki zsenialitás hallatszik, hanem az, hogy elkezd élni az egész. Mint egy hangszerbemutató. Fantasztikusan élő. Mintha kattintásra bekapcsolna az SP1 ultratweetere, akkora felbontás, hogy elképedek, komolyan. A végén, Guillemette hangja, állandóan leállítom, majd vissza, annyira tetszik, kb. ötödszörre sikerül végighallgatni azt a pár percet.

A bakelitlemez mintázatú CD-másolat szól jobban???
Ez most szimplán pavlovi reflex vagy az LP valós (vagy vélt ) hangzásbeli fölényének tudományos magyarázata?

[chord]

Nézem ezt az AVX fórumot, hogy micsoda fanatikus társaság jött itt össze, meg nézem ezt az ajánlót, meg gondolkodom azon, hogy tényleg, miért is jó komolyzenét hallgatni, és tegnap egy teljesen szimpla válasz jött, ami nem agyalás, hanem tény, megmutatható, bármikor.

Tegnap este két lemez ment.
Az egyik, az egy hifis remekmű.
A Nightclub.





Méltán híres. Óriási odafigyeléssel készült, gyakorlatilag egy hangmérnöki példakép. A zene nem egészen az enyém, de szeretem, olykor hallgatom, Patricia hangjában van valami igazán lenyűgöző. Sok akusztikus hangszer, az SACD technika minden gyönyörűsége ott a hangban, annyira drága volt használtan, hogy le sem merem írni, az aranybevonat totál arisztokrata feelinget ad. A lánc szereti, kimondottan, a BBC monitorok amúgy is életre kelnek egy jó énekhangtól.



A másik, az egy Alpha felvétel, jobb híján, egy nyomorúságos másolat, EAC beolvasás meg kiírás, egy bakelitmintás Verbatim lemezre, most 125 Ft darabja, meg szkennelni meg másolni meg kivágni meg b@szakodni az egésszel, és ez pont egy Alpha, szóval borítóilag szentségtörés, ez van.

A hang a Nightclub után?
Megdöbbentő.
Nem a hangmérnöki zsenialitás hallatszik, hanem az, hogy elkezd élni az egész. Mint egy hangszerbemutató. Fantasztikusan élő. Mintha kattintásra bekapcsolna az SP1 ultratweetere, akkora felbontás, hogy elképedek, komolyan. A végén, Guillemette hangja, állandóan leállítom, majd vissza, annyira tetszik, kb. ötödszörre sikerül végighallgatni azt a pár percet.


youtu.be/fw8H9izM4kU
Nincs verseny a két felvétel között, ez annyival jobban szól.
Szóval, igen. Komolyzene. Meg hardcore hifi...:)

[juliush]

Vadiúj szerzemény, gyönyörű CD!!!

[juliush]

Kód: Egész kijelölése

- Mahler hifitornyot vegyenek! Pergolesi hifitornyot vegyenek! Itt a remek Hans Zimmer hifitorony!
- Bocsánat, Caccinihez való nem volna? Van? Tényleg? Akkor egyből kettőt kérnék. Hogy mi? Holnapra ígérik a Monteverdit? Akkor holnap is benézek. Viszlát.
- Legyen máskor is szerencsénk! Itt a Mahler hifitorony! Mahlert vegyenek...itt a nagyszerű Mahler hifitorony...!

Tényleg ezt mondtam volna?

[chord]

Ez gyönyörű, de mi legyen evvel??
https://www.youtube.com/watch?v=SzrNdN0CUno
[/quote]

Jogos a kérdés. Ügyes találat.
[/quote]

Leírtam, már lassan 2 éve lesz, telik az idő...



Tükör-különbözőségek

http://komolyzeneiajanlo.blogspot.com/2 ... rmada.html

[RIEC]

[/quote]

Ez gyönyörű, de mi legyen evvel??
https://www.youtube.com/watch?v=SzrNdN0CUno
[/quote]

Jogos a kérdés. Ügyes találat.

[fülelek]

Nézzük, Spanyolföldön mi a helyzet.
Emlékezetek még erre a lemezre? Vert fel egy kis port.
Szír származású gambás, amikor még nem volt menekültkérdés, de régnek tűnik, pedig csak pár éve, hogy.



A lemez most is nagyon jó, azóta is. Ez a fajta extravagancia nagyon passzol a régizenéhez.
A hangminőség?, hát ment a gittrágás, hogy a mai soksávos stúdiófelvételek sz@rok, de az '57-es mittudoménmidzsessztrombitás, az húha, én meg mondtam, hogy egy nagy,,, szóval ellenvéleményt bátorkodtam, de most itt ez a Glossa, ami stúdiófelvétel, nem mentek ezek el semmilyen régi templomba, a hangszer egy cselló-gamba mutáns, hát, a hang attraktív, de igazából nem finom, hifis, nyomulós, színezett, nem rossz, de nincs az a hűvös-arisztokrata SACD hang, lelkendezés tehát főleg a zenére részemről, mert az nagyon.


youtu.be/YLB6RAZCnBU

Ne mutassátok zenészeknek, mert tökidegek lesznek tőle, még a jófejek is, a Zeneakadémia tényleg valamit lezár vagy kiirt vagy legalábbis beszeg, én nem tudom...

Ez gyönyörű, de mi legyen evvel??
https://www.youtube.com/watch?v=SzrNdN0CUno

[RIEC]

Infó: https://www.prestomusic.com/classical/p ... arpsichord
Holnap fog hivatalosan megjelenni a lemez. Kiváncsian várom a hivatalos reakciókat. Egy hegedűjátékhoz kevéssé alkalmas visszhangos templomban vették fel a darabokat, a két hangszer közelmikrofonozott, se térbeli mélysége nincs a felvételnek, se értelmezhető egymáshoz való aránya a két hangszernek. Mindkettő egyformán hangos ( igen, ez a legjobb jelző erre a lemezre: HANGOS ) és párhuzamosan haladnak egymás mellett a zenei végtelenbe. Találkozásra esélyük sincs. Ráadásul a csembaló idegesítően a jobb oldalról szól a hegedű meg pont mellette 50 centire. Nem, nem vettem fel fordítva a fejhallgatót. A mikrofonozás miatt a csembaló minden apró dübörgése átüt a felvételen és bosszantóan rontja az amúgy is pocsék hegedűhangot. Bár a kísérőfüzet szerint ez egy 1750 körüli barokk hegedű mégis tök úgy szól mint egy torzításon átesett elektromos típus. Ilyen ocsmány hegedűhangot J. Adams Sheherezadéjában hallottam utoljára de az ott tudatosan volt ilyen, a művészi kifejezés hívta életre és kapott értelmet. Na de ez itt szimplán rettenet. És a hegedűjáték is totál elhibázott. Én értem, hogy az ifjú művésznek ez tetszik, de akkor sem szabad mindent mindig ugyanúgy, ugyanolyan tónussal, felfogással, modorral megformálni. A tételekből teljesen hiányzik az intimitás, a komplementer színek, a lágy piano, a gördülékenység, a játékosság és könnyedség. Ez a tapadós, ragadós, túlgyantázott és rendkívűl dühös indusztriális hang annyira statikussá és érzéketlenné teszi pl Corellit, hogy az már elszomorító. Megmondom én ki játszik így hegedűn: egy technikailag csúcsra járatott GÉP. Pont az ember, a zenei anyag létrehozója, az eszme és érzelemvilág hiányzik az egészből. Összeségében sem hifis sem művészi szempontból nem értékelhető a produkció. Ha 1/1-et adnék rá az is sok volna így részemről 0/0. 24/96-ban hallgattam.

cover.jpg (250.58 KiB) Megtekintve 1646 alkalommal

[RIEC]

Szép, szellős hangzás, kottázható szólamok, remek arányok, semmi dirr-durr ( azért megszólal a zenekar ha kell ), inkább epika és líra semmint dráma. Valóságos felüdülés egy ilyen lemez. 16 bites bontásban is remekül szól, kár, hogy nem XRCD. Inkább a művészi érték az ami itt dominál. Az oboista külön műsorszám benne. Aki tudja szerezze be.

BIS-CD-1073.jpg (997.57 KiB) Megtekintve 1644 alkalommal

Recording data: December 1999 at the Konzert und Kongresshalle Bamberg ‘Sinfonie an der Regnitz’ Neumann microphones; Studer AD19 microphone pre-amplifier; Yamaha O2R mixer; Genex GX8000 MOD recorder; Stax headphones.