Ear írta: ↑2019.08.25., vas. 13:17
zz7 írta: ↑2019.08.25., vas. 06:40
A fotózásnál minden kreativitás a fotós kezében van. A fotókat néző oldalán semmilyen plusz kreativitásnak semmiféle szerepe nincsen, szerintem nagyon helyesen. A fotót csak nézegetve senkinek nem jut eszébe hogy ne csak pontosan, szín hűen, jó képminőségben nézze, hogy minél inkább tisztán láthassa amit a fotós fotózott. Nem szerepe a nézőnek a plusz kreativitás.
Ez jó idea, de nagyon nincs így. Egyáltalán, egy fotónál mi a mű? Nézzük a hagyományos módszert. A negatív? OK, de az önmagában nem nagyon kiállítható, megtekinthető, élvezhető. A nagyítás? Aki egy kicsit is foglakozott a fotóval, az tudja, hogy itt majdnem olyan szabadság (vagy mondjuk szabadosságnak) van, mint a hifiben, anyagok, papírok, hívási idők stb. Ennek a műfajnak, a nagyításnak is megvannak a maguk szakemberei, kicsit fotóhangmérnökök ők. Akkor mondjuk a mű az a fotós által elfogadott, aláírt hivatalos nagyítás? És mi van, ha egy második-harmadik sorozatot is készít, ami akaratlanul, de akár készakarva is eltérő lehet.
Na és a digitálisnál? A memóriakártyán elvő adathalmaz? A monitoron megjelenő kép? Vagy egy digitális nyomat? De hisz másképp fogadunk be egy képernyőn megjelenő képet, mint egy vászonra nyomtatottat. Más asszociációink lesznek, másképp emlékezünk rá, stb. Akkor ez egy mű kétféle interpretációja, vagy két mű? Vagy a nyomat az igazi, a képernyős meg gynge reprodukció? Na és hogy lehet áthagyományozni egy már nem használt digitális adattárolón levő művet? Mondhatjuk-e, hogy még eredeti a műalkotás, ha floppyról SD kártyára mentjük?
Hogy ezek a témák nem légbőlkapottak, és mennyi időszerűek, tessék csak utánanézni, hogy művészettörténészek, muzeológusok, IT szakemberek milyen közös konferenciákat szoktak ezekről tartani, ahol milyen elméleti és gyakorlati kérdések merülnek fel.
Az pedig, hogy egy kép kontextusban kerül befogadásra, gondolom nem lehet kérdés. Ugyan az a fotó mást jelent otthon böngészve a családi albumban és a Fortepan kiállításon a Várban. Másképp hat csupaszon , és akkor, ha alá van írva, mikor készült, milyen környezetben.
Pont mint a hifiben. Vannak szépen szóló és érdektelen rendszerek, amik nem vonnak be a zené, és vannak ilyen fotók is, amik ugyan lehet, hogy technikailag tökéletesek, első ránézésre szépek, de érdektelenek, rögtön felejthetők, meg vannak technikailag itt-ott talán hibádzó rendszerek, amik mégis zenélnek, mint ahogy vannak olyan fotók, amik talán életlenek, nem aranymetszés szerint komponáltak, fura a színűk, de bevonnak, egyszerűen muszáj nekünk magunkban megalkotnunk a hozzá tartozó történetet.