" Ottavio! Ottavioooo! Hun vótál? Már össze-vissza kerestelek, mindjárt kezdődik a koncertetek " - óbégatta Martin. Ottavio laza csávó volt, olasz származását le sem tagadhatta volna. Hanyagul legyintett egyet - ej, ráérünk arra még, ez volt az arcára írva - majd gyorsan elrohant keresni egy gabinettót ( wc ). A mo-i szakiskola minden négyzetcentijét átjárta Kodály szelleme. Az ő nevét viselte az almamáter, a hangversenyterem, képe ott függött minden teremben litográfia vagy olaj formájában. Imitt-amott lógott még egy-két J.S. Bach, Liszt, Erkel, Mosonyi, Goldmark és Bartók portré is, de így is félreérthetetlen volt az iskola zenei szellemiségének irányultsága. Bármennyire is kereste Vivaldit Ottavió a közismeretei és szaktantermekben, sehol sem futott össze vele. Hát ez van - gondolta csendesen magában - ilyennek is kell lenni. Ottaviót meglepte a zenede lepusztultsága, a falak szürkesége, a kopott zongorák és a rengeteg celluxszos fénymásolt kotta látványa. " Nesze neked jogtisztaság. És ezek után csodálkoznak ha a magyar zenészek torrentelnek ". Egyik teremben éppen egy nebuló kísérte magát zongorán. Ballal a basszus szólamot játszotta, a felsőt pedig énekelte hozzá. Ottavió szíve ellágyult. " Orlando di Lasso " - suttogta csendes áhítattal maga elé. Erre gyorsan ki is javították, hogy " nem Lasso hanem Lassus, tessék ide van írva a fedlapra".
" Te Martin, itt nagyon szorgalmasak a diákok. Még a retyón is egy harsonás gyakorolt. Ja, hogy nincs elég tantermetek? Vivaldit nem szeretik nálatok? Sehol nem látom a képét. Bachból meg túlkínálat van. Hogy nektek rá épül a zenei kultúrátok? Hmmm. Hallottam, hogy a Váci régizenei napok zárókoncertjén is a h-moll mise ment. Ne röhögj Martin! Ez egyáltalán nem vicces. Hallottad te is azt a kórust? Úgy énekeltek mintha fafúvós hangszerek lettek volna. Anyám! Mert, hogy valaki éneklően akar egy hangszeren játszani azt még értem, na de hogy fordítva? Ekkora marhasággal eddig nem találkoztam. Mi? Hogy az egy osztrák sztárkarmester volt? Szegény Emőkétek, ő is énekelt benne. Hogy únhatta. Amúgy az megvan amikor az egyik diák arról beszélt lelkesen, hogy egy hét alatt többet tanult tőle a táborban éneklésből mint a saját tanárától egész év alatt SE? Csak nekem tűnt fel, hogy ez milyen ciki és ezzel nem kellen ország-világ előtt kérkedni? Itt tart a hazai zeneoktatásotok? Látod ezért is mondtam igent a felkérésedre és jöttem el a zenekarommal hozzátok. Hogy mi vagyunk a világ legjobb barokk zenekara? Naturalmente. Mi még szoktunk néha gyakorolni. Apropó, hol van a közönség? Ebbe a szép akusztikájú terembe beférne vagy 200 ember, én meg látok vagy 40-et. Matekdogára készülnek a szakiskolások és az igazgató megtiltotta, hogy eljöjjenek a koncertre? És ő hol van? Ott a bársonyszékes elkerített sarokban? A karámban? És a többiek? Itt nálatok főiskola is van nemdebár. Nem tájékoztattad őket a jöttünkről? Hogy a tanárok bedobták a meghívót a fiókjukba és inkább nem szóltak róla a növendékeknek? Miért? Tényleg azért mert kiderülne, hogy mennyire bénák? Ábrahám Mártát elhallgatva én is csodálkoztam egy kicsit, bár én először azt hittem, hogy az vmi zenei burleksz amit Vivaldi címszóval csinált.
Na de CD is van a világon. Hogy a magyar diák azt se hallgatja? A tanára sem? Jaj! Akkor, hogyan tudják követni a zenei világ változásait, áramlatait? Honnan tudják, hogy hogyan kell mondjuk histórikusan játszani? Nem tudják. Szerinted nem is fogják tudni? Ja, hogy te ezzel már nem akarsz foglalkozni, túlságosan is pisás a gatyád a sok szembevizeléstől. Megértelek. Vagyis nem. Nálunk Olaszországban nincsenek ilyen problémák. Jók az iskolák, a tanárok, a szakmai felkészültség, a világ legjobb zenekarait hallani a legeldugottabb kisvárosokban is, nálunk valódi régizenei műhelymunka van. Meg valódi értő, zeneszerető közösség. Commune, come si dice! Érted? Nálunk a plebs is imádja a komolyzenét. A halász Giovanni hálóürítés után mindig énekel valami szépet a Simon Boccaneggrából. Olyankor mindenki köré gyűlik a piacon.
Te azért beülsz a koncertre, nem? A 43-as tételre koncentrálj! A 43-ra. Az a lényeg. Ott van Vivaldi. Ő az igazi Vivaldi, ő az aki az álarc alatt van. Az 53 tétel bár fantasztikusan jó csupán a 43-as védelmét szolgálja. Ez a nagy titok. A 43-as. Meghallgatod és többé nem feljeted! Mi megfejtettük Vivaldit. Tudtad, hogy a Keopsz piramisban sem a piramis a lényeg hanem a Zed oszlop amely köré az egész épült? Itt is ez van. Lenyűgöz az 53 tétel és egyszerre csak rájössz, hogy azért az egyért jött létre az egész monstrum. Hogy jól el legyen rejtve a szakavatatlan fülek elől. De ezt csak neked árultam el. Érted Martin? A többiek küzdjenek meg a felismerésért. Apropó, azt tudtad, hogy a Zed oszlop rejtélyét is egy olasz tudós fejtette meg? Na jó zenehallgatást.
- cover.jpg (185.97 KiB) Megtekintve 1513 alkalommal
)
