Általában a hifiről

[zz7]

A válasz egyértelműen 'nem így van'.
Azért nem fogod ezt soha megérteni, mert szétszeded darabokra a hangszer - lemez- hifi rendszert.
Egyben kellene nézni. A többlet, amiről szó van, sokszor nagyon megfoghatatlan, és az egész vonalon 'képződhet', nem csak a lemezig. A jó hifi újraalkot, újjáteremt, nem pedig szolgai módon megpróbálkozik a visszaadással. Nézd meg a magyar nyelvünk milyen szépen definiál itt is, ha mi már kifogytunk az érvekből..

A monitoros példa ide nem jó. A hallásunk teljesen más köröket fut, mint a látásunk.

Maradjunk annyiban, hogy én a hifimtől elvárom a többletértéket. És megadja. Azt, amit nem feltétlen hallanál meg, akár nálam sem. Mert mások vagyunk.
Hogy mondta ear?, vannak 'érdektelen' rendszerek. És vannak, amelyek zenélnek. És nem a valósághúségről van szó. És történeteket alkotnak. (!!!) (na, ez a fotós példa lényege, nem az ezüstbromid meg a perspektíva meg a szűk rekesz.)(Ilyet leírni egy technikai fórumon...:))
Pedig mennyire igaz. És mennyire nem értitek.

Borítékoltam, hogy nem fog menni...

Konkrétan mi az a tulajdonság, jellemző amit a hifid hozzáad a hangfelvételen nem lévőhöz?
Azt a dolgot minden fajta hangfelvételhez hozzá teszi gondolom.

[LIMAR]

...... Vannak szépen szóló és érdektelen rendszerek, amik nem vonnak be a zené, (és vannak ilyen fotók is, amik ugyan lehet, hogy technikailag tökéletesek, első ránézésre szépek, de érdektelenek, rögtön felejthetők), meg vannak technikailag itt-ott talán hibádzó rendszerek, amik mégis zenélnek, ..

A "szépen szóló" és "mégis zenélő" nem definiálható fogalmak a hangreprodukcióban. Rendkívül szubjektív ítélet egy hangreprodukáló láncról, ami inkább azt minősíti, aki ilyeneket állít. Ami neked "szépen szóló" azzal esetleg mást ki lehet kergetni a világból. És akkor kinek van igaza? Senkinek.
Egyet lehet csupán nagy biztonsággal állítani, hogy az így minősített rendszer rendkívül erős saját hanggal rendelkezik, vagyis csal.
Egy fotó képi tartalmát összehasonlítani egy hangreprodukáló lánccal szerintem igen nagy tévút.

[chord]

Navégre.

[audioline]

"A jó hifi újraalkot, újjáteremt, nem pedig szolgai módon megpróbálkozik a visszaadással."

Ez számomra azért logikus, mert nem tudjuk pontosan mit is kellene "hűen" visszaadni. Nem voltunk ott, nem hallottuk, nem tudjuk mi lett "palackozva"

[chord]

Félrement ez a fotós példa.
Részemről csak arra volt jó, hogy mutatni nektek olyat, pl. egy jó kép, ami valami komoly többletet hordoz, pedig a valóságot ábrázolja.
Én azt mondom, hogy egy jó audio rendszer ugyanezt megteszi. És a szálak végighúzódnak a lejátszó oldalon is.

Sokatoknak a hifi rendszer, az valami olyan, ami többé-kevésbé csak elb@szni tudja azt, ami a lemezen van, és az a jó rendszer, amelyik a 'kevésbé'.
Páran meg úgy gondoljuk, hogy egy jó rendszerrel felfelé építkezés is lehet, és nemcsak a valóság másolása és reprodukálása a cél, meg az egyetlen élmény.

Ez akkora gondolkodásbeli különbség, amely egyetértéshez nem vezethet, mert az alapvetések teljesen másak.

A kép azért mutatja a szerinted többletet, mert a fotós bele rakta. A fotóban rögzítésre került az a többlet.
A hangfelvételek is ugyanígy működnek ebből a szempontból. Ha az élő zenei előadáshoz képest van bennük valamilyen többlet azt a hangmérnök rakta bele és ugyanúgy rögzítve van a hangfelvételen, mint a fotónál a fotós többlet a fotón.
A hifidnek nem szerepköre hogy ő tegye bele ezt a fajta többlet értéket, ahogy a monitor, TV, bármilyen megjelenítő se ruházható fel ilyen jellegű szerepkörrel és nem is szokták. Ilyen eszébe nem jutna egy fotósnak, fotó nézegető embernek se. Ez csak a hifiben ment valahol mellé.

A válasz egyértelműen 'nem így van'.
Azért nem fogod ezt soha megérteni, mert szétszeded darabokra a hangszer - lemez- hifi rendszert.
Egyben kellene nézni. A többlet, amiről szó van, sokszor nagyon megfoghatatlan, és az egész vonalon 'képződhet', nem csak a lemezig. A jó hifi újraalkot, újjáteremt, nem pedig szolgai módon megpróbálkozik a visszaadással. Nézd meg a magyar nyelvünk milyen szépen definiál itt is, ha mi már kifogytunk az érvekből..

A monitoros példa ide nem jó. A hallásunk teljesen más köröket fut, mint a látásunk.

Maradjunk annyiban, hogy én a hifimtől elvárom a többletértéket. És megadja. Azt, amit nem feltétlen hallanál meg, akár nálam sem. Mert mások vagyunk.
Hogy mondta ear?, vannak 'érdektelen' rendszerek. És vannak, amelyek zenélnek. És nem a valósághúségről van szó. És történeteket alkotnak. (!!!) (na, ez a fotós példa lényege, nem az ezüstbromid meg a perspektíva meg a szűk rekesz.)(Ilyet leírni egy technikai fórumon...:))
Pedig mennyire igaz. És mennyire nem értitek.

Borítékoltam, hogy nem fog menni...

[audioline]

Ez valami beugratós hozzászólás akar lenne? A színhőmérséklet, kontraszt, világosság tökéletesen kalibrálható paraméterek egy képmegjelenítő eszköznél. Elég fura lenne, ha a kereskedelmi mozikban érzésre állítanák be a vetítőket, vagy a TV és filmstúdiókban a kontroll monitorokat. De még nálam otthon is kalibrálva van a monitor és a projector.

És a hifit meg a hangfelvételeket hogyan kalibrálod egymáshoz?

Ez itt sokunknak nem annyira poén terület, az elmúlt napok hozzászólásai erről javarészt csak maszatoltak...

[audioline]

Az a tapasztalat ismerős, amikor a szállodai TV-t bekapcsoljátok - vagy szülőknél/apóséknál - és azt érzékelitek, hogy mennyire el van "tekerve" a színhőmérséklet/kontraszt stb. az általatok megszokott vagy jónak gondolt értékektől? Melyik beállítás a tökéletes? Némi párhuzam talán levonható belőle a hanghűség témaköréhez (tekintettel arra, hogy nem tudjuk pontosan mi van a felvételen...) Valaki a túlszaturált képet kedveli, valaki a... Ez vajon baj?

Ez valami beugratós hozzászólás akar lenne? A színhőmérséklet, kontraszt, világosság tökéletesen kalibrálható paraméterek egy képmegjelenítő eszköznél. Elég fura lenne, ha a kereskedelmi mozikban érzésre állítanák be a vetítőket, vagy a TV és filmstúdiókban a kontroll monitorokat. De még nálam otthon is kalibrálva van a monitor és a projector.

Látom nem jött át... "tökéletesen kalibrálható" (mint a HiFi ) Ne csak a mozikra gondolj és ne csak magadból indulj ki. A HiFi felhasználók többsége laikus jó hangra vágyó. :)

[kupecke]

Ha már kívül minden tökéletes, mindent bekalibráltatok, a másik oldalnak is szántok é ekkora figyelmet? A mindent megmagyarázó v megcáfoló értelemmel fogjuk e föl a muzsikát? Ha nemtetsző, szétmegy a fejem, ha tetszik, ti hol érzitek a hatást?

[zz7]

Ez valami beugratós hozzászólás akar lenne? A színhőmérséklet, kontraszt, világosság tökéletesen kalibrálható paraméterek egy képmegjelenítő eszköznél. Elég fura lenne, ha a kereskedelmi mozikban érzésre állítanák be a vetítőket, vagy a TV és filmstúdiókban a kontroll monitorokat. De még nálam otthon is kalibrálva van a monitor és a projector.

És a hifit meg a hangfelvételeket hogyan kalibrálod egymáshoz?
(ez most tényleg csak poén kérdés volt)

[zz7]

Az a tapasztalat ismerős, amikor a szállodai TV-t bekapcsoljátok - vagy szülőknél/apóséknál - és azt érzékelitek, hogy mennyire el van "tekerve" a színhőmérséklet/kontraszt stb. az általatok megszokott vagy jónak gondolt értékektől? Melyik beállítás a tökéletes? Némi párhuzam talán levonható belőle a hanghűség témaköréhez (tekintettel arra, hogy nem tudjuk pontosan mi van a felvételen...) Valaki a túlszaturált képet kedveli, valaki a... Ez vajon baj?

Miért lenne ezzel baj? Mindenkinek joga mindent úgy csinálni ahogy ő jónak érzi.
De mondjuk konkrétan egy ilyen vagy ehhez hasonló igény se az éppen a TV-n működő filmről, se a TV készülékről gyakorlatilag nem mond el semmit, legfeljebb csak az emberről akinek ez az igénye.

[Luxor Audio]

Az a tapasztalat ismerős, amikor a szállodai TV-t bekapcsoljátok - vagy szülőknél/apóséknál - és azt érzékelitek, hogy mennyire el van "tekerve" a színhőmérséklet/kontraszt stb. az általatok megszokott vagy jónak gondolt értékektől? Melyik beállítás a tökéletes? Némi párhuzam talán levonható belőle a hanghűség témaköréhez (tekintettel arra, hogy nem tudjuk pontosan mi van a felvételen...) Valaki a túlszaturált képet kedveli, valaki a... Ez vajon baj?

Ez valami beugratós hozzászólás akar lenne? A színhőmérséklet, kontraszt, világosság tökéletesen kalibrálható paraméterek egy képmegjelenítő eszköznél. Elég fura lenne, ha a kereskedelmi mozikban érzésre állítanák be a vetítőket, vagy a TV és filmstúdiókban a kontroll monitorokat. De még nálam otthon is kalibrálva van a monitor és a projector.

[audioline]

Az a tapasztalat ismerős, amikor a szállodai TV-t bekapcsoljátok - vagy szülőknél/apóséknál - és azt érzékelitek, hogy mennyire el van "tekerve" a színhőmérséklet/kontraszt stb. az általatok megszokott vagy jónak gondolt értékektől? Melyik beállítás a tökéletes? Némi párhuzam talán levonható belőle a hanghűség témaköréhez (tekintettel arra, hogy nem tudjuk pontosan mi van a felvételen...) Valaki a túlszaturált képet kedveli, valaki a... Ez vajon baj?

[zz7]

A fotózásnál minden kreativitás a fotós kezében van. A fotókat néző oldalán semmilyen plusz kreativitásnak semmiféle szerepe nincsen, szerintem nagyon helyesen. A fotót csak nézegetve senkinek nem jut eszébe hogy ne csak pontosan, szín hűen, jó képminőségben nézze, hogy minél inkább tisztán láthassa amit a fotós fotózott. Nem szerepe a nézőnek a plusz kreativitás.

Ez jó idea, de nagyon nincs így. Egyáltalán, egy fotónál mi a mű? Nézzük a hagyományos módszert. A negatív? OK, de az önmagában nem nagyon kiállítható, megtekinthető, élvezhető. A nagyítás? Aki egy kicsit is foglakozott a fotóval, az tudja, hogy itt majdnem olyan szabadság (vagy mondjuk szabadosságnak) van, mint a hifiben, anyagok, papírok, hívási idők stb. Ennek a műfajnak, a nagyításnak is megvannak a maguk szakemberei, kicsit fotóhangmérnökök ők. Akkor mondjuk a mű az a fotós által elfogadott, aláírt hivatalos nagyítás? És mi van, ha egy második-harmadik sorozatot is készít, ami akaratlanul, de akár készakarva is eltérő lehet.

Na és a digitálisnál? A memóriakártyán elvő adathalmaz? A monitoron megjelenő kép? Vagy egy digitális nyomat? De hisz másképp fogadunk be egy képernyőn megjelenő képet, mint egy vászonra nyomtatottat. Más asszociációink lesznek, másképp emlékezünk rá, stb. Akkor ez egy mű kétféle interpretációja, vagy két mű? Vagy a nyomat az igazi, a képernyős meg gynge reprodukció? Na és hogy lehet áthagyományozni egy már nem használt digitális adattárolón levő művet? Mondhatjuk-e, hogy még eredeti a műalkotás, ha floppyról SD kártyára mentjük?

Hogy ezek a témák nem légbőlkapottak, és mennyi időszerűek, tessék csak utánanézni, hogy művészettörténészek, muzeológusok, IT szakemberek milyen közös konferenciákat szoktak ezekről tartani, ahol milyen elméleti és gyakorlati kérdések merülnek fel.

Az pedig, hogy egy kép kontextusban kerül befogadásra, gondolom nem lehet kérdés. Ugyan az a fotó mást jelent otthon böngészve a családi albumban és a Fortepan kiállításon a Várban. Másképp hat csupaszon , és akkor, ha alá van írva, mikor készült, milyen környezetben.

Pont mint a hifiben. Vannak szépen szóló és érdektelen rendszerek, amik nem vonnak be a zené, és vannak ilyen fotók is, amik ugyan lehet, hogy technikailag tökéletesek, első ránézésre szépek, de érdektelenek, rögtön felejthetők, meg vannak technikailag itt-ott talán hibádzó rendszerek, amik mégis zenélnek, mint ahogy vannak olyan fotók, amik talán életlenek, nem aranymetszés szerint komponáltak, fura a színűk, de bevonnak, egyszerűen muszáj nekünk magunkban megalkotnunk a hozzá tartozó történetet.

És van olyan számítógép monitor ami az érdektelen fotóból érdekeset csinál?
Vagy olyan projektor ami a művészi részt nem tartalmazó fotóhoz művészi tartalmat társít?

[zz7]

Egyébként meg személyes meggyőződésem (lehet ezzel egyet nem érteni), hogy a technológia jelenlegi szintjén, a megfelelő felkészültséggel rendelkező szakemberek által helyesen kivitelezett mikrofonozás esetén a rögzítés, keverés és kódolás részére az auditív információ igen nagy pontosságú (vegyük észre, hogy tudatosan kerülöm a tökéletes kifejezést!!!!) helyreállíthatóságához elegendő információ áll rendelkezésre. Számos remek hangfelvétel támasztja ezt számomra alá. De a rendelkezésre álló információval tudni kell bánni és itt mérhetetlenül felértékelődik a hangmérnök szerepe.

És azok a remek hangfelvételek egymáshoz képest mindegyik ugyanúgy szól, mind ugyanaz a hang és mindegyiket ugyanazon a helyen, ugyanolyan felvételezési technikával rögzítették, mert csak az lehet a legpontosabb?
Szerinted akusztikus zene felvételezés esetében a sokból melyik mikrofonozás technika adja a legpontosabb végeredményt?

[zz7]

Félrement ez a fotós példa.
Részemről csak arra volt jó, hogy mutatni nektek olyat, pl. egy jó kép, ami valami komoly többletet hordoz, pedig a valóságot ábrázolja.
Én azt mondom, hogy egy jó audio rendszer ugyanezt megteszi. És a szálak végighúzódnak a lejátszó oldalon is.

Sokatoknak a hifi rendszer, az valami olyan, ami többé-kevésbé csak elb@szni tudja azt, ami a lemezen van, és az a jó rendszer, amelyik a 'kevésbé'.
Páran meg úgy gondoljuk, hogy egy jó rendszerrel felfelé építkezés is lehet, és nemcsak a valóság másolása és reprodukálása a cél, meg az egyetlen élmény.

Ez akkora gondolkodásbeli különbség, amely egyetértéshez nem vezethet, mert az alapvetések teljesen másak.

A kép azért mutatja a szerinted többletet, mert a fotós bele rakta. A fotóban rögzítésre került az a többlet.
A hangfelvételek is ugyanígy működnek ebből a szempontból. Ha az élő zenei előadáshoz képest van bennük valamilyen többlet azt a hangmérnök rakta bele és ugyanúgy rögzítve van a hangfelvételen, mint a fotónál a fotós többlet a fotón.
A hifidnek nem szerepköre hogy ő tegye bele ezt a fajta többlet értéket, ahogy a monitor, TV, bármilyen megjelenítő se ruházható fel ilyen jellegű szerepkörrel és nem is szokták. Ilyen eszébe nem jutna egy fotósnak, fotó nézegető embernek se. Ez csak a hifiben ment valahol mellé.

Még mindig nem egyértelmű mit nevezünk a valóságnak? Az élő zenei előadást, ha igen akkor melyet, mikor, hol? Vagy a hangfelvételt nevezzük valóságnak?

[zz7]

Kezdelek érteni miért írod ezeket. Azt gondolod hogy a zenei esemény rögzíthető egy az egyben. Sajnos nem.

Most komolyan, ha elolvastad, amit írtam, ez jött le belőle?

És innen nézve a hangász dolga, lehetősége kb. ugyanaz mint a fotósé.

A "fotós" és "hangász" szerepét én máshogy látom. A "fotós" a "zenész", aki a vizuális dallamot játszva alkot élményt, amelynek a szkennelését, vizuális infó rögzítését, kódolását aztán a "hangásznak" megfelelő vizuáltechnikai szakember fogja elvégezni.

Ez szerintem is így van, azzal a kiegészítéssel, hogy, bár explicite nem zártad ki a lehetőségét, hogy ahogy a fotós gyakran "utómunkázza" a saját képeit, a zenész is maga "utómunkázza" a saját felvételeit (erről ritkábban hallottam, bár természetesen nem zárom ki ennek sem az elvi/gyakorlati eshetőségét).

Sőt, fotós körökben (tessék elolvasni x+1 fotós fórumon) leginkább nem is az expozíción, hanem a hívás körülményein (előhívó folyadék márkája, összetétele, higítása, hőmérséklete stb.) megy az eszmecsere/vita. Pláne fekete-fehérben, a külső szemlélő számára végképp paradox módon... Digitális technikában is megvannak a különbségek, egész máshogy mutat egy kép (pl aszerint, hogy mennyi az adott monitor kontrasztaránya, fényereje stb.) egy Samsungon (300 cd/m2) vagy egy Eizo-n (1000 cd/m2).

Sokadrészt meg azt gondolom, hogy a fotó egy pillanat alatt kelt benyomást, a zeneművek pedig különböző hosszúságú befogadási folyamatot igényelnek, a mű hosszától függően. Ez is bele kell, hogy tartozzon az egyenletbe valahogy, ha feltételezzük, hogy értem, hogy miről van szó...

Szerintem ezek a lényeget tekintve mind mindegy. A lényeg hogy akár a fotónál, akár a hangfelvételnél születik egy rögzített anyag. Ami tényleg fix. És aminek jó esetben az a lényege, hogy valakinek az volt az elképzelése hogy annak a rögzítettnek úgy kell működnie minden részével együtt, ahogy ő megálmodta, létrehozta. Ő vagy ők, még ez is mindegy a végeredmény szempontjából. Hogy egyedül vagy többen voltak, hogy a művészi tartalom ha volt benne egyáltalán akkor az melyik pontján és ki által és milyen módon keletkezett. A kész fotó, meg a kész hangfelvétel a lényeg szempontjából megegyezik. Azokat már nem kellene tovább művészkedni, csak a lehető legpontosabban visszaadni. Szerintem.
Lehet bele menni minél több részletkérdésbe, kiragadni rész területeket az egészből és azok szerint vizsgálni a fő kérdéskört, de ez a rögzített produktum szerepén és annak felhasználási módján nem kellene változtasson.

[Robici]

Szerintem az élő és a rögzített zene összehasonlítása azért is problémás, mert mindkét esetben egy csomó olyan dolog kapcsolódik az élményhez, aminek semmi köze a hangzáshoz. Ha elmegyek egy koncertre, már eleve a hangulatom is más, az egy alkalom, ahová készülök, amit várok. Sokan eleve ismerősökkel, barátokkal mennek. A koncerten jó eséllyel lesz még egy csomó ember és a hallgatók meg az előadók között van metakommunikáció (sok zenész beszámol róla, hogy érzékeli a közönség reakcióját). Na meg még a közönség tagjai is hatnak egymásra. Látom a zenészeket, a reakciójukat, a karmestert, vagy a gitárost, tökmindegy ebből a szempontból hogy hangverseny vagy rockkoncert. Teljesen más lesz az érzelmi állapotom, amit még megfejelve azzal, hogy az auditív memória nagyon rövid, szerintem nem érdemes azt várni, hogy ha még a hangot tökéletesen lehetne is reprodukálni otthon, akkor is majd ugyanaz lenne az élmény. Mert a befogadó oldal teljesen másféle állapotban van.
Ráadásul hifinél se csak a szűk fizikai hangesemény befolyásol. Érzelmi kötődésünk lehet a készülékekhez is, nagyban befolyásol a kinézetük, hangzásuk megítélésénél még az ár is...

[chord]

Nagyon leegyszerűsítve, mikor a hifizést a fotózáshoz, festészethez, vagy szobrászathoz hasonlítjuk, akkor egy műalkotás (zenei előadás) technikai eszközökkel történő reprodukcióját vetjük össze magával az alkotás folyamatával és annak eredményével, a műalkotással (fotó, festmény, szobor).

Amúgy pedig nem hasonlíthatjuk a hifizést a fotózáshoz, mivel hogy a hifizés önmagában nem egyezhet vele.
Amit hasonlíthatnánk a fotózással az a hangfelvétel készítés, a zenészek és a hangász közös munkája. Amiknek a végeredménye a fotó vagy a hangfelvétel.
A hifizést pedig a fotók nézegetésével és abban felhasznált technikákkal lehetne összevetni.

Félrement ez a fotós példa.
Részemről csak arra volt jó, hogy mutatni nektek olyat, pl. egy jó kép, ami valami komoly többletet hordoz, pedig a valóságot ábrázolja.
Én azt mondom, hogy egy jó audio rendszer ugyanezt megteszi. És a szálak végighúzódnak a lejátszó oldalon is.

Sokatoknak a hifi rendszer, az valami olyan, ami többé-kevésbé csak elb@szni tudja azt, ami a lemezen van, és az a jó rendszer, amelyik a 'kevésbé'.
Páran meg úgy gondoljuk, hogy egy jó rendszerrel felfelé építkezés is lehet, és nemcsak a valóság másolása és reprodukálása a cél, meg az egyetlen élmény.

Ez akkora gondolkodásbeli különbség, amely egyetértéshez nem vezethet, mert az alapvetések teljesen másak.

[lehoako]

...technikai eszközökkel próbáljuk reprodukálni az ott keletkező auditív ingereket, hogy otthon felidézhessük több-kevesebb sikerrel.

Kezdelek érteni miért írod ezeket. Azt gondolod hogy a zenei esemény rögzíthető egy az egyben. Sajnos nem.

Most komolyan, ha elolvastad, amit írtam, ez jött le belőle?

És innen nézve a hangász dolga, lehetősége kb. ugyanaz mint a fotósé.

A "fotós" és "hangász" szerepét én máshogy látom. A "fotós" a "zenész", aki a vizuális dallamot játszva alkot élményt, amelynek a szkennelését, vizuális infó rögzítését, kódolását aztán a "hangásznak" megfelelő vizuáltechnikai szakember fogja elvégezni.

Ez szerintem is így van, azzal a kiegészítéssel, hogy, bár explicite nem zártad ki a lehetőségét, hogy ahogy a fotós gyakran "utómunkázza" a saját képeit, a zenész is maga "utómunkázza" a saját felvételeit (erről ritkábban hallottam, bár természetesen nem zárom ki ennek sem az elvi/gyakorlati eshetőségét).

Sőt, fotós körökben (tessék elolvasni x+1 fotós fórumon) leginkább nem is az expozíción, hanem a hívás körülményein (előhívó folyadék márkája, összetétele, higítása, hőmérséklete stb.) megy az eszmecsere/vita. Pláne fekete-fehérben, a külső szemlélő számára végképp paradox módon... Digitális technikában is megvannak a különbségek, egész máshogy mutat egy kép (pl aszerint, hogy mennyi az adott monitor kontrasztaránya, fényereje stb.) egy Samsungon (300 cd/m2) vagy egy Eizo-n (1000 cd/m2).

Sokadrészt meg azt gondolom, hogy a fotó egy pillanat alatt kelt benyomást, a zeneművek pedig különböző hosszúságú befogadási folyamatot igényelnek, a mű hosszától függően. Ez is bele kell, hogy tartozzon az egyenletbe valahogy, ha feltételezzük, hogy értem, hogy miről van szó...

[Luxor Audio]

Egyébként meg személyes meggyőződésem (lehet ezzel egyet nem érteni), hogy a technológia jelenlegi szintjén, a megfelelő felkészültséggel rendelkező szakemberek által helyesen kivitelezett mikrofonozás esetén a rögzítés, keverés és kódolás részére az auditív információ igen nagy pontosságú (vegyük észre, hogy tudatosan kerülöm a tökéletes kifejezést!!!!) helyreállíthatóságához elegendő információ áll rendelkezésre. Számos remek hangfelvétel támasztja ezt számomra alá. De a rendelkezésre álló információval tudni kell bánni és itt mérhetetlenül felértékelődik a hangmérnök szerepe.

No de mit jelent a "helyesen kivitelezett mikrofonozás"? Ez valami olyan, mint a megfelelő külsejű nő?

Sejtem már, hol csúszunk el. Abból indulsz ki, hogy a stúdióban van egy etalon megszólalás, amit a felvétel során ideális esetben 100 %-ban rögzítünk, érdemben nem nyúlunk hozzá, CD-re írjuk és postázzuk a zenehallgatókhoz. Ez a folyamat sajnos már az elején elcsúszik, mert nincs etalon megszólalás. A stúdiók feljátszó helyisége akusztikailag erősen csillapított, a hangszercsoportok egymástól el vannak különítve, sokszor külön veszik fel őket, szóval ami ott elhangzik, azt még a legelvetemültebb hifisták sem szeretnék hallgatni. Tehát nincs mit helyreállítani, újat kell kreálni.

Az általad vázolt eset, miszerint nagyszerű akusztikájú, zajcsillapított, koncertre és hangfelvételre is alkalmas, napokig szabad és megfizethető koncertteremben készítünk hangfelvételt a végtelen türelmű zenekar közreműködésével, nagyjából minden szökőévben jön össze. Ennél egy hangyányit nagyobb a zenei piac éhsége.

[juliush]

Egyébként meg személyes meggyőződésem (lehet ezzel egyet nem érteni), hogy a technológia jelenlegi szintjén, a megfelelő felkészültséggel rendelkező szakemberek által helyesen kivitelezett mikrofonozás esetén a rögzítés, keverés és kódolás részére az auditív információ igen nagy pontosságú (vegyük észre, hogy tudatosan kerülöm a tökéletes kifejezést!!!!) helyreállíthatóságához elegendő információ áll rendelkezésre. Számos remek hangfelvétel támasztja ezt számomra alá. De a rendelkezésre álló információval tudni kell bánni és itt mérhetetlenül felértékelődik a hangmérnök szerepe.

[zz7]

...technikai eszközökkel próbáljuk reprodukálni az ott keletkező auditív ingereket, hogy otthon felidézhessük több-kevesebb sikerrel.

Kezdelek érteni miért írod ezeket. Azt gondolod hogy a zenei esemény rögzíthető egy az egyben. Sajnos nem.

Most komolyan, ha elolvastad, amit írtam, ez jött le belőle?

És innen nézve a hangász dolga, lehetősége kb. ugyanaz mint a fotósé.

A "fotós" és "hangász" szerepét én máshogy látom. A "fotós" a "zenész", aki a vizuális dallamot játszva alkot élményt, amelynek a szkennelését, vizuális infó rögzítését, kódolását aztán a "hangásznak" megfelelő vizuáltechnikai szakember fogja elvégezni.

Szerintem nem. A fotós is fotózhat valamit ami maga a művészet. És maga is készíthet művészeti értékű fotó terméket.
Ugyanígy a zenész és a hangász együtt. Bármelyiknek lehet a hangfelvételben bármilyen szerepköre. Vegyesen is, de olyan is van hogy a zenész egyben a hangrögzítő is és ennek mindenféle arányú keveréke lehetséges.
Nincs jelentős különbség. A lényeg hogy mindkét folyamatnak van egy elkészített, rögzített végeredménye.
A hifi rendszer pedig egyenlő a fotót megjelenítő technika egészével.

[zz7]

Nagyon leegyszerűsítve, mikor a hifizést a fotózáshoz, festészethez, vagy szobrászathoz hasonlítjuk, akkor egy műalkotás (zenei előadás) technikai eszközökkel történő reprodukcióját vetjük össze magával az alkotás folyamatával és annak eredményével, a műalkotással (fotó, festmény, szobor).

Amúgy pedig nem hasonlíthatjuk a hifizést a fotózáshoz, mivel hogy a hifizés önmagában nem egyezhet vele.
Amit hasonlíthatnánk a fotózással az a hangfelvétel készítés, a zenészek és a hangász közös munkája. Amiknek a végeredménye a fotó vagy a hangfelvétel.
A hifizést pedig a fotók nézegetésével és abban felhasznált technikákkal lehetne összevetni.

[audioline]

Kaef gondolata szerintem megérdemel egy ismétlést:

"A fotó nézegetés körülményeit a helység, meg annak a fényviszonyai sokkal kevésbé befolyásolják, mint a szoba akusztika, hangfal elhelyezés, hangfal konstrukció és a hallgatási pozíció a zenehallgatást. Ezért bonyolult a reprodukált zene hallgatását bármilyen másik kreatív folyamat eredményeképpen létrejövő reprodukciós tevékenységhez hasonlítani. Egy múzeumban, kiállításon festmények, szobrok nézegetése is megfelelő környezetben történik általában. Az otthoni zenehallgatás meg nagyon nem. Ahány ház, annyi körülmény. Ezért szoktam volt mondani, hogy az otthoni zenehallgatás kb végtelen ismeretlen tényező függvénye."

[juliush]

...technikai eszközökkel próbáljuk reprodukálni az ott keletkező auditív ingereket, hogy otthon felidézhessük több-kevesebb sikerrel.

Kezdelek érteni miért írod ezeket. Azt gondolod hogy a zenei esemény rögzíthető egy az egyben. Sajnos nem.

Most komolyan, ha elolvastad, amit írtam, ez jött le belőle?

És innen nézve a hangász dolga, lehetősége kb. ugyanaz mint a fotósé.

A "fotós" és "hangász" szerepét én máshogy látom. A "fotós" a "zenész", aki a vizuális dallamot játszva alkot élményt, amelynek a szkennelését, vizuális infó rögzítését, kódolását aztán a "hangásznak" megfelelő vizuáltechnikai szakember fogja elvégezni.