Tisztelt Fórumtársak!
Annak érdekében, hogy fenntartsuk ezt a szigetet, szükségünk van bevételre. Te is támogathatsz minket, ha azt szeretnéd, hogy sokáig és stabilan tudjunk működni. Amennyiben élsz ezzel a lehetőséggel, azt mi megköszönjük!
viewtopic.php?f=100&t=199327

Front Hangfalak Tesztje.

Avatar
leonel
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 582
Csatlakozott: 2012.05.21., hétf. 11:43
Értékelés: 73

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: leonel »

téves

Avatar
bence0929
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 549
Csatlakozott: 2012.01.16., hétf. 01:14
Értékelés: 29

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: bence0929 »

Hát számomra ezek úgy látszik még mindig nem teljesen tiszták, no nembaj a lényeg az a szuper magas azért jó, mert jó és akkor itt pont és ennyi (mármint, hogy ez a vége, nem én nyertem vagy ilyesmi ), illetve "fülelek" utóbbi hozzászólása leegyszerűsíti, nem kell a varázslatot keresni a dologban, szól az a hsz ott is ahol hallom, így gazdagabbá téve az adott produktum előadását.

Avatar
Jester
Törzsvendég
Törzsvendég
Hozzászólások: 1015
Csatlakozott: 2009.03.17., kedd 22:41
Értékelés: 328

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Jester »



Ki kellene próbálni egy generátorral, hogy amikor 25kHz-t ad a hangszórónak, akkor hallani-e valamit?
 
Egyébként érdekes a felvetésed, mert amikor egy sub-ot beállítottunk max. 20 vagy 60 Hz-re, úgy hogy az a maximális freki, amit átvihet, akkor nem kellett volna beleszólnia a felette levő középhangok által létrehozott hangképbe. És mégis beleszólt, Zimonyi Attilával együtt csodálkoztunk.


 
KMT már leírta a lényeget, még annyit tennék hozzá, hogy én hallottam szubból 1Khz-et is szólni, úgy hogy elvileg 40Hz-en volt vágva. Nem tudom milyen szűrő lehetett benne...
Because great sound fills the room, shakes the house, breaks the heart, stirs the soul, and always always will

Avatar
KMT
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 974
Csatlakozott: 2011.02.25., pén. 16:25
Értékelés: 81

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: KMT »



De a lebegésnél azt írja két közeli hang megszólaltatásakor jön létre, mi számít közelinek, mert amiről én beszélek az pl.: 22Khz és 28kHz egyidejű hang megszólalására is igaz, ez közeli lenne? 6000Hz-re vannak egymástól.
 
A műsoranyag minőségbeli limittel teljes mértékben egyetértek, de sajnos ez csak nem erre a témára van hatással, amilyen x@r felvételeket tudnak készíteni, néha kidobott pénz egy-egy gyári lemez más FLAC albumokkal szemben.


 
Nem tudom mi számít közelinek, de az nem túl logikus, hogy nem arányt nézel, hanem kivonod. 1 és 1,006 MHz közt is 6 kHz van...
 
 
menyét
Nem szabadna meglepődnötök... A beállított frekvencia csak a vágási pont, itt -3 dB az átvitel, de felette egyik szűrő sem végtelen meredekséggel vág, hanem pl 12-24-stb dB-lel oktávonként. Tehát pl 50 Hz-re beállítva a 100 Hz még bőven hallható.
A másik ok, hogy lokalizálható a szub, az az, hogy torzít is. Az így keletkezett magasabb frekvencia (a példánál maradva 50 Hz és többszörösei; de vehetjük a 100-at is, hisz ez is kijön belőle) nem csillapodik a váltó által, hisz a torzítás az után, a hangszóróban keletkezik. Ráadásul mély hangokat nehéz kis torzítással előállítani.
Tehát pl beállítod 30 Hz-re (ami logikátlanul alacsony lenne már, hisz felette nem feltétlenül szól még a "front"), ekkor 50-60 Hz alaphang még hallható, illetve ennek az első páratlan felharmonikusa meg már kb 150 Hz...

Avatar
ANDS
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 2317
Csatlakozott: 2010.10.23., szomb. 19:56
Értékelés: 627

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: ANDS »



Akkor az tévhit, hogy a 20kHz fölött megszólaló hangok képesek olyan lecsengéseket létrehozni, amelyek a hallható tartományba esnek?
 
 


 
Ki kellene próbálni egy generátorral, hogy amikor 25kHz-t ad a hangszórónak, akkor hallani-e valamit?
 
Egyébként érdekes a felvetésed, mert amikor egy sub-ot beállítottunk max. 20 vagy 60 Hz-re, úgy hogy az a maximális freki, amit átvihet, akkor nem kellett volna beleszólnia a felette levő középhangok által létrehozott hangképbe. És mégis beleszólt, Zimonyi Attilával együtt csodálkoztunk.
Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt, csak más a fogása.

Ha jól szól a cuccod, és elégedetten hátradőlve hallgatod, ne fejleszd tovább.

Avatar
bence0929
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 549
Csatlakozott: 2012.01.16., hétf. 01:14
Értékelés: 29

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: bence0929 »



Az inkább lebegés.
 
És nem egy harmadik hang jön létre, hanem az érzékelt hang hangereje változik ilyen frekvenciával.
 
Egyébként a rendszer (főleg a hangsugárzó) képességei mellett leginkább a forrás lehet a limitáló itt (CD minőség --> 22 kHz).


 
 
De a lebegésnél azt írja két közeli hang megszólaltatásakor jön létre, mi számít közelinek, mert amiről én beszélek az pl.: 22Khz és 28kHz egyidejű hang megszólalására is igaz, ez közeli lenne? 6000Hz-re vannak egymástól.
 
A műsoranyag minőségbeli limittel teljes mértékben egyetértek, de sajnos ez csak nem erre a témára van hatással, amilyen x@r felvételeket tudnak készíteni, néha kidobott pénz egy-egy gyári lemez más FLAC albumokkal szemben.

Avatar
KMT
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 974
Csatlakozott: 2011.02.25., pén. 16:25
Értékelés: 81

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: KMT »



Na igen akkor, hogy pontosítsak én is arra gondoltam, hogy egy hangszer ami képes rá, egyszerre szól 22kHz-en és 25kHz-en és ezzel a két megszólaltatott hanggal létrehoz egy gyenge 3000Hz-es hangot, melyet én a lebútított saját szótáramban hívok lecsengésnek. Akkor ezek szerint ez igaz? Én látok rá esélyt, bár az már más kérdés, hogy ezt ki képes meghallani, no meg az, hogy milyen rendszereken szólal meg valójában érzékelhető illetve értékelhető szinten, mert valószínűsítem, hogy nem az alsókategóriában kell keresgélni


 
Az inkább lebegés.
 
És nem egy harmadik hang jön létre, hanem az érzékelt hang hangereje változik ilyen frekvenciával.
 
Egyébként a rendszer (főleg a hangsugárzó) képességei mellett leginkább a forrás lehet a limitáló itt (CD minőség --> 22 kHz).

Avatar
bence0929
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 549
Csatlakozott: 2012.01.16., hétf. 01:14
Értékelés: 29

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: bence0929 »



A közöttük levő dinamikai különbségek hallatszanak állítólag.


 
Na igen akkor, hogy pontosítsak én is arra gondoltam, hogy egy hangszer ami képes rá, egyszerre szól 22kHz-en és 25kHz-en és ezzel a két megszólaltatott hanggal létrehoz egy gyenge 3000Hz-es hangot, melyet én a lebútított saját szótáramban hívok lecsengésnek. Akkor ezek szerint ez igaz? Én látok rá esélyt, bár az már más kérdés, hogy ezt ki képes meghallani, no meg az, hogy milyen rendszereken szólal meg valójában érzékelhető illetve értékelhető szinten, mert valószínűsítem, hogy nem az alsókategóriában kell keresgélni

Avatar
JOE77
Nincs visszaút
Nincs visszaút
Hozzászólások: 143
Csatlakozott: 2010.03.01., hétf. 21:46
Értékelés: 15
Tartózkodási hely: https://t.me/pump_upp
Kapcsolat:

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: JOE77 »



Akkor az tévhit, hogy a 20kHz fölött megszólaló hangok képesek olyan lecsengéseket létrehozni, amelyek a hallható tartományba esnek?
Még mielőtt bárki azt hinné nem okoskodom, csak okosodni szeretnék, mert eddig erről nekem ez volt az elképzelésem. Javítsatok ki, vagy igazoljatok, ha így lenne, mert jó dolog tisztán látni, így is van éppen elég dolg amit még nem tudok.


 
A közöttük levő dinamikai különbségek hallatszanak állítólag.

Avatar
bence0929
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 549
Csatlakozott: 2012.01.16., hétf. 01:14
Értékelés: 29

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: bence0929 »



"Mivel az emberi hallás határait 20 Hz - 20 kHz között szokták megállapítani, ezért a Hypertweeter fölöslegesnek tűnhet. A hangok hangszínének kialakulását azonban a 20 kHz-nél sokkal magasabb hangok is befolyásolják, vagyis fülünk azokat is érzékeli, ha nem is olyan jól, mint az alacsonyabbakat. A magasabb hangok nem hajlanak el olyan mértékben, mint az alacsonyabbak, viszont jobban verõdnek vissza. Így fülünk bonyolult alakú kagylóján meglehetõsen érdekes változásokat szenvedhet egy-egy 20 kHz fölötti hang. Vagyis bármilyen irányból is jöjjön egy ilyen összetett hang, teljesen egyedi módon csillapodnak különféle komponensei."
 
A hypertweeter azért hallható, mert hiába mondják, hogy csak 20kHz felett működik, a keresztváltóban nem lehet végtelen meredekségű szűrőt kreálni, és igenis valamennyi hangnyomást kelt már 12-15kHz-től is, ez mérhető és jól hallható. Ez nemcsak a KEF-re vonatkozik, hanem az összes szuper-hyper magassugárzós rendszerre is.
A többi áltudományos duma, féltollú indiánok és kóbor apácák (na meg a különlegességek iránt különösen fogékony hifikedvelő laikusok) megtévesztésére :kiraly:


 
Akkor az tévhit, hogy a 20kHz fölött megszólaló hangok képesek olyan lecsengéseket létrehozni, amelyek a hallható tartományba esnek?
Még mielőtt bárki azt hinné nem okoskodom, csak okosodni szeretnék, mert eddig erről nekem ez volt az elképzelésem. Javítsatok ki, vagy igazoljatok, ha így lenne, mert jó dolog tisztán látni, így is van éppen elég dolg amit még nem tudok.

Avatar
magicvoice
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 320
Csatlakozott: 2007.12.26., szer. 08:50
Értékelés: 57
Tartózkodási hely: Szeged

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: magicvoice »


"Mivel az emberi hallás határait 20 Hz - 20 kHz között szokták megállapítani, ezért a Hypertweeter fölöslegesnek tűnhet. A hangok hangszínének kialakulását azonban a 20 kHz-nél sokkal magasabb hangok is befolyásolják, vagyis fülünk azokat is érzékeli, ha nem is olyan jól, mint az alacsonyabbakat. A magasabb hangok nem hajlanak el olyan mértékben, mint az alacsonyabbak, viszont jobban verõdnek vissza. Így fülünk bonyolult alakú kagylóján meglehetõsen érdekes változásokat szenvedhet egy-egy 20 kHz fölötti hang. Vagyis bármilyen irányból is jöjjön egy ilyen összetett hang, teljesen egyedi módon csillapodnak különféle komponensei." 
A hypertweeter azért hallható, mert hiába mondják, hogy csak 20kHz felett működik, a keresztváltóban nem lehet végtelen meredekségű szűrőt kreálni, és igenis valamennyi hangnyomást kelt már 12-15kHz-től is, ez mérhető és jól hallható. Ez nemcsak a KEF-re vonatkozik, hanem az összes szuper-hyper magassugárzós rendszerre is.
A többi áltudományos duma, féltollú indiánok és kóbor apácák (na meg a különlegességek iránt különösen fogékony hifikedvelő laikusok) megtévesztésére :kiraly:

Köszi a kiegészítést. Tényleg laikus vagyok műszaki dolgokban, ezért egy akusztikai szakember véleményére hagyatkoztam, amikor a hypertweeterről írtam. Szerencsére nem a KEF egyik marketingese az illető, és nem is hifi témában írt, hanem a hang forrásának és irányának érzékelésével kapcsolatban. Többen hozzászóltak a témához, előkerült az emberi fülkagylő formája, hallásunk korlátai, a tanulás szerepe, a fejforgatás kérdése, hogy a madarak nyakcsigolyája ezáltal 3D-s hallást biztosít, a miénk viszont csak 2D-s, illetve az, hogy bizonyos állatok a fülkagylójukat is mozgatni tudják a hang irányának meghatározására.
Műszer híján egy teszt CD-vel és egy kétcsatornás frekvencia generátor szoftverrel néztem annak idején a hangfalat. Az üzemi zajt leszámítva a hypertweeter 15 kHz-nél kezdett ciripelni, de ezt a KEF is így adja meg. Én 19 kHz-ig hallottam, onnan fölfelé már tényleg a hit világába vezet a dolog. Persze azért írtam le, mert én hiszek benne.

Avatar
fülelek
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 6934
Csatlakozott: 2005.08.08., hétf. 20:44
Értékelés: 4669
Tartózkodási hely: Csobánka

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: fülelek »


"Mivel az emberi hallás határait 20 Hz - 20 kHz között szokták megállapítani, ezért a Hypertweeter fölöslegesnek tűnhet. A hangok hangszínének kialakulását azonban a 20 kHz-nél sokkal magasabb hangok is befolyásolják, vagyis fülünk azokat is érzékeli, ha nem is olyan jól, mint az alacsonyabbakat. A magasabb hangok nem hajlanak el olyan mértékben, mint az alacsonyabbak, viszont jobban verõdnek vissza. Így fülünk bonyolult alakú kagylóján meglehetõsen érdekes változásokat szenvedhet egy-egy 20 kHz fölötti hang. Vagyis bármilyen irányból is jöjjön egy ilyen összetett hang, teljesen egyedi módon csillapodnak különféle komponensei."
 
A hypertweeter azért hallható, mert hiába mondják, hogy csak 20kHz felett működik, a keresztváltóban nem lehet végtelen meredekségű szűrőt kreálni, és igenis valamennyi hangnyomást kelt már 12-15kHz-től is, ez mérhető és jól hallható. Ez nemcsak a KEF-re vonatkozik, hanem az összes szuper-hyper magassugárzós rendszerre is.
A többi áltudományos duma, féltollú indiánok és kóbor apácák (na meg a különlegességek iránt különösen fogékony hifikedvelő laikusok) megtévesztésére :kiraly:

Avatar
AVX
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 29316
Csatlakozott: 2007.02.20., kedd 22:34
Értékelés: 3307

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: AVX »


A KEF hangfalai leszerepeltek az ATC-s teszteken,
Ez nem egy kategória az IQ-val.
Ezt én is elfogadnám. :kiraly:
Köszönöm a beszámolót. :foto:

Avatar
magicvoice
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 320
Csatlakozott: 2007.12.26., szer. 08:50
Értékelés: 57
Tartózkodási hely: Szeged

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: magicvoice »


A KEF hangfalai leszerepeltek az ATC-s teszteken, ezért KEF tulajdonosként úgy gondoltam, hogy megvédem a mundér becsületét. Fogadatlan prókátorként írnék a KEF Reference 203-asról néhány gondolatot, amit egyébként remek hangsugárzónak tartok. Ha jól tudom, a teszteken egy iQ szériás darab szerepelt, ami minőségben két sorozattal, árban egy nullával alatta van a dobozomnak, dehát végülis ugyanaz a logó került rájuk. A tesztelt Reference 203 a jelenlegi 203/2 típus közvetlen elődje.
 

 
KEF Reference 203 - az álló polcsugárzó
(Új ára 5000 euro volt, használtan kb. 500-600 ezer forint)
 
Ebben az árkategóriában sok jó hangfal van, és sok jobban csengő név is. A KEF Reference mégis tud valamit, amit a többiek nem ilyen jól: alkalmazkodni. Nem akar dominálni, nem formálja saját ízlésére a zenét, már-már unalmasan kavarja a levegőt. Ez leginkább a középtartományán érződik, melynek érdektelen hangja hiányérzetet kelt az emberben, ha egy markáns egyéniséggel hasonlítja össze. Azonban a KEF egy igazi mindenes, ami az egyéniségekről egyáltalán nem mondható el. A 203-as rendkívül jól és szépen megépített doboz. Fafurnéros kivitelű, átlagos méretű (1068x248x405 mm), íves, hátrafelé keskenyedő formával. Hátul alul három pár (magas, közép, mély) minőségi csatlakozó található (banán dugóhoz és saruhoz is tökéletes), ami hármas bekötést illetve erősítést is lehetővé tesz. Ezek fölött egy háromállású hangszínszabályzó található, mellyel a FLAT, a mélykiemelés és a mélyvágás közül választhatunk. Elől lent két 16,5 centis papírmembrános mélysugárzót találunk (mindkettő alatt méretes reflexnyílással), melyek 40-400 Hz között dolgoznak. Az alsó érték - 6 dB-nél mérhető, -3 dB-nél csupán 55 Hz. Ezek fölött az Uni-Q névre keresztelt közép-magas kombi van egy jópofa csapott gömbházban A szintén 16,5 centis műanyag középsugárzó 2,7 kHz-ig, a 25 mm-es magassugárzó 15 kHz-ig teljesít. "A magassugárzó a közép/mély sugárzó középpontjában helyezkedik el, így azok közös akusztikai középponttal rendelkeznek. A két hangsugárzó egyszerre időzítve továbbítja a hangot és ez minden hallgatói pozícióban meghozza a tökéletes eredményt. A középsugárzó profilja adja meg az irányt mindkét hangsugárzónak, így az nemcsak a közép/mély, hanem a magas frekvenciás hangoknak is biztosítja az optimális hullámvezetést." A gömb tetején egy Hypertweeter nevű titánium csipogó trónol, ami a 15-55 kHz közötti tartományért felel. Ez utóbbi különösen hasznos, ha valaki analóg forrást és SACD-t is hallgat. A Sumiko Blackbird hangszedőm és a MF kW SACD lejátszóm SACD-módban egyaránt 10 Hz - 50 kHz között dolgozik. Sokakban felvetődhet a kérdés, miért tervez a KEF denevéreknek hangsugárzót? Mivel az emberi hallás határait 20 Hz - 20 kHz között szokták megállapítani, ezért a Hypertweeter fölöslegesnek tűnhet. A hangok hangszínének kialakulását azonban a 20 kHz-nél sokkal magasabb hangok is befolyásolják, vagyis fülünk azokat is érzékeli, ha nem is olyan jól, mint az alacsonyabbakat. A magasabb hangok nem hajlanak el olyan mértékben, mint az alacsonyabbak, viszont jobban verõdnek vissza. Így fülünk bonyolult alakú kagylóján meglehetõsen érdekes változásokat szenvedhet egy-egy 20 kHz fölötti hang. Vagyis bármilyen irányból is jöjjön egy ilyen összetett hang, teljesen egyedi módon csillapodnak különféle komponensei. Az eredmény igazán meggyőző. Rendkívül sima, mindenféle bántó éltől, érdességtől mentes, kifinomult magasak jellemzik a KEF hangját. Talán ez a Reference sorozat egyik nagy erőssége. A másik a kiemelkedően tiszta, részletgazdag hangzás. Ehhez viszont megfelelő támogatásra van szüksége, mivel igényli a minőségi elektronikát. A MF kW500 kitűnő partner ebben, nem beszélve a Siltech LS-110 Classic hangfalkábelről, ami szintén egy csoda. A MF erőműve azonban hamar kihozza azt is, hogy a 203-as nem igazán bírja a terhelést, vagyis egy kisebb erősítővel is könnyen hajthatjuk. A gyártó 50-200W közötti teljesítményt ajánl.
Ami számomra még fontos szempont volt a választásnál, az a 203-as egységes, összefogott hangzása, és végig egyenletes frekvenciamenete. Olyan a hangja, mint egy jól sikerült polcsugárzóé. Hasonlóan azokhoz, korlátozott, de jól megfogott mélyekkel. Mivel nem hallgatok hard rockot, heavy metalt vagy diszkózenét, ezért számomra kisebb jelentőségű a dolog, de ettől még tény. Ez a Reference sorozat legkisebb álló doboza, amit a gyártó is kisebb szobákba javasol. Nagyon kis helyiségbe mégsem ajánlom, mert a magasra tett Hypertweeter megzavarja a hangzást, ha túl közel ülve hallgatunk zenét. Nálam 3,5 méterre vannak tőlem és egymástól is a hangfalak. Általánosságban 20-30 m2 közötti, átlagos belmagasságú szobában érezhetik jól magukat.
A végére hagytam azt a dolgot, amiért igazán megszerettem a 203-ast. Ez pedig a gyors, nyílt, tiszta és részletgazdag hangján kívül az a hatalmas, mindent betöltő, plasztikus tere, amivel elvarázsolja a hallgatóját. Olyan érzés, mint amikor először hall az ember egy jobb elektrosztatikus sugárzót. Nekem ezt a Quad ESL-63 jelentette annak idején. Azóta mindig is vágytam rá, de a hagyományos hangfalaktól eddig nem kaptam meg ezt az élményt, a 203-astól igen.
 
+ nyílt, tiszta hangzás (igényli a jó minőségű elektronikát)
+ gyors, feszes, élénk ritmus
+ széles, nagy, plasztikus színpadkép
+ kiváló magas
+ színezetlen közép
+ megfogott basszus
+ egységes hangzás
+ részletgazdag
+ könnyen hajtható
 
- korlátozott mélytartomány
- kis terhelhetőség

Avatar
AVX
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 29316
Csatlakozott: 2007.02.20., kedd 22:34
Értékelés: 3307

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: AVX »


Sziasztok! 


Köszi a beszámolót.
Megtennéd,hogy ezt bemásolnád a polcsugárzós topicba?
Ide:
http://www.avx.hu/forum/index.php?showtopic=11883
Ez itt a Frontsugárzókról szól.
Köszönöm.

Avatar
papaya1968
Isten Hozott! :)
Isten Hozott! :)
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2009.02.08., vas. 18:29
Értékelés: 0

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: papaya1968 »


Sziasztok!
 
Csütörtökön (2009.02.12) volt szerencsém az ACT áruházát meglátogatnom egy barátommal. Hatalmas árukészlet, igazi ritkaságok és udvarias kiszolgálás fogadott. Polcsugárzókat kerestem a meglévő elektronikáimhoz.
Eszközeim:
- Shanling MC-30: A osztály, 3W, egydobozos csöves
- Magnat MC-1: hibrid, 50W, egydobozos
- Aurum Cantus 5: szallagsugárzós hanfal
- Kettéhúzott Nordost hangfalkábal
 
A teszt természetesen SZUBJEKTÍV volt, az egyéni ízlésen kívül teljesen változó volt a hangfalak bejáratottsága is (többnyire NEM voltak még bejáratva).
 
A Magnat gyári tápkábelét lecseréltük Jungson monitor coppr-ra, amit meg is vettem, mert sokat finomodott a hangzás.
 
SWAN M1 sajnos éppen nem volt, ezért a kisebb testvérét az M1S-t hallgattuk. Nagyon természetes hangja volt, a viszonylag nagy helységben talán a mély átvitele lehetett volna jobb, de ez szobában valószínűleg nem hiányozna.
 
Jungson BD1: Nyílt, tiszta hangzás és gyönyörű doboz jellemezte. Egy kevés teltséget hiányoltam belőle.
 
CAV FI3A: Zenében gazdag, nagyon enyhén meleg színezetű hangját nagyon jó volt hallgatni.
 
Dynaudio 52: Jó hangú, hallgatható, kiegyenlített doboz, de nem ragadott magával a zene.
 
Master Audio Monitor one MKIII: Tiszta, részletező, zenei hangú doboz, szívesen hallgattam.
 
Aurum Cantus 5: Kis hangerőn nem volt az igazi. Átlagos hangerőn jó mélyátvitelt és hangot produkált.
 
A Shanling MC-30-cal is meghallgattunk pár hangfalat. Itt az alacsony teljesítmény néhány dobozt kizárt a versenyből. Ezzel talán a CAV FI3A szerepelt a legjobban. A Magnatnál nyíltabb, folyékonyabb zenét produkált.
 
Személy szerint a CAV FI3A és a Master Audio monitora tetszett a legjobban, ezek kis hangerőn is igazi zenei értéket tudtak felmutatni. Valószínűleg fogok közülük vásárolni.
 
Hangfalkábeleket is próbáltunk. A Jungson 48.000 és 10.000 Ft-os kábele is jobbnak bizonyult a Nordost és a Calbe Talk Symphony 3 -nál. A drágább kábel jobban is teljesített. (Az árakból volt 30 % kedvezmény is)
 
A meghallgatás végén beraktunk egy "drága" T2-es rendszert (hibrid erősítő és hangfal), akcióban talán 35.000. Ez a kicsi és olcsó rendszer is kellemes, hallgatható hangot produkált.
 
Javaslom, hogy aki teheti látogassa meg ezt a bemutató termet!

Avatar
AVX
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 29316
Csatlakozott: 2007.02.20., kedd 22:34
Értékelés: 3307

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: AVX »


A tegnapi frontsugárzó teszt pontozása:
Álló dobozok:
1,Swans 6002F--35 pont-Átlag:8,75
2,Jungson Bd-No3--28 pont-Átlag:7
2,Sonus Faber Concerto Domus--28 pont-Átkag:7
4,CAV FI-EX--23 pont-Á6tlag:5,75
5,CAV DP880A--18 pont-Átlag:4,5
6,CAV DP265--11 pont-Átlag:2,75
7,KEF IQ9--9 pont-Átlag:1,75

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


Yamaha Soavo-1
 
A Yamaha, sok másik japán gyártóhoz hasonlóan rengeteg dologgal foglalkozik, sokoldalúságuk azonban egyik területen sem jelent hátrányt. Természetesen el lehet gondolkodni azon, hogy ha valaki remek motorkerékpárokat épít, akkor vajon mi keresnivalója van a hifi területén, de a kérdést fordítva is fel lehetne tenni. Lássuk be, a két dolog nem zárhatja ki egymást, és a Yamahának ezt újra sikerült bebizonyítania.
 
Nagy múltú céghez méltóan a Yamaha a kísérletező kedvét soha nem volt hajlandó a háttérbe szorítani, holmi bevált módszerek ujjgyakorlatként való használata miatt. Talán kevesen tudják, hogy a mostanában újra felfedezett berylliummal ők már közel harminc éve szorosabb barátságot kötöttek, csak a horribilis előállítási költség tudta kalandvágyukat csökkenteni. Az átmeneti „kudarc” azonban nem szegte kedvüket, bizonyíték erre a legújabb, és az EISA által is elismert Soavo hangsugárzó sorozatuk, amely a cégtől megszokott Natural Sound elnevezés védjegye alatt született. A család három tagot számlál, amelyek egy álló, és egy állványos darabból, valamint egy subwooferből állnak.
 
Közelebbi kapcsolatot mi a Soavo-1-el létesítettünk, amely ugyan házimozi szett frontjaként is kiválóan megállja a helyét, elsősorban mégis sztereó zenehallgatásra tervezték. A több mint egy méter magasságú, és közel harminc kilogrammos doboz háza elég érdekes, hiszen nincsenek benne párhuzamos oldallapok, sőt még a közép, és dupla mélyhangszórókat is ferdén választották el egymástól. A rendkívül merev ház háromszoros sarokillesztést és belső függőleges létrakeretet kapott, a stabil mélyátvitel érdekében pedig még a frontoldali, alul található reflexcsövet is tömör fából készítették.
 
A hangszórómembránok Advanced PMD rendszerűek, ami polimer injektálású csillámot jelent, és polimetilpenténből készülnek, amely fő jellemvonása, hogy könnyebb, mint a papír, viszont rendkívüli strapabírása van. Az alapgyantát csillámmal és talkummal keverték, amely által kiszűrték a nemkívánatos rezonanciákat, és egyenletes frekvenciaátvitelt értek el, így az ének és beszédhang is sokkal természetesebb, és színezetlenebb lett. A neodinium mágneses közép 130 mm-es, míg a dupla mély 160 mm-es, és külön kamrában dolgozik. A kabinet enyhén ívelt tetején a magassugárzó kapott helyet, amely 3 cm-es, DC-Diaphragm technológiával készült, és alumíniumból van, a lengőtekercs és a membrán pedig egy integrált egységet képez. A dómot a káros rezgésektől való megóvás érdekében egy alumínium lapra szerelték, amelynek a magashangok tisztaságában is jelentős szerepe van.
 
A lapos vezetékből készült lengőtekercset az élére állítva készítették el, a gyártását Kurt Miller felügyelte Németországban. A Yamaha próbálta elérni a lehető legrövidebb jelutakat, ezért az illesztéseknél nem vezetőlapot, hanem forrasztást alkalmaztak, a kondenzátorok pedig a Solen MP típusai lettek. A dobozok első osztályú csatlakozóterminált kaptak, amelyek természetesen aranyozottak, és a dupla kábelezésre is alkalmasak. A Soavo-1 alsó részén 37 mm-es erős terelőlapot alkalmaztak, amelyek az alumínium présöntvény talpak segítségével megbízható stabilitást nyújtanak a méretes hangsugárzónak. A konstrukció egyébként egészen 200 Wattig terhelhető, de az átlagos (89 dB) érzékenységének köszönhetően elég könnyen ki lehet belőle hozni a maximumot.
 
A Yamaha hangsugárzója a világos membrán, és sötét oldallapok kombinációjaként megnyerő, egyben tiszteletet parancsoló látványt nyújt, a méretei révén pedig minimum 30 m2-es szobába ajánlott elsősorban. A meghallgatásnál a partnerei minőségi darabok voltak, az erősítő szerepét egy Parasound töltötte be, a CD-játszó az Advance Acoustic csöves készüléke volt, míg kábeleknek a jól bevált CAV darabjait használtuk. Újból előkerült Eric Clapton Pilgrim albuma, amelynek méltó társa volt a Toto, Diane Krall, vagy Jean-Michel Jarre néhány dala, de nem maradhatott ki az örök érvényű Négy évszak, vagy a King Crimson sem.
 
A teljes cikk a Sztereó Sound and Vision március-áprilisi számában olvasható.

Avatar
szobik
Nincs visszaút
Nincs visszaút
Hozzászólások: 165
Csatlakozott: 2007.04.10., kedd 20:51
Értékelés: 1

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: szobik »


Jó lenne BP-en egy hangfal tesztet megejteni.5 kategóriában kellene kijelölni a hangfalakat.
1,Polcsugárzók 50-tól 100000 Ft-ig
2,Polcsugárzók 100000-tól 200000 Ft-ig
3,Front hangfalak 70-120000 Ft-ig
4,Front hangfalak 120-200000 Ft-ig
5,Front hangfalak 200-400000 Ft-ig
Írjátok le,hogy ki milyen hangfalakat látna legszívesebben a kategóriákban.

Esetleg ezeket
1. Mission m60 70000-
2. Tannoy Sensys DC1 140000-, Dynaudio Audience42 168000-
3. Dali Concept 6 95000-, Celestion F28 95000-
4. Kef IQ5 140000-
5. Monitor Audio Silver RS8 340000- , Dali Ikon7 250000-
TV: Panasonic 42PV60 DVD író : Panasonic DMR-EH57 DVD:Panasonic S-100 CD: Cambridge Audio 540 Video: Thomson VTH6210 AVR: Yamaha RX-V657 Front: Dali Concept6 Center: Concept center Surround: Concept1 Sub: Heco Vitas30A Stereo: NAD C325BEE

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »


Jó lenne BP-en egy hangfal tesztet megejteni.5 kategóriában kellene kijelölni a hangfalakat.
1,Polcsugárzók 50-tól 100000 Ft-ig
2,Polcsugárzók 100000-tól 200000 Ft-ig
3,Front hangfalak 70-120000 Ft-ig
4,Front hangfalak 120-200000 Ft-ig
5,Front hangfalak 200-400000 Ft-ig
Írjátok le,hogy ki milyen hangfalakat látna legszívesebben a kategóriákban.

Az én "versenyzőim" a következőek lennének:
1. Advance Acoustic UM 20
2. Audio Physic Yara II. Compact
3. Celestion CR-40 2
4. Advance Acoustic UM-40
5. Audio Physic Yara II. Classic
 
A legnehezebb a 70-120 ezres állódoboz kategóriába volt találni-nincsenek sokan.

Avatar
AVX
V.I.P.
V.I.P.
Hozzászólások: 29316
Csatlakozott: 2007.02.20., kedd 22:34
Értékelés: 3307

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: AVX »


Mi az alábbiakkal neveznénk be.
1,Polcsugárzók 50-tól 100000 Ft-ig Sound Art L2 69000 Ft
Swans D3.1 99000 Ft
2,Polcsugárzók 100000-tól 200000 Ft-ig Swans 2.1 169000 Ft
CAV FI-IIIA 169000 Ft
3,Front hangfalak 70-120000 Ft-ig CAV DP880A 79000 Ft
Swans D10F 109000 Ft
4,Front hangfalak 120-200000 Ft-ig CAV FI-EX Wood 199000 Ft
Swans D3.2 F 169000 Ft
5,Front hangfalak 200-400000 Ft-ig CAV MDII 379000 Ft
Swans M6002F 399000 Ft

Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »




A teljes cikk a Sztereó Sound and Vision szeptember-októberi számában olvasható.

Megbízható középút
 
 
 
 
A JBL minden évben-akár többször is-meglepi a népes rajongótáborát valami újdonsággal. A Performance és Synthesys családdal bebizonyították azt, hogy az elektronikákat is nagyon magas szinten tudják elkészíteni, a legutóbbi álló hangsugárzókat taglaló csoporttesztünkben pedig a Studio L 880 ért el megkérdőjelezhetetlen sikert. Idén szeptemberben egy újabb sorozattal bővítik a termékpalettájukat, amely minden bizonnyal nagy érdeklődésre tarthat majd számot, hiszen a mindenki által megfizethető kategóriában kínálnak minőségi darabokat.
 
A széria az ES nevet kapta, és a bőséges létszámából adódóan számos konfigurációban nyújthat segítséget, legyen szó zenehallgatásról vagy a házimozik többcsatornás hangjáról. A hangsugárzók mindegyike merev MDF-kabinetet és az állóhullámokat kiküszöbölő hátrafelé enyhén ívelő oldallapokat kapott, melyeknek különböző színű változatai lehetővé teszik bármely stílusban berendezett lakószobához való harmonizálását. Az illesztések a JBL-től megszokottan pontosak, a felhasznált anyagok pedig egyszerre teszik megbízhatóvá és divatossá őket. A sorozat összesen kilenc tagot számlál, amelyek közül három állványos/ES 10, 20, 30/, három álló/ES 80, 90, 100/, kettő subwoofer/150P, 250 P/ és természetesen a center/25 C/ sem hiányozhat. A bookself sugárzókat állványra helyezhetjük, ha elsősorban a frontsugárzás szerepét akarjuk rábízni vagy egyszerűen sztereóban szeretnénk zenét hallgatni, de a konzolok segítségével a falra is rögzíthetjük őket, így máris a surround szerepét töltik be. A három típusból kettő klasszikus felépítésű, csupán a hangszórók és a doboz mérete különböző, a harmadikban viszont a magassugárzók már a mélyközép mellé kerültek. A beszédhangokért felelős center is a megszokott elven mőködik, két darab mélyközép zárja közre a magasakat, a termetéből adódóan pedig biztosan nagyszerűen el tudja látni a szerepét. Talán már feltűnt önöknek, hogy a magassugárzók esetében mindíg kettőt említettünk. Valóban, hiszen a JBL nemcsak a mélynyomók tekintetében szeret duplázni-itt már elsősorban az álló darabokról van szó-, hanem ezen a téren is a biztosra akar menni. Az egyik beépített típus egy 19 mm-es Polyester-film gyűrűs-radiator, amely ultra magas frekvencián dolgozik, a másik pedig egy vele megegyező méretű szélessávú EOS/Elliptical Oblate Spheroidal/ titánium dóm. A magasak közvetlenül egymás alatt vannak a doboz felső részén, és egy közös műanyag keretbe lettek foglalva. Őket követi a 100 mm-es PolyPlas középsugárzó, és a hasonló anyagú dupla mély, amely típustól függően lehet 160, 200 vagy 250 mm-es is. Az ő munkájukat egy a hátlapon elhelyezett Freeflow reflexnyílás segíti, alatta pedig a kettős kábelezésre is alkalmas ötutas csatlakozóterminál van, amelyek aranyozott minőségi darabok. A keresztváltó a Straight-Line Signal Path/SSP/ elven működik, és meg kell említenünk még azt is, hogy minden egyes darab mágnesesen árnyékolt, a stabilitásukban a műanyag talpak, és a becsavarozható tüskék is kiveszik a részüket. A subwooferek terén 200 vagy 250 mm-es membránokat alkalmaztak, a reflexport és a négy darab láb az ő esetükben is elengedhetetlen, a fázis, a szint, a bemenet állítása és a crossover vágási frekvenciája pedig mindkettő esetében adott. A JBL ES sorozatával való megismerkedést mi az álló típusok középső darabjával kezdtük, amely az arany középutat képvisei a normális specifikációval megáldott 80-as, és az elsőre kicsit megrendítő mélyekkel rendelkező brutális 100-as között. Az ES 90-es sem nevezhető azonban szerénynek, hiszen a már ismertetett magasak és közép mellé az ő esetében kettő darab 200 mm-es mélynyomó került. A több, mint egy méteres magasságú hangsugárzó impozáns látványt nyújt, de a finoman szűkülő oldallapoknak köszönhetően nem nyomja rá a bélyegét a lakószobánkra, bár tagadhatatlanul magára vonja a figyelmünket. A meghallgatást itt is több napos bejáratás előzte meg, hiszen a JBL-ek esetében is elengedhetetlen feltétele a végső véleménynyílvánításnak az, hogy a hang összeszokott, és beérett összetevők kiforrott munkájából szülessen meg. A hangsugárzókat egy Arcam Solo-val keltettük életre, amelyben egyszerre található egy remek 24 Bites cd-játszó, és egy hatalmas erőtartalékokkal rendelkező kétcsatornás erősítő, melynek a hangja egyszerre dinamikus, részletező, és természetes. A meghallgató helység egy kb. 25 nm-es szoba volt, amely a hétköznapi berendezése által megfelelő akusztikát biztosított, a méretei lévén pedig a JBL-ek mélyei még nagy hangerőn sem mutatkoztak tolakodónak. A zenék terén elsősorban a populárisabb műfajok között keresgéltünk, így terítékre került az A-HA Minor Earth, Major Sky című albuma, Robbie Williamstől és Stingtől egy válogatás, de meghallgattuk a Toto Livefields dupla koncertanyagát is.
A végleg felnőtté vált egykori tinibanda már a zenéje terén is abszolút érettséget mutat, a már csak nyomokban szintetikusan alátámasztott főleg akusztikus szerzemények a JBL számára is emészthetőnek tűntek. A nemritkán mélabús dalokban lévő gitárok természetesen, színezettség nélkül szólaltak meg a termetes állóhangfalak által, a húroknak valódi lendületük volt, és a lecsengéseket sem takarta el semmi. A melankóliát hűen tolmácsolta a hangsugárzó, de szerencsére nem vitt túlzásba semmit, így a kések vagy egyéb szúró/vágó eszközök elrejtésére nem volt szükségünk. Morten Harket énekhangjai a felsőbb tartományban is tiszták maradtak, az egész előadásra végig jellemző volt az érzelem, a megfelelő precizítás, és a szükséges erő. Stingnél már a tér is jelentősen megnőtt, hiszen mindíg is vérprofi zenészekkel dolgozott együtt, akiknek szükségük is van rá, hogy bemutathassák zsenialitásukat. A részletek is megjelentek végre hiánytalanul, egyik hangszert sem kellett keresnünk, a basszusgitárral vagy a nagybőgővel pedig a dupla jól megtermett mélynyomó is gyorsan megtalálta a közös hangot. Túlzásba azonban sosem estek, hiába állt a rendelkezésükre a hatalmas membránfelület nem éltek vele vissza, inkább tartalékoltak arra az esetre, amikor ütősebb zenéhez lesz kedvünk, és a szomszédainkat sem akarjuk majd elaludni hagyni. Az ekkora méretű hangszórók már hajlamosak arra, hogy a megfelelő megmunkálás hiányában ellustuljanak, és mindent összemaszatoljanak, a JBL-nél ettől nem kell félni, megnyugodhat mindenki. Odarakják magukat rendesen, ha az szükséges, de felelőtlenül nem csapnak tivornyázásba. Nem is örülnénk neki, hiszen akkor a közepekből kevesebbet hallanánk, azért pedig kár lenne, hiszen a részükről sem találtunk egetverő hibákat. Nem állíthatjuk azt, hogy a világ legtisztább közepei hagyják el az ES 90-et, de a kategóriájukban bizony méltó helyet foglalnak el. Legfőbb erényük az, hogy nem keltenek feltűnést, egyszerűen csak végzik a dolgukat a maguk természetességével. Az énekhang sallangmentes és telt, kellemes tónusú, de ha kell érces is tud lenni-Stingnél erre gyakori szükség van. Robbie Williams számomra enyhén kifejezve is idegennek tűnő egyéniségéhez-ha lehet egyáltalán arról beszélni- a JBL már sokkal toleránsabb mint én, bár tesztanyagnak mindenképp jó a The Beatlestől egészen a Pet Shop Boys-ig terjedő stíluskavalkád. A műfajok széles skáláján mozgó válogatást a hangsugárzó egyformán kezeli, gyengeségnek jelét nem lehetett felfedezni egyik ágon sem. A Toto nagysikerű 2000-es turnéjának anyaga már karakteresebb, hatalmas a vehemencia is, és az élő felvétel varázsa a szobában is maradéktalanul átjön. A lassabb dalok egyvelegéhez ugyanolyan műgonddal nyúl, mint az Africa stillszerűen afrikai ritmusaihoz, a bonyolult taktusokat jól elkülöníti egymástól, anélkül hogy az a hangulaton csorbát ejtene. A keményebb gitárszólók valóban kemények, pompásan mutatják Lukather korát meghazudtoló lendületét és bizonyítási vágyát. Az összjáték egységes, még a közönség hangja is életerős-látszik, hogy nem sajnálták a mikrofonokat-, de azért hozzá kell tenni, hogy egy monitorsugárzó kvalitásai ne kérjük számon rajta.
 
A JBL ES sorozata minden tekintetben megfelelhet egy házimozi összeállítás hangfalszettjeként, a most megismert 90-es típus pedig egy sztereó rendszer részeként bizonyított. A külsejét tekintve minden igényt kielégít, hiszen divatos és egyben visszafogott és funkcionális, a hangja pedig azok mellett, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egyes esetekben talán még a kategóriáján is túlmutat. A zenén bemutatott kvalitásai után kiváncsian várjuk, hogy egy belőlük összeállított 5.1-es szett a mozifilmek hangját is hasonló nívón tudja-e tolmácsolni majd.
 
JBL ES 90
Négyutas álló hangsugárzó
 
Hangszórókészlet:
19 mm-es Polyester magassugárzó
19 mm-es Titánium dóm
100 mm-es Polyplas közép
2x200 mm-es Polyplas mély
Frekvenciaátvitel: 36 Hz-40 kHz
Teljesítmény: 225 Watt
Érzékenység: 91 dB
Impedancia: 8 Ohm
Méretek: 1084x260x384 mm
Tömeg:24.2 Kg


Avatar
merrick
Lefelé a lejtőn
Lefelé a lejtőn
Hozzászólások: 77
Csatlakozott: 2008.01.04., pén. 11:53
Értékelés: 3

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: merrick »



több, mint a látszat
 
Nemrég sikerült megismerkednünk a Wharfedale CR-40 2-vel, amelyet a nem sok tagot felvonultató 100 ezer forint alatti kategória egyik reménységekén aposztrofálhattunk. Az A.I.D.A. Audio által most egy hasonló kaliberű hangsugárzó érkezett a szerkesztőségünkbe a Celestion F 28 által, amely szintén brit termék, és a kifizetésekor nála sem fogunk világfájdalmat érezni.
 
Angliát nem hiába nevezik a hifi őshazájának, úgy tűnik tényleg lehet valami ott a levegőben. Rengeteg nagynevű gyártó született itt illetve helyezte ide a székhelyét, és a létező összes kategóriában képviseltetik magukat. A kispénzű rajongóknak azonban sokáig csak a szakújságok lapozgatása maradt, ha a szigetország termékeire voltak kiváncsiak, hiszen a minőségnek itt is megkérik az árát. A cégek idővel szerencsére változtattak a filozófiájukon, és olyan darabok készítésére adták a fejüket, amelyek esetében a hangzás vagy a felhasznált anyagok terén nem kényszerülnek jelentős kompromisszumokra, a kiadásokat, így az árat is a fájdalomküszöbünk alá tudták szorítani. A Celestion is közéjük tartozik, F sorozatuk már évek óta a vásárlóközönség egyik favoritjának számít az alsóbb szegmensekben. A széria az elvárásoknak megfelelően állványos és álló darabokat is tartalmaz, a felhozatalból a center sem maradt ki, és ha elárulom, hogy a legolcsóbb darab 30 ezer forint körül mozog mindenki felkapja a fejét. Persze a kételkedők tábora is, hiszen ennyi pénzért még a kilencvenes években sem lehetett értelmes dolgot kapni, akkor most mit is várhatnánk. Nagyon is sokat-zárhatnánk le a kijelentéssel az esetleges vitát, de illik valamivel alátámasztani ezt. Az F 28-as a Celestion felhozatalában a középső állódobozt jelenti, több mint egy méteres magasságával még jelentős tekintélyt is kivív magának már az első szemrevételkor is. A 16 mm-es MDF kabinetből készült dobozkonstrukció, és az alulra helyezett tüskék biztosítják a rezonanciamentes hangképet és a megfelelő stabilitást, a három alternatívát kínáló színválaszték és a pontos illesztésekkel ráhelyezett hibátlan furnérozás pedig a nagyszerű vizuális élményt. Kettő darab 165 mm-es papírmembránja közül az alsó csak a mélyhangokért felelős, míg a felette lévő már a közepekkel is foglalkozik. A magassugárzója 25 mm-es neodyum alumínium dóm, és a már megszokott ovális alakú díszítő elemként szolgáló müanyag keretbe helyezték. Ez utóbbi védelmét három vizszintes sávval, míg a többi hangszóróét védőráccsal biztosították. A mélyátvitel egy hátsó reflexnyílás teszi biztosabbá, ide került a kettős kábelezést is elősegítő aranyozott csatlakozóaljzat is.
 
A Celestion állódoboza olyan teljesítményt nyújtott amin én is meglepődtem. Nagy szavakat nem akarok használni, de ha hangsugárzóvásárlás előtt állnék, akkor elgondolkoznék a dolgon. Persze nem várhatjuk el azt tőle, hogy kvalitásai felvegyék a versenyt az igazi kékvérű audiofil darabokkal, de egyes tekintetben bizony súrolja az azok által emelt szintet. A mélyek teljes erőbedobással dolgoznak minden műfajon, néha még egy kis túlzásra is hajlamosak, de a megépítés minőségének köszönhetően ezek nem tűnnek zavarónak. Freddie Mercury dalainak prezentálásakor is döng a basszus, még visszafogottab vagy bohókásabb daloknál is állandóan velünk vannak, de a jellegük inkább szórakoztató mint bántó. A basszusgitár is hasonló sorsra jut, főleg nagyobb hangerőn nála már jól jönne egy kis összetartóerő, hiszen szimpatikus a kicsit színezett aláfestése, de lekottázni nehezünkre esne az akkordokat. A faltól jobban eltávolítva csökkenthetjük a reflexport hatékonyságát, igy a hangsugárzó is több levegőhöz jut, és a mélyek is természetesebbek, pontosabbak lesznek általa. Az ének vagy beszédhangokat már ennyi kritika sem érheti, végig szellősek és élettelteliek maradnak, bántó sziszegéssel csak ritkán futhatunk össze, és ahogy illik mindíg a színpadkép közepén találjuk őket. Keményebb rockon aztán belehúz a Celestion, 20-25 nm behangosítása meg sem kottyan neki, persze állódoboz révén ezt el is várjuk tőle. A mélytöbblet ezen a zenén már jobban kiveszi magát, ha nem vigyázunk az ég is ránk szakadhat. Azonban a hangsugárzó mindíg tudja hol a helye, ezért felesleges vagy erőtpróbáló túlzásokba sosem esik, nem szállja meg feltétlenül a versenyszellem csupán megmutatja azt, amit tud. Az elektromos gitárokat jól kezeli, a szólóknál is szépen elkülöníti őt a ritmusszekciótól, Klassz dolog a súlyos döngetést együtt hallani a kimunkált játékkal, és eközben a részletek kidolgozása mellett az összkép is megmarad. Eric Clapton klasszikus bluesfelvételeit hallgatva örömmel nyugtáztam, hogy a klasszikus dalok minden mesterkéltséget mellőző hangneme megmaradt, és beleélhetjük magunkat a sokat megélt emberek legbelsőbb gondolataiba a kiszínezést nélkülözve. A fémzenén megismert gitárjáték-elkülönítés itt még jobban kisarkosodik, de nem vész el a fájdalomittas melankólia sem, a tudat, hogy a zenészek már nem egyszer néztek a pohár fenekére. A Komolyzene sem tekinthető az F28 gyenge pontjának, sőt itt még a vártnál is jobban teljesít. A vonósokkal nagyon gyorsan barátságot köt és megtalálja a közös hangnemet, a közepeket csak annyira támasztja alá az alsó szekció amennyira az megkívánja, és a magasak is tökéletesek, bár a tetejük néha elvész. A sodró lendület hallatán az eddigi tapasztalataink alapján nem csodálkozunk, de itt végre azt is megtudhatjuk, hogy a hangsugárzónak lelke is van. A halkabb, melankólikusabb részeknél közvetlen kapcsolatba kerülhetünk vele, főleg az esti órákban nagyszerű, érzelemdús előadással hálálja meg a belé vetett bizalmunkat.
 
A végén elkönyvelhetjük azt, hogy egy újabb nagyszerű hangsugárzót sikerült megismernünk. Ugyan a Celestion középső állódoboza nem mentes minden hibától, de az erények döntő többségben vannak. Az elhelyezésével kicsit játszadozva az előforduló mélytöbbletet könnyedén korrigálhatjuk, a többi hanggal is csupán szélsőséges igénybevételkor, túl nagy hangerőn fordulhatnak elő minimális problémák. Az F28-at így bátran állíthatjuk oda bármely kategóriatársa mellé, de azt hiszem egy magasabb árcédula is könnyen elférhetett volna rajta.
 
A teljes cikk a Sztereó Sound and Vision szeptember-októberi számában olvasható.


Vendég

Front Hangfalak Tesztje.

Hozzászólás Szerző: Vendég »


Válasz küldése

Vissza: “Készülék tesztek, találkozók”