A zenehallgatáshoz szükséges, komfortos, hangulatos hangnyomás nehezen megfogható jellemző, erősen függ az akusztikai környezettől, a hallgató szokásaitól és a zenei műfajtól, előadásmódtól. Egy becsületes hangfelvételnél lennie kell minimum 30-40 dB dinamika tartománynak. Hogy ezt teljes mértékben élvezni tudjuk, egy átlagos 40 dB alapzajszintet feltételezve zenei csúcsokban 70-80 dB SPL hangnyomásra van szükségünk (no és megfelelő akusztikára). (Csak halkan mondom, hogy a hifisták részéről sokszor áhított, nagyobb dinamika tartomány otthoni lejátszása a legtöbb rendszert alaposan megfektetné, tehát ezt az elvárást nehéz komolyan venni.) Hangosított rockkoncerteken 120-130 dB SPL csúcsértékek jellemzőek a nézőtéren (hallgatási helytől függően), de ott a dinamika is nagyobb szokott lenni. Otthoni elmerülős, átélős zenehallgatáshoz a két fenti szélsőérték közötti hangnyomás szükséges. Nálam most éppen D. Bowie Blackstar albuma pörög, dögös hangerővel, ami mellett még éppen lehetne beszélgetni. 90-92 dB(C) SPL csúcsértékeket mérek hallgatási pontban. Ha jobban odatekernék neki, ez felmehetne 98-100 dB(c) szintre, de azt már nem lehetne sokáig élvezni egy lakószobában. Ezek csúcsértékek, tehát az effektív átlagérték valahol 80-85 dB (C) SPL körül lehet.
A (C) jelzés annyit jelent, hogy C karakterisztikájú súlyozást alkalmaztam a mérés során. Súlyozásból többféle létezik (A, B, C, D, Z), ezek a beérkező hangnyomás értékek spektrális kiértékelésében térnek el egymástól, másféle átviteli karaktert alkalmaznak (lásd alább!). Súlyozást elsősorban a zajmérések elemzésénél használnak, ahol a zajok emberre gyakorolt hatását vizsgálják, figyelembe véve a hallásunk nem lineáris karakterisztikáját. Az alábbi ábrán látható a különféle súlyozások közötti eltérés. A Z nem szerepel rajta, mivel az a lineáris, súlyozatlan, nyers hangnyomást jelöli.